Elvették a munkavállalók kedvét a pereskedéstől

2014-ben mindössze 14 ezer munkaügyi per indult Magyarországon, míg tíz évvel korábban még 29 ezer, ami a nyugat-európai országokhoz képest már akkor is alacsonynak számított. „A munkaügyi perek számának csökkentése kimondott kormányzati cél volt, amelyet 2011-ben a Széll Kálmán-tervhez kapcsolódó Magyar Munka Terve nevű programban fogalmaztak meg” – magyarázta a Világgazdaságnak Kéri Ádám, a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda munkajogi üzletágvezető ügyvédje. Úgy ítélték meg, hogy a felmondási tilalmak rendszere, illetve a nagyszámú és elhúzódó munkaügyi perek a munkáltatóknak túlzott és indokolatlan tehernövekedést okoztak. Miközben az is cél volt, hogy az elbocsátott dolgozókat gyors elhelyezkedésre biztassák.

Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a 2012 közepén életbe lépett új munka törvénykönyvében (Mt.) lényegesen csökkentették a munkavállalók érdekeltségét a pereskedésben – mondja Kéri Ádám. Egyrészt azzal, hogy jogellenes felmondásnál a dolgozók ezentúl már csak 12 havi elmaradt keresetüket (távolléti díj) kaphatják meg, ha megnyerik a pert. Míg korábban ez az összeg egészen az ítélelet jogerőre emelkedéséig ketyegett. Az eljárások elhúzódása miatt így akár sokmilliós tételek üthették a munkavállalók markát, ami valóban indokolatlan tehernek tűnhetett a cégek számára. Olyan szélsőségs eset is előfordult, amikor 12 évi átlagkeresetet ítéltek meg. Ugyanakkor tény, hogy a munkaügyi perek bonyolultságuk miatt általában három évig, nemritkán tovább is elhúzódhatnak.

Emellett megszüntették a büntető jellegű kártérítés intézményét. Ez az elem a visszatartó erőt szolgálta azáltal, hogy a munkáltatók ne pusztán gazdasági alapon számolják ki a jogellenes elbocsátás „árát”. Ez korábban átalányjelleggel, az eset súlyosságtól függően két és 12 havi átlagkereset közötti mértékben volt kiszabható. Különösen problémás ez a gyesről visszajövő kismamák esetében, akiknek nincs elmaradt bérük, amit követelhetnének, így ők csak a kártérítésre számíthattak régen, amíg az létezett. 

A pereskedési kedv csökkenéséhez vezettek a költségmentesség új szabályai is 2010-től – magyarázta lapunknak Szűcs László, a Réti, Antall és Társai PwC Legal szakértő ügyvédje. Korábban a pervesztes munkavállalóknak legfeljebb a pernyertes fél ügyvédjének munkadíját kellett megfizetnie, a változás óta a feljegyzett illetéket és az állam által előlegezett költségeket (például szakértői díjak) is meg kell fizetnie, ha veszít. Mindez viszonylag magas költséget tesz ki, hiszen az illeték például első fokon a perérték 6, másodfokon 8, a Kúriánál a pertárgy értékének 10 százaléka. Így akár több százezer forintra is rúghatnak a költségek, amit csak a jómódú munkavállalók engedhetnek meg maguknak. Költségkedvezményre pedig kizárólag azok jogosultak, akiknek a bruttó átlagkeresete nem haladja meg a nemzetgazdasági átlag kétszeresét. 

Másrészt a statisztikák mögött az is meghúzódik, hogy a munkaügyi konfliktuskezelés sokat javult az elmúlt években – teszi hozzá Szűcs László. A cégek a perek elkerülése érdekében egyre inkább olyan közös megegyezés megkötésére törekednek, amely mindkét fél számára elfogadható.

Szerző: Márk Edina


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »