Emlékezetes évforduló: 10 éves a szlovákiai egyházmegyei felosztás

Tíz évvel ezelőtt, 2008. február 14-én hirdették ki a szlovákiai római katolikus egyházmegyék átszervezését, valamint két új egyházmegye megalakítását a Katolikus Egyház szlovákiai képviselői Jozef Tomko bíboros vezényletével.

A felvidéki magyar katolikusok képviselőinek jelentős része szerint az egyházmegyei felosztásnál a Szlovák Püspökkari Konferencia nem volt tekintettel arra, hogy megoldásukkal megbomlik az egy tömbben élő magyar nemzetiségű hívek természetes egysége. A felosztásra reagálva „Nyílt levelet” juttatott el a Szlovák Püspökkari Konferenciához a Pázmaneum Polgári Társulás, a Jópásztor Alapítvány és a Mécs László Társulás, amelyben a felvidéki magyar katolikusok szolgálatával megbízott magyar főpásztor kinevezését és lelkipásztori ellátásuk megfelelő megoldását kérték. A kéréssel egyetértő magyar nemzetiségű hívek és lelkipásztoraik nevében a Szlovák Püspökkari Konferenciához eljuttatott nyílt levelet 25 szlovákiai magyar civil szervezet támogatta, és két hónap alatt mintegy huszonötezren írták alá.

A felvidéki magyar katolikusok jogos kéréseinek kinyilvánítása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy történtek bizonyos előrelépések a pasztoráció területén: helynököket neveztek ki a magyar hívek részére több egyházmegyében: a Nyitrai Egyházmegyében Ďurčo Zoltán atya személyében magyar anyanyelvű lelkipásztor látja el a helynöki feladatokat a magyar papok és híveik körében, a Besztercebányai Egyházmegyében is van kinevezett magyar helynök, Parák József atya végzi a szükséges feladatokat. A Nagyszombati Főegyházmegyében püspöki szinten először Orosch János püspököt bízták meg a helynöki feladatokkal, aki már azelőtt önmagától is régóta felvállalta a magyarok pasztorációját. Majd Orosch püspök atya érseki kinevezése után Kiss Róbert lelkiatya lett a felelős a magyar hívek pasztorációjáért az egyházmegyében, mint püspöki helynök. A Pozsonyi Főegyházmegyében pedig 2012-ben került sor segédpüspök kinevezésére, a magyarul kiválóan beszélő Haľko József személyében, aki éveken keresztül sikeresen végezte a pozsonyi magyarok pasztorációját is. Jelentős előrelépés történt a magyar anyanyelvű hívek katekizációjának területén, mivel 2009-ben megalakult a Magyar Kateketikai Albizottság, amely a Szlovákiai Magyar Hitoktatási Központ eredményeire építette tevékenységét és sikeresen működik.

Mindemellett a Pázmaneum Társulás és a Jópásztor Alapítvány a felvidéki magyar katolikusok jelentős részének óhaját szem előtt tartva továbbra is szorgalmazza, hogy a kinevezett püspöki helynökök munkáját olyan, a magyar katolikusok pasztorációjával megbízott főpásztor koordinálja, akinek tevékenysége nem korlátozódik csupán valamelyik egyházmegyére, hanem összefogja a felvidéki magyar katolikus papokat és híveket, ezáltal is elősegítve a lelki élet fellendülését, ezen belül az egyházmegyei felosztás óta egyre csökkenő magyar papi hivatások gondozását a különböző egyházmegyék magyarok által is lakott területein.

Ezért a Nyílt levélben foglalt kéréseket ma is aktuálisnak tartjuk és várjuk azok mielőbbi megoldását az illetékes egyházi hatóságtól, hogy az eddig elért eredményekre építve s azokat tovább bővítve eredményesebb lehessen a felvidéki magyar katolikus közösség lelkipásztori ellátása.

Ennek jegyében folytatjuk a közös imát a felvidéki magyar katolikusok jogos kéréseinek teljesítéséért Jó Pásztor vasárnapján a XXIX. Komáromi Imanapon, amelyre ezúton is szeretettel hívjuk a híveket és papokat!

Pázmaneum

 

A 10 évvel ezelőtt megfogalmazott Nyílt levél szövege:

 

 

Pázmaneum Polgári Társulás, Hlavná ul. č. 47/22, 929 01 Dunajská Streda

Mécs László Társulás, Čajakova ul. č. 8, 811 05 Bratislava

Jópásztor Alapítvány, ul. biskupa Királya č. 30, 945 01 Komárno

 

 

A magyar nemzetiségű hívek és lelkipásztoraik nyílt levele a Szlovák Püspökkari Konferenciához

 

 

 

Amint az már a széles nyilvánosság előtt ismert, 2008. február 14-én a szlovákiai Katolikus Egyház legfelsőbb képviselői kihirdették a római katolikus egyházmegyék átszervezését ill. két új egyházmegye megalakítását. Ebben az összefüggésben a Szlovák Püspökkari Konferencia (SZPK) még ugyanazon a napon nyilatkozatot adott ki a papok és a hívek részére, amelyben egyebek mellett hálára buzdít bennünket az új szlovákiai egyházmegyei elrendezés kapcsán.

Mi, a nemzetiségileg vegyes területeken levő plébániák lelkipásztorai valamint az itt élő magyar nemzetiségű hívek ezúton szeretnénk kifejezni mély csalódottságunkat az egyházmegyék átszervezésének kihirdetése után, mégpedig a következő okokból:

Az egyházmegyei átszervezésre vonatkozó terv kidolgozásánál a SZPK nem volt tekintettel arra, hogy ilyen megoldással megbomlik az egy tömbben élő  magyar nemzetiségű hívek természetes egysége az egykori Pozsony-nagyszombati Főegyházmegye területén. Aggódunk amiatt, hogy az egyházmegyei átszervezés felgyorsíthatja a magyar nemzeti kisebbség észrevétlen asszimilációját. Nyilván célzatosan választották ilyen módon az „észak-déli“ , nem pedig „nyugat-keleti“ felosztást. Ennek következtében a magyar nemzetiségű hívek természetes egységét 4 egyházmegyébe osztották fel. Ezt a számunkra nagyon kedvezőtlen felosztást – amely a kényszerházasságot juttatja eszünkbe, ami nem szokott boldog lenni – tudomásul vettük, ám azzal nem vagyunk elégedettek.Reménykedve vártuk, hogy a tervezett egyházmegyei átszervezés mellett a SZPK tervezetében kérni fogja a Szentszéket, hogy a magyar nemzeti kisebbség soraiból nevezzen ki püspököt vagy olyan püspököt, aki megfelelő joghatósággal megbízva láthatná el a hívek szolgálatát a nemzetiségileg vegyes területeken a Tábori Püspökség mintájára vagy más megfelelő módon. Szép gesztust gyakorolhattak volna ezzel a szlovák püspök atyák a magyar katolikus kisebbség és papjai irányában, s ez egyben a valódi testvéri szeretet és a Szlovákiában élő katolikus keresztények egységének megnyilvánulása lett volna. Hiszen csaknem 400 000 magyar nemzetiségű személy vallja magát Szlovákiában katolikusnak. Ez a reménykedés még inkább megerősödött bennünk szlovákiai görög katolikus testvéreink helyzetének nagyon előnyös rendezése után. Bizonyosak voltunk abban, hogy valami hasonló történik majd velünk is. Arra vártunk, hogy a SZPK számunkra is kedvező megoldást készített. Azonban fájdalommal a szívünkben állapítottuk meg, hogy az egyházmegyék átszervezése után még inkább romolhat a magyar katolikus kisebbség helyzete, ha a közeljövőben a SZPK nem gondolkodik lelkipásztori ellátásuk kedvező megoldásán. Eddig a magyar nemzetiségű hívek lelkipásztori ellátása viszonylag kielégítően volt megoldva az egykori Pozsony-nagyszombati Főegyházmegyében, legalább a magyarul beszélő püspök szintjén, amely megnyilvánult abban is, hogy a magyar nemzetiségű hívek lelki élete egyre inkább fellendült. Sem az egyházmegyei átszervezés kihirdetésében, sem pedig a SZPK nyilatkozatában nem esett szó a magyar katolikus kisebbségről, sem olyan ígéretről, miszerint a közeljövőben kedvező megoldást keresnek lelkipásztori ellátásukra, mivel új helyzet állt elő. Úgy tűnt számunkra, mintha Szlovákia nem is lenne többnemzetiségű ország. Emiatt is csalódottak vagyunk.Sajnos, az egyházmegyei átszervezés tervezetének kidolgozása előtt, nem konzultáltak a lelkipásztorkodó papokkal – mint a püspökök legközelebbi munkatársaival – akik a legjobban ismerik az egyházmegyék egyes plébániáinak helyzetét. Így történhetett meg, hogy rólunk nélkülünk döntöttek. Pedig történelmi eseményről van szó, amely a Katolikus Egyház jövőjét érinti Szlovákiában.

Tudatában vagyunk annak, hogy az Egyház nem magyar vagy szlovák…, hanem római katolikus vagy görög katolikus. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az Egyházat különböző nemzetek tagjai alkotják. Hiszen a Római Katolikus Egyházat Szlovákiában a szlovák nemzet és a nemzeti kisebbségek tagjai alkotják, akik a római katolikus valláshoz tartozónak vallják magukat. Természetes, hogy a szlovákoknak szlovák püspökeik vannak. De kérdezzük mi, talán valamiféle vétség lenne, ha a SZPK tagjai közt lenne magyar nemzetiségű is, aki képviselné a 400 000 magyar nemzetiségű katolikust, akik szintén a Római Katolikus Egyházhoz tartoznak Szlovákiában? Nézzük meg, hogy van ez a világban és a környező államokban. Pl. Ukrajnában a kisebbségben élő kárpátaljai szlovák katolikusoknak is van szlovák püspökük, Őexcellenciája Mons. Milan Šášik személyében. Kanadában, Toronto székhellyel  létezik egy eparchia 10 400 görög katolikus hívő számára. Ezt 7 plébánia alkotja, amelyeknek szintén van szlovák püspöke, Őexcellenciája. Mons. John Pažak személyében. Az USA-ban élő szlovák katolikusoknak is van szlovák püspökük, Őexcellenciája Mons. Jozef Viktor Adamec személyében. A Romániában, Szerbiában és Ukrajnában élő magyar katolikus kisebbségnek szintén van magyar nemzetiségű püspöke. Kivételt képez Szlovákia, ahol 400 000 magyar nemzetiségű hívőnek nincs magyar püspöke, de még olyan püspöke sem, akinek a SZPK-tól megbízatása lenne a magyar kisebbség ilyen népes csoportjának lelkipásztori ellátására. Paradoxon, hogy a roma katolikus kisebbségnek Szlovákiában, bár kisebb létszámú, szintén van megbízott püspöke, Őexcellenciája Mons. Bernard Bober személyében.

Ami a püspöki székhelytől való távolságot illeti, nekünk az a véleményünk, hogy a püspök akkor van hozzánk a legközelebb, ha ismeri a nyelvünket, meghallgatja a szavunkat, érti a helyzetünket és együttérez velünk. Hasonlóan, mint szlovák testvéreink – hitünkön kívül – mi is meg akarjuk őrizni nemzeti identitásunkat. A fizikai távolság már egyébként sem játszik olyan nagy szerepet a mai motorizált világban, sem az EU-ban, s még kevésbé az egyházmegyei határok keretében.

Tudatában vagyunk annak is, hogy a püspök kinevezése a Szentszék kizárólagos joga. Ám az is nyilvánvaló, hogy szükség esetén egy püspök kinevezését általában a megyéspüspöknek vagy a SZPK-nak kell kérnie a Szentszéktől. Az, hogy a Szentszék eddig még nem nevezett ki püspököt a magyar nemzeti kisebbség sorai közül, az ő lelkipásztori ellátásukra való jogkörökkel, nyilván annak tulajdonítható, hogy ilyen kéréssel a SZPK eddig még nem fordult a Szentszék felé, annak ellenére, hogy ezt éveken keresztül kértük Önöktől a Komáromi Imanapokon és más alkalmakkal is.

A II. Vatikáni Zsinat Christus Dominus c. dekrétuma a 23. pontban kimondja: „Az egyházmegye határainak megállapítása, amennyire csak lehet, Isten népe összetételének figyelembevételével történjék, ami nagyon elősegítheti a megfelelőbb lelkipásztorkodást; arról is gondoskodni kell, hogy e nép demográfiai csoportjait a szerves egységét biztosító polgári hivatalokkal és társadalmi szervezetekkel együtt egybentartsák.
Adott esetben tekintettel kell lenni a polgári határokra is, továbbá a személyek, a helyek sajátos – például lélektani, gazdasági, földrajzi, történelmi – adottságaira.

… ha különböző nyelvű hívőkről van szó, (róluk) nyelvüket jól beszélő papok, illetve saját plébániák által gondoskodjanak, vagy a nyelvet jól tudó és esetleg püspökké is szentelt püspöki helynök útján, vagy más, célravezetőbb módon.“

A CIC 372. kánonjának 2. §-a lehetőséget nyújt személyi részegyház létesítésére, nyelvi és nemzetiségi megkülönböztetés szerint (a CIC 518. kánonjával való analógia alapján), mégpedig minden egyházmegye területén, ahol magyar nemzetiségű katolikusok élnek.

Ezért újra tisztelettel kérjük a Főtisztelendő Püspök Atyákat, hogy hallgassák meg a  400 000 magyar nemzetiségű katolikus kérését és tolmácsolják azt a Szentszék felé! Mi is az  Egyház javát tartjuk szem előtt Szlovákiában. Ám minden hívő megelégedéséhez tekintettel kell lenni a nemzeti kisebbségek jogos kéréseire is. Azután majd nekünk is lesz okunk az örömre és a hálaadásra. Addig azonban nincs!

A szaloniki testvérek, Szent Cirill és Metód a sikeres evangelizáció szép és bölcs példáját hagyták ránk. A szláv nemzetek iránti szeretetből elsajátították a rájuk bízott nép anyanyelvét és az Evangéliumot a nép nyelvén kezdték hirdetni.  A siker csodálatra méltó volt: a szláv nemzetek elfogadták a keresztény hitet. Gondoskodtak arról, hogy utódaik olyan lelkipásztorok legyenek, akik a rájuk bízott népből származnak. Napjaink sikeres evangelizációjának érdekében hasznos lenne követni példájukat. Mi is Önökkel együtt kérjük: „Atyáink örökségét, őrizd meg, Urunk!“

Meggyőződésünk, hogy e levél tartalmát nem fogják úgy értelmezni, mint valamiféle tiszteletlenséget az egyházi elöljárókkal szemben. Nem ilyen szándékkal íródott, csupán kifejezi a  magyar hívek bizalmát a legfőbb egyházi elöljárók iránt.

Kérésünk meghallgatásáért továbbra is kérni fogjuk az Urat a különböző egyházközségek közös imatalálkozóin, amelyet a hívek aláírásaival is szeretnénk megerősíteni, a Jó Pásztor szavai által buzdítva: „Kérjetek és kaptok…“

 

 

Atyai megértésüket őszintén köszönjük!

 

 

Tisztelettel és katolikus üdvözlettel: Laudetur Jesus Christus!

 

 

 

A magyar nemzetiségű hívek

és a nemzetiségileg vegyes területen működő lelkipásztoraik

 

 

Dunaszerdahely, 2008. február 26.


Forrás:pazmaneum.com
Tovább a cikkre »