Cyberböjt

Cyberböjt

Szájberböjtnek ejtjük magyarul, és azt jelenti, hogy bizonyos ideig tartózkodunk a digitállis csatornákról befogadott információ fogyasztásától. Például böjti megfontolásból, mint Bandika és Ervin, akik azon kapták magukat reggeli kapucsínójukat kevergetvén, hogy máma van hamvazószerda és Valentin-nap egy személyben.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak Bandika kevergette a kapucsínót, elősegítve a kristálycukor feloldódását, Ervin cukor és kevergetés nélkül hörpölte a kávéízű habolmányt. A lényeg pedig, hogy ez a két jó barát cyberböjtöt hirdetett az idei nagyböjtre, megfogadván, hogy megfosztják magukat a képernyő kínálta kellemes és kellemetlen jelenségektől, negyven napig. Olyannyira komolyan vették a fogadalmat, hogy majdnem közölték munkaadójukkal is, hogy nem ülnek számítógéphez a következő hetekben, tehát vagy adjon nekik számítógépet nem igénylő feladatot, vagy ne legyen tekintettel eredményeikre. Aztán felderengett előttük a lépés feleslegessége, hiszen munkanélküliek voltak mindketten. Hosszú idő óta ették a munkanélküliek keserű kenyerét, ami számukra igazából csak papíron volt keserű, hiszen nem voltak megélhetési gondjaik. Családi örökségük eltartotta őket, ők pedig zavartalanul figyelhették a világ jelenségeit.

Az idei nagyböjt idejére viszont a befelé fordulást választották, a digitális világ helyett az analógban próbálnak túlélni, és a negyven nap letelte után összevetik az eredményt, majd beszámolnak róla egy külföldi tudományos szaklapban. Lelki tisztítókúrának is elnevezhették volna elképzelésüket, viszont Bandika és Ervin nem szerették az olyan kifejezéseket, mint a lelki tisztítókúra. Ennél jobban már csak az olyan kifejezések idegesítették őket, mint a művészlélek vagy a szürke eminenciás. A böjttel kapcsolatban pedig arra jutottak, hogy a lakosság böjtorientált része egyáltalán nincs könnyű helyzetben a mai modern viszonyok között. Mert ha ötven–száz évvel ezelőtt (vagy még régebben) futott neki valaki a nem evésnek és nem fogyasztásnak, viszonylag könnyű dolga volt, hiszen a lakosság tetemes hányada egész évben éhezett. Nem voltak Jednoták, sem egyéb boltok, kiszámíthatatlan volt az ellátás. Az információfogyasztásról nem is beszélve: azt a kevés hírt, ami eljutott hozzájuk, egymástól hallották. Most meg áru- és információcsömörben vergődünk, és teljes képtelenség kivitelezni egy negyvennapos böjtöt.

Talán időszerű lenne egy törvénycsomag a komolyan böjtölni szándékozóknak, hogy legalább a munkaadójuknál ne érje őket hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy a megtisztulás reményében néhány hétig beérik kevesebbel.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »