Dag Daniš: Újra terítékre kerülnek a magyar autonómiatörekvések

Dag Daniš: Újra terítékre kerülnek a magyar autonómiatörekvések

A magyar kisebbségpolitikában lassan véget ér fegyvernyugvás korszaka. Újra terítékre kerülnek a magyar autonómiatörekvések. Beleértve a területi autonómiát is.

 

A legradikálisabb igényekkel a romániai magyar kisebbségi pátok rendelkeznek. Közös programot írtak alá, amelyben területi, hivatali és kulturális autonómiát követelnek Erdélyben. A Rrománok számára a legellentmondásosabb és legkevésbé elfogadható a területi autonómia. Eddig csak a nacionalisták követelték, most, a hivatalos program keretében mindhárom magyar kisebbségi párt (beleértve a polgári-liberálist is).

Ebben a játékban azonban nem csak Romániáról van szó. A probléma sokkal szélesebb, mert a amgyar nacionalistáknak hasonló étvágyuk van más országokban így Szlovákiában is. A 2018-2020-as években a magyar kisebbség nyilván radikalizálódni fog. Fegyverként pedig az autonómiatörekvéseket fogja használni.

Tulajdonképpen, ez nem csak előrejelzés. Már zajlik, nem csak Romániában, ahol a magyarok területi autonómiát akarnak, hasonló elvárásaik vannak az Orbán által támogatott ukrajnai magyaroknak (Orbán kormányának nyomás hatására kellett módosítania álláspontját, miszerint nem területi, hanem politikai autonómiáról beszéltek).

Trianon századik évfrodulója

 

A magyarok mozgósításának két fő oka van.

Az első az Orbán-kormány „nagymagyar[országi] politikája”. Ez arra irányul, hogy támogassa minden magyar kisebbség atonómiatörekvését és magyarországi szavazati joggal járó kettős állampolgárságát Közép-Kelet-Európában (Románia, Szerbia, Ukrajna, Szlovákia). Orbánék számára ez lesz az egyik fő választási téma 2018-ban. Valószínűleg a választások után is, hiszen egyértelmű győzelem jósolható.

A másik ok a kerek évforduló. 2018-ban Magyarország Erdély és más „magyar területek” – beleértve Dél-Szlovákiát is – 100 évvel ezelőtti elvesztésére emlékezik Magyarország… 2019-ben a versaillesi békekonferencia kerek évfordulója lesz, 2020-ban pedig Trianon centenáriuma, ami megerősítette Nagy-Magyarország likvidálását és kijelölte Magyarország új határait.

A magyarok mindhárom eseményt (amelyek egy közös kimenetellel rendelkeznek) „százéves igazságtalanságnak” tekintik, mivel a háború utáni határok megrajzolása igen nagylelkű volt a győztesen javára (akik között ott volt Csehszlovákia, Románia és Szerbia). És nagyon szigorúak a legyőzöttekkel.

Ma nagyjából ötmillió magyar – vagyis a harmaduk – él Magyarországon kívül. El kell ismernünk hogy joguk van a politikai megoldáshoz, például a magyar kisebbség védelmében. A szlovákoknak, ukránoknak és románoknak ugyanakkor joguk van meghúzni a saját „vörös vonalukat”, amit Orbán és „kisebbségei” nem léphetnek át. Ez a határ pedig a területi autonómia kell, hogy legyen – mint abszolúte elfogadhatlan elképzelés.

Történelmi tapasztalat

 

Rossz történelmi tapasztalatai ugyanis nem csak a magyaroknak és a szudétanémeteknek van. A cseheknek és a szlovákoknak is. A cseh-szlovák politikai hagyományok számára az autonómia kifejezés tabu volt és lesz. És joggal. Mert az területi autonómia követelése nagyon gyorsan szeparatizmushoz és az ország széteséséhez vezettek (ami igaz volt Szlovákia autonómiája esetében is).

Az első csehszlovák állam idején autonómiát és önrendelkezést követeltek a szudétanémetek és a szlovákiai magyarok. Követeléseik 1938-ban csúcsosodtak ki. Az eredmény: A müncheni egyezményt követően a szudétanémetek csatlakoztak a Harmadik Birodalomhoz, a bécsi döntés után Magyarország elfoglalta egész Dél-Szlovákiát (plusz Kassát).

Aki azzal érvelne, hogy az [akkor történtek] a 20. század betegségének tünetei voltak, amelyeket ma már leküzdöttünk, az emlékezzen, hogyan végződödtek az autonómiatörekvések Koszovóban vagy a Krímben. És ahogy ma kinéz, Katalóniában…

Egyszerűen: A speciális autonóm területek mindig is magukban hordozzák a szeparatizmus kockázatát. Az egyik vagy másik oldal sikerét pedig az erőviszonyok határozzák meg, nem a hazai vagy nemzetközi törvények paragrafusai.

Vigyázzunk az MKP-val

 

Szerencsére Szlovákiában nyugodtabb a helyzet, mint Romániában. Bugár Most-ja, Danko SNS-e közös kormányban fonódtak össze. Fico és Orbán tisztelik egymást.

A probléma mégis feltűnően a fősodrás mellett növekszik. Orbán kisebbségi szövetségese nem a Most (amit nemzetárulóként tartanak számon), hanem az MKP. A párt, amely nő, és ami 2011 után teljesen nyíltan tette bele programjába az  – oktatási, kulturális és regionális – autonómiát. „A kisebbségi autonómia Szlovákia számára nem veszélyforrás, hanem megoldás”. Állította Berényi 2011-ben.

2016-ban az MKP az „autonómia” kifejezést diplomatikusan száműzte a programjából. Pontosabban: csak a politikai szótárjából vettei, a programjában pedig átnevezte az elfogadhatóbb önrendelkezésre. A politikai tartalma azonban ugyanaz maradt. Az Orbán által támogatott MKP regionális kisebbségi „önrendelkezést” akar elérni.

Naiv dolog lenne azt feltételezni, hogy a magyar kisebbségi pártok Budapestről irányított mozgolódásai épp Szlovákiát kerülik el. Más szavakkal: mielőtt Sulík és Matovič az eljövendő években örömtáncot járnának a „gonosz Bugár” [bukása] után és a „jó MKP”-ra akarnának építeni, mérlegelniük kéne a következményeket. És le kéne fektetniük az együttműködés feltételeit és határait.

Aktuality.sk, Komentár Daga Daniša: Maďari žiadajú územnú autonómiu

Nyitókép: Aktuality.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »