Elkerülhető a kereskedelmi háború?

Elkerülhető a kereskedelmi háború?

Donald Trump kormányzatának azon bejelentése, miszerint az Egyesült Államok szankcionálni fogja a Kína által elkövetett, a szellemi tulajdont érintő lopásokat, egyik új eleme a két ország között egyre mélyülő kereskedelmi konfliktusnak. E bejelentés Trump március 8-i nyilatkozatát követte, amelyben magasabb importvámok kivetését ígérte a kínai acél- és alumíniumtermékekre. Egyesek szerint ez utóbbi lépésnek szörnyű következményei lehetnek a világkereskedelmi rendszerre nézve.

Miközben az említett bejelentések a befektetőket megrémisztő szalagcímeket generálnak, az amerikai kongresszus által nemrég elfogadott adócsomag valójában többet tesz az USA és Kína közti kereskedelmi feszültség élezése terén.

Az új adócsomag 1-2 ezermilliárd dollárral növeli majd az amerikai államháztartási deficit mértékét a következő évtizedben. Ez az ország megtakarításainál akkora hiányt okoz majd, amelyet a magánszektor megtakarításai vagy beruházásainak visszafogása sem fog semlegesíteni.

Miután az amerikai folyó fizetési mérleg hiányát a beruházásokból levont magán- és állami megtakarítások összege adja, a deficit mértéke várhatóan nőni fog, a következő évtizedben mintegy 2 ezermilliárd dollárral. Az amerikai külkereskedelmi hiány ebből adódóan emelkedik majd, s a Kínával szembeni éves hiány 50-100 milliárd dollárral nőhet. Mikor ez bekövetkezik, az amerikai politikusoknak szükségük lesz egy bűnbakra, és az vélhetőleg Kína lesz. Ebben az esetben az új amerikai adótörvények fokozódó kereskedelmi feszültségek formájában fognak visszaütni.

Természetesen jogos Trump azon követelése, hogy Kínában erősebb védelem alakuljon ki a szellemi tulajdonjog terén. Néhány szektorban, beleértve az energetikát és a távközlést, Peking a kínai piacra lépés feltételéül azt szabja a külföldi cégeknek, hogy osszák meg technológiájukat kínai partnereikkel. Mindazonáltal a kínai tisztviselőket bilaterális tárgyalások vagy WTO-eljárások révén nyilván meg lehetne győzni, hogy erősítsék a szellemi tulajdonjog védelmét.

Ennek az optimizmusnak a változó kínai innovációs környezet az egyik oka. A kelet-ázsiai ország cégei is hasznot húznának ugyanis az erősebb szellemi tulajdonjogi rendszerből. A múltban a külföldi cégek mozdították elő az innovációt, s a kínai vállalatok másolták a nyugati megoldásokat. E helyzet azonban már megváltozott. Sok kínai cég folytat innovációs tevékenységet, és szerez szabadalmat nemcsak Kínában, hanem az USA-ban is. Egyes kínai vállalatok – például Tencent, DJI, Huawei – vannak annyira innovatívak, mint bármely más amerikai cég, s a kínai cégvezetők is nyomást gyakorolnak annak érdekében, hogy a szellemi tulajdonjog erős védelme alakuljon ki Kínában.

Miután az a gyakorlat már gyengült, hogy a multinacionális vállalatokat technológiájuk megosztására kényszerítsék, s a kínai cégek készen állnak arra, hogy a szellemi tulajdonjog védelméből profitáljanak, az USA és Kína könnyebben juthat közös nevezőre.

Ez nem azt jelenti, hogy a tárgyalások egyszerűek lennének. Először is, Kína úgy kezeli a technológiai kérdésekkel kapcsolatos intézkedéseit, hogy az szükséges válasz az emelkedő munkaerőköltségekre, s egyben fedezéket nyújt az országba irányuló amerikai high-tech export korlátozásaival szemben. Így kulcsfontosságú, hogy átálljanak a technológiailag kifinomultabb termelésre. Ha a kínai cégek nem tudnak high-tech termékeket vásárolni az Egyesült Államokból, még jobban rá vannak utalva arra, hogy saját innovációs fejlesztési tevékenységet folytassanak.

A tárgyalások másik fő kihívása, hogy az amerikai üzleti szektor csökkenő mértékben támogatja ezt a folyamatot. Korábban olyan cégek, mint a Boeing, a Caterpillar, a General Electric és a Cisco, a mérsékelt megközelítés mellett álltak ki e kérdésben, mivel a nagy kínai piac és az ottani alacsony költségű munkaerő haszonélvezőiként látták magukat. Ám az üzleti környezet jelentősen megváltozott, mára a szóban forgó vállalatok egyre inkább versenytársakat látnak a kínai cégekben – nemcsak Kelet-Ázsiában, hanem az egész világon.

Ha ezeket a tényezőket nem kezelik megfelelően, az ördögi kört eredményez. Minél jobban korlátozza az USA a Kínába irányuló technológiai exportot, Peking annál erősebben támogatja a hazai technológiai fejlődést. Mindez fordítva is igaz: minél nagyobb mértékű innovációs tevékenységet folytatnak a kínai cégek, annál kevésbé lesznek hajlandók az amerikai vállalatok hozzájárulni, hogy kínai riválisaik belépjenek az amerikai piacra.

A szellemi tulajdonjog védelmének kínai erősítése nem zéró összegű játék: a nagyobb fokú védelemből mindkét ország hasznot húzhat.

E kirakós játék legnagyobb darabjáról azonban kevesen beszélnek. Ha az USA és Kína nem jut dűlőre abban a kérdésben, miként kell kezelni az elszálló amerikai külkereskedelmi hiányt, a nagy kérdésekben való mai előrelépések irrelevánsak lesznek a jövőben.

A kínai külkereskedelmi többlet és az amerikai külkereskedelmi hiány végső soron a megtakarítások és a beruházások egyensúlytalanságát tükrözi. Az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság által fontolgatott nem piaci jellegű kereskedelmi intézkedések akár csökkenthetik is az egyensúlytalanságot a két gazdaság között. Mindez azonban könnyen azt eredményezheti, hogy a földkerekség többi részével szemben nagyobb szintű egyensúlytalanság alakul ki. Emiatt pedig mindkét országban, továbbá szerte a nagyvilágban rosszabbul járhatnak a fogyasztók és a cégek is.

Copyright: Project Syndicate, 2018
www.project-syndicate.org


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »