Bruce McLaren autóversenyző, konstruktőr 80 éves lenne

Bruce McLaren autóversenyző, konstruktőr 80 éves lenne

Nyolcvan éve, 1937. augusztus 30-án született az új-zélandi Aucklandben Bruce Leslie McLaren autóversenyzõ, konstruktõr, a Forma-1 második legrégebbi csapatának alapítója.

Apja egy olajtársaság fuvarozója volt, aki nem sokkal fia születése elõtt egy szervizállomásba fektette vagyonát. A kis Bruce itt került elõször közelebbi kapcsolatba a motorbiciklik, majd késõbb a versenyautók varázslatos világával.

Kilencéves korában elesett, a baleset után a combfej csontelhalásával járó úgynevezett Perthes-betegséget diagnosztizálták nála. Egy hónapot töltött kórházban, a következõ három évet pedig begipszelt lábakkal egy rokkant gyermekek számára fenntartott otthonban. Tolókocsit kapott, egy ideig attól is tartani kellett, hogy soha többé nem áll lábra. Szerencsére csaknem tökéletesen felépült, de a bal lába 4 cm-rel rövidebb maradt, így kicsit bicegve járt.

Betegsége alatt folyamatosan tanult, majd gépészmérnöki tanulmányokat folytatott az aucklandi egyetemen. Tizenhatodik születésnapjára apjától kapott egy Austin 7-es kocsit, s ezzel kezdett versenyezni. Húszévesen, mérnökhallgatóként nyerte elsõ komoly versenyeit, ezért állami támogatással, elsõ új-zélandiként indulhatott a Formula-2 sorozatban.

1958-ban Angliába költözött, és a Német Nagydíjon – akkor még együtt indulhattak a Forma-1-es és 2-es autók – a tartaléknak nevezett McLaren az abszolút versenyben mindenki elképedésére az ötödik helyet szerezte meg. "A véremben volt az autóversenyzés" – vallotta egy alkalommal.

A Forma-1-ben 1959-ben mutatkozott be a Cooper-csapat színeiben, és huszonkét évesen, az addigi legfiatalabb versenyzõként nyert nagydíjat az Egyesült Államokban. (Ezt a rekordját negyvennégy év múlva döntötték meg.) A következõ szezonban már második volt a pontversenyben csapattársa, Jack Brabham mögött, s hamarosan a Cooper új versenyautójának tervezésében is részt vett. Az eredmény ismét magáért beszélt: újabb futamgyõzelem és harmadik hely a ranglistán.

Az idõ múlásával a Cooper egyre gyengébben szerepelt, ezért megérlelõdött benne egy saját Forma-1-es csapat létrehozásának gondolata. 1963-ban saját csapatot szervezett, versenyautók fejlesztésébe kezdett, és az 1965-ös idény végén megvált a Coopertõl. Elsõ versenyautója az 1966-os Monacói Nagydíjon állt rajthoz, majd Angliában elsõ világbajnoki pontját is megszerezte. A Ford gyár színeiben diadalmaskodott a híres Le Mans-i 24 órás versenyen, és csapata tarolt az amerikai Can-Am bajnokságban is, narancssárga autói 1967-tõl négy éven át uralták a mezõnyt. Az autóversenyzés, a Forma-1 számára nem a csillogásról szólt, hanem napi tizenkét óra munkáról és kemény küzdelemrõl.

1968-ban a Belga Nagydíjon Bruce McLaren cégtulajdonos, elnök és igazgató az F1-ben elsõ ízben vezette gyõzelemre autóját, amely a korábbiaknál megbízhatóbb motort kapott. Miután csapat- és honfitársa, Denis Hulme is két nagydíjat nyert, a McLaren a konstruktõrök versenyében a második lett. A következõ évben a pilóták versenyében a harmadik helyen végzett, de álmától, hogy saját autójával szerezzen világbajnoki címet, megfosztotta végzetes balesete: 1970. június 2-án, egy versenyautó tesztelése közben, harminckét éves korában életét vesztette az angliai Goodwoodban. Még 1964-ben írta le: "Valamit jól csinálni annyira fontos, hogy nem lehet ostobaságnak nevezni, ha a fejlõdésre való törekvés közben halunk meg."

Halála után egy ideig felesége és barátai intézték az "istálló" ügyes-bajos dolgait, majd késõbb túladtak a cégen. A csapat a hetvenes évek elején háromszor nyerte meg az Indianapolis 500 viadalt, majd 1974-ben és 1976-ban Teddy Mayer irányításával elhozták a Formula-1-es világbajnoki címet. A csapat vezetését 1980-ban Ron Dennis vette át. A tíz versenyzõi, hét konstruktõri vb-címet hozó csapatfõnök 2009-ben vált meg pozíciójától, õ volt a legsikeresebb vezér a Forma-1-ben.

A McLaren-istálló alkalmazta elõször autóin a könnyû, szénszálas karosszériát, a gyorsaságról pedig olyan versenyzõk gondoskodtak világbajnoki címekkel, mint Emerson Fittipaldi, James Hunt, Niki Lauda, Alain Prost, Ayrton Senna, Mika Häkkinen, legutóbb, 2008-ban pedig Lewis Hamilton. A McLaren-versenyutók az F1 konstruktõr világbajnokságon legutóbb 1998-ban diadalmaskodtak.

Noha Bruce McLarennek sohasem sikerült elnyernie a világbajnoki címet, neve megkerülhetetlen fogalommá vált az autóversenyzés történetében. Versenyzõként nem tartotta magát kimagaslóan tehetségesnek, de kétségkívül a legjobbak közé tartozott alig több mint egy évtizedes pályafutása során. 1966-ban gyõzött a Le Mans-i 24 óráson, kétszer lett a Can-Am-széria bajnoka, és négy Forma-1-es futamgyõzelmet szerzett. A márka, amellyel versenycsapatot indított, mára az egyik legjelentõsebb utcai sportkocsikat gyártó vállalattá nõtte ki magát. Idén egy dokumentumfilmmel állítottak méltó emléket Bruce McLarennek.


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »