Bevándorlónak a bevándorló legnagyobb ellensége

Bevándorlónak a bevándorló legnagyobb ellensége

Franciaországban a legális bevándorlók száma több mint tíz éve 200 ezer fő körül mozog évente. Tavaly valamivel magasabb volt ez a szám, 262 ezer, de így is csak a lakosság 0,4 százalékát jelenti, ezzel szemben az OECD országok átlaga 0,6 százalék. A bevándorlók közül sokan mennének tovább Anglia felé, és több mint egyharmaduk tanulni érkezik az országba. Ennek ellenére Franciaországban egyre nő a bevandorlóellenes hangulat. Egy 2016-os Ipsos felmérés szerint a franciák több mint fele úgy véli, a bevándorlás „negatívan hat az országra” és „túl sok migráns érkezik”. Az országot az utóbbi években sújtó terrortámadások csak tünetei egy évtizedekre visszanyúló problémának.

A II. világháború után Franciaország újjáépítése új munkaerőt igényelt. Az akkori francia kormány toborozni kezdte a külföldi munkaerőt. Az első megállapodás rögtön 1946-ban létrejött Olaszországgal, majd következett Spanyolország, Portugália, Jugoszlávia. 1962-ben Algéria függetlenné vált, innen, és a másik két Maghreb országból (Marokkó és Tunézia), valamint a délebbre fekvő volt francia gyarmatokról özönlöttek a bevandorlók az országba. Ezen migránsok túlnyomó része gazdasági bevándorló volt, akik feltöltötték az akkoriban még jól működő francia bányák és gyárak posztjait és átvették azokat a kevésbé kedvelt munkaterületeket, amiket a franciák nem akartak vállalni.

Bár a úgynevezett „30 dicsőséges év”, amely alatt a francia gazdaság és ipar fénykorát élte, felszívta ezt a munkaerőt, a kormány kezéből kezdett kicsúszni a gyeplő. Tízezrek érkeztek dokumentumok nélkül, például míg Portugáliából 1960-ban 50 ezer bevándorló jött, számuk 1975-re meghaladta a 750 ezret. A nagy tömeg először lakhatási problémával küzdött, ekkor kezdtek kialakulni a mára kezelhetetlenné váló külvárosi lakótelepek. Ami ennél is nagyobb problémát jelentett, hogy a 70-es években megállt a fejlődés, ezt az országot is mélyen érintette a gazdasági válság. A munkanélküliség és az ehhez kötődő szociális problémák bűnbakjának a bevándorlókat jelölték meg, ami így az idegenellenes hullámokat erősítette. Ekkor tört előre a szélsőjobboldali Nemzeti Front is, és a 80-as években egyre nőttek az ellentétek.

A bevándorlók leszármazottai mára különböző mértékben integrálódtak. A gyakori kirekesztés miatt sokuk nem találja helyét a francia társadalomban, de eredeti országukhoz sem köti őket már semmi. Még a munka is kevesebb, ez gyakran szül eltolódást extrém ideák felé. Az általános megítélést az sem segíti, hogy még ma is sokuk a nagyvárosok perifériáin, az úgynevezett „banlieu”-kben lakik, zárt közösségekben, ahova néha még a rendőrség sem mer bemenni. A rövidebb franciaországi múltra visszatekintő ázsiai bevándorlók ezzel szemben jobb megítélést kapnak. Bár ők is teljesen zárt közösségekben élnek, legalább „nem ártanak senkinek” – állítja több francia.

A másik gond, hogy az új hullámos bevándorlók „konkurenciát” jelentenek a már generációk óta Franciaroszágban élő bevándorlóknak. A párizsi Christine Delancourt családjával egy marokkói pizzériában vacsorázott, amikor a tavalyi elnökválasztás első fordulóján nagy sikert elért Marine Le Pen beszédét tartotta. A pizzériában ment a televízión az idegenellenes beszéd és Christine egyre rosszabbul érezte magát, főleg a vendéglős előtt. Mikor már nem bírta, megjegyezte: „meddig kell még ezt a borzalmat hallgatni, jobb lenne kikapcsolni”. Erre legnagyobb megrökönyödésére a marokkói származású tulaj nagyon komoly arccal így felelt: „nem, ez engem érdekel, fontos amit mond, remélem győzni fog”.

http://mno.hu/

A francia politikában megoszlanak a vélemények a migrációval kapcsolatban. A szélsőjobboldal nagy előnyt kovácsolt magának tavaly idegenellenes retorikájával. A másik véglet, „a balodali burzsoáknak” nevezett intellektusok mindenkit befogadnának. A köztársasági elnök, Emanuel Macron politikája a két véglet között van. Szerinte szét kell választani a tényleges politikai menekülteket a megélhetési bevándorlóktól. Kritikusai szerint ezt úgy lehet lefordítani egyszerűen, hogy a diplomás szírek jöhetnek, de az Eiffel-tornyos kulcstartót áruló nigériaiakat haza kell küldeni. Ennek megfelelően Macron be is jelentette, hogy ellenőrző pontokat kíván létrehozni Nigériában és Csádban, hogy szétválassza a két csoportot, még mielőtt a veszélyes útnak nekivágnának. Ezzel szemben sokan úgy vélik, hogy nem elég „előbb megállítani” a bevándorlókat. Enrico Letta, volt olasz miniszterelnök, a Párizsi Poltikatudományi Egyetem professzora szerint: „lehetőséget kell teremteni a származási országokban a megélhetésre és a boldogulásra, enélkül bármilyen csoportosítás az illegális bevándorlást ösztönözné”.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »