Bizánctól Aragóniáig – Árpád-házi királylányok messzi földön

Bizánctól Aragóniáig – Árpád-házi királylányok messzi földön

Egy királyi dinasztia történelmi beágyazottságát nemcsak az határozza meg, hogy hány évszázadig uralkodott az általa birtokolt területeken, hanem az is, hogy mai szóval élve, milyen nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Az Árpád-ház e tekintetben nem panaszkodhat, hiszen a dinasztiából származó királyi lányok Európa csaknem minden szegletébe eljutottak. De vajon hogy boldogultak az új környezetükben? Milyen szerepet játszottak új otthonuk politikájában?

A középkori Európa két legrangosabb titulusa kétségtelenül a német-római és a bizánci császári cím volt, mindkettő az ókori Róma uralkodóinak eszmei örököseként tartotta magát számon. Éppen ezért a középkorban rendkívül jelentős presztízzsel bírt, ha egy dinasztia házasság révén szövetségese tudott lenni a két birodalom valamelyikének, azaz császárnét adhatott Bizáncnak vagy a Német-római Birodalomnak. Az Árpád-házból utóbbi nem került ugyan ki, de a konstantinápolyi birodalomba három magyar császárné is jutott.

Az első bizánci császárné Szent László lánya, Piroska (1088 k.–1134) volt, aki a birodalmat újra megerősítő Komnénosz-dinasztia császárához, II. Ióannészhez (1118–1143), vagy magyaros elnevezéssel, Jánoshoz ment feleségül. Bizáncban az Eiréné nevet vette fel. Ezt a frigyet – külpolitikai helyzetét megerősítendő – Könyves Kálmán hozta tető alá 1104-ben. A férje mellett Piroska elsősorban vallásos cselekedeteivel tűnt ki, a kormányzásba nem szólt bele. Éppen ezért láthatjuk őt például a Hagia Sophia vagy a Pantokrátor-kolostor mozaikjain, utóbbit maga a császárné alapította. Nyolc gyermeke született, többek között a trónt később megöröklő Mánuel bizánci császár is.

Margit (1175–1223) legidősebb lánya volt III. Bélának és Antiochiai Annának, s ő lett második felesége II. Iszaakiosz, vagy magyarosan II. Izsák bizánci császárnak, aki kétszer is trónra került (1185–1195, 1203–1204). Az 1185-ös házassága idején mindössze tízéves lány a Mária nevet kapta az ortodox hitre térése után. Neki és a férjének jóval kalandosabb élet jutott, miután 1195-ben II. Iszaakioszt a testvére nem csak letette a trónról, de bebörtönöztette és megvakíttatta. Hogy az egykori császár börtönéveit Margit hol töltötte, nem tudjuk, őt vélhetően kolostorba küldték.

Margit mostohafiának azonban sikerült elmenekülnie, és megállapodott a velenceiekkel és a negyedik keresztes hadjárat vezetőjével, Montferrati Bonifáccal. A keresztesek 1203-ban elfoglalták Konstantinápolyt, és Iszaakiosz visszatérhetett a császári trónra a fia társcsászáraként. A népszerűtlen és a kereszteseket mindenben kiszolgáló uralkodó ellen a bizánciak fellázadtak, mire a keresztesek 1204-ben ismét megostromolták és elfoglalták a várost, megszüntetve egyúttal a császárságot, és létrehozva a Latin Császárságot a helyén.

Kanyó Ferenc teljes cikkét keresse a Múlt-kor őszi számában


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »