Ebből belpolitikai válság lehet: Megingott Merkel pozíciója, mert halogatja a migrációt kezelő intézkedéseket

Ebből belpolitikai válság lehet: Megingott Merkel pozíciója, mert halogatja a migrációt kezelő intézkedéseket

Merkel nem akadályozhat meg minket abban, hogy cselekedjünk és megtegyük, amit jog szerint megtehetünk – jelentette ki Markus Soeder bajor kereszténydemokrata (CSU) „miniszterelnök”. Kijelentése egyértelműen jelzi Merkel pozíciójának megingását saját kormányán belül.

A CSU ugyanis egyre keményebben követeli a határozottabb migrációs intézkedések bevezetését, és e tekintetben nem is Soeder megszólalása volt hangsúlyosabb, hanem Merkelék testvérpártjának egykori elnöke, a jelenlegi német belügyminiszter, Horst Seehofer terve. Eszerint ugyanis azok a migránsok, akik egy másik uniós tagállamból érkeztek Németországba vagy egyáltalán nem rendelkeznek hiteles okiratokkal, azonnal kiutasításra kerülnek.

A vita csütörtökön olyannyira elmérgesedett, hogy megszakították a német szövetségi parlament ülését, a CSU-CDU frakció pedig külön folytatta a tárgyalást. Seehoferék egyre sürgetik a bevándorlásra vonatkozó új intézkedéseket, Merkel azonban kivárna, mert június végén az uniós csúcson kerül megtárgyalásra a bolgár kvótajavaslat – ami a dublini rendszer reformjaként kerül majd bemutatásra, de valójában egy felső korlát nélküli, többlépcsős kötelező kvótarendszer.

Menekültturimzus

A bajor álláspont nem véletlen, Bajorország volt a migrációs hullámban leginkább érintett német tartomány, amely elsőként jelentette ki 2015-ben, hogy elég volt az emberáradatból. Akkor már iskolai tornatermeket és közösségi házakat alakítottak át ideiglenes befogadóközpontokká. 2015-ben Németországba 1,1-1,7 millió (pontos számot a mai napig nem lehet tudni) migráns érkezett, elsősorban Szíriából.

jelentette ki Markus Soeder. Harciasságának nem csak elvi, hanem politikai okai is vannak. A kereszténydemokraták a Merkel vezette CDU-val közös kormányzás miatt a tavalyi német szövetségi választásokon szintén rengeteg szavazatot veszített – legtöbb választójuk a bevándorlásellenes AfD-hez pártolt át.

Merkel dilemmái – túl sokat várt a megoldással

Merkel pozíciója tehát a koalíción belül meggyengült. Mivel a német kancellárasszony nagyjából két és fél évet késett a megfelelő intézkedésekkel, annál jobban fáj most az álláspontja megváltoztatása. Hiába kezdte el emlegetni a szlovák kormány által is sulykolt rugalmas szolidaritást, ennek retorikai átültetésével elkésett, már tetteket várnak el tőle.

Merkel kezét azonban igencsak megköti az uniós partnerek ellenkezése. Amennyiben Németország egyoldalúan vezet be határellenőrzéseket és visszautasítja azokba az országokba a migránsokat, ahol először beléptek az Unió területére (tehát elsősorban Görögországról és Olaszországról van szó, de akár Spanyolországot is említhetjük), akkor nem lesz uniós konszenzus, és az amúgy is egyre polarizáltabb EU-t tovább bomlasztja belülről az megkésett megoldáskeresés.

Hírdetés

Ráadásul Olaszországban új jobboldali kormány van, amely bár migránsellenes, a már területén lévő migránsokkal így is kezdenie kell valamit. Ráadásul senkinek sem az a célja, hogy az Afrikából hajóra szálló migránsok egytől egyig a tengerbe vesszenek, ezért pusztán az olasz partok védelme nem elég: az Afrikai partvonal ellenőrzését kell megoldani, ami viszont már európai léptékű beavatkozást igényel – vagyis elsősorban rengeteg pénzt.

Minden egyszerre

Merkelen tehát hatalmas a nyomás: otthon azonnali változást követelnek Németország érdekében, az EU sérülékenysége viszont óvatosabb eljárást követel meg, ami azonban időbe kerül. A helyzetet bonyolítja, hogy zajlanak a következő hétéves turnus költségvetési egyeztetései – ha nem is hivatalosan, a színfalak között.

Jó hír, hogy a költségvetési keretben 15-20 milliárd eurót különítene el az Európai Bizottság a tengeri határvédelemre. Ám annak gyakorlati felhasználásáról, irányelvekről keveset tudni (nem mindegy, hogy kimentjük és Európába szállítjuk a migránsokat, vagy megakadályozzuk, hogy eleve kockáztassák az életüket).

Rossz hír, hogy a költségvetési vita egyik dilemmája – kimondva kimondatlanul – az egyes pártok és európai parlamenti frakciók meggyengüléséből adódó pénzosztás kérdése. Eddig ugyanis csak Magyarország okozott az EU-nak gondot – emlékezzünk azokra a kijelentésekre, miszerint „autoriter” kormányokat támogatnak uniós adófizetők pénzéből – de most már ott van az egyik legnagyobb nettó befizető Olaszország is.

Nagyon leegyszerűsítve, a költségvetésnél szempontként jelenik meg az, hogy a nem mainstream-i politikai mozgalmak közé tartozó kormányok ne kapjanak akkora szeletet a tortából. Ennek nem csak az elvi különbözőség az oka, hanem hogy a nyugati országokban is hatalmas teret vesztettek felelőtlen politikájuk miatt – ezt pedig le kell dolgozni, ami pénzbe kerül.

Merkel a bonyolult körülmények miatt így megpróbál lassabban haladni, ám ezt nem tudja megtenni saját helyzetének kockáztatása nélkül. Óvatosan tehát csak úgy reagált a német kereszténydemokraták kemény követeléseire:

fogalmazott. Magyarra lefordítva, mivel számos égető kérdés kerül majd szóba a június 28-án esedékes uniós csúcson, Merkel szívesebben jegelné a német kormányon belüli bevándorláspolitikai témát.

Körkép.sk

Nyitókép: bloomberg.com


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »