Évközi 25. vasárnap A év

Tétlenül

Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?

Abban az időben Jézus ezt mondta: A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlejébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak itt tétlenül a piacon.  Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. Azok ki is mentek. A hatodik ás kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? Nem fogadott fel minket senki – felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe – mondta nekik. Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óta tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak – mondták –, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.  Barátom – felelte egyiküknek –, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok? Mt 20, 1-16a

 

Mottó: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?
Akinek van biztos kenyere mindig is könnyen neheztelt a munkanélkülire. Szállj magadba, és felfedezel ilyen indulatokat magadban is! Örülünk, amikor valaki hosszas eredménytelen keresés után végre talál egy munkát? Többnyire csak, amikor hozzátartozónk vagy barátunk a szerencsés. A tartós munkanélkülire megvetéssel tekint sok ember. Az ő hibája. Nem is keres munkát – okoskodnak ezek. A „gazda” azonban, vagyis az Úr, ismételten kimegy a piacra, hogy ellenőrizze, nincs-e ott munkára várakozó. És mindig talál újabbakat. Valójában a mottóként idézett kérdés: „Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?” valójában nem a munkakeresőknek szól, hanem közvetve azoknak a bírálóknak, akik ugyan ott ácsorognak, de nem keresnek munkát. Mert bizony könnyen és felelőtlenül ítélkezik, aki nincs rászorulva másokra. A gazda nagyon úgy tűnik a választ akarta kiprovokálni az érintettekből, hogy tétlenségük oka, hogy nincs, ki felfogadja őket. A történet folytatásából az is kiderül, hogy a munkakeresők között sincs szolidaritás. Ők is irigykednek egymásra, és hála helyett a gazda iránt, frusztrációt éreznek, hogy másnak „jobb a sorsa”. A szűkösségre épülő szocializmusban, az irigység kultúrájában erre egy vicc született.

A hentes előtt hosszú sor kígyózik. 10 óra tájban a hentes kiszól, hogy a reakciósok menjenek haza, mert nekik ma már nem jut a húsból. Azok szétszélednek. Egy órára rá a hentes megüzeni, hogy a párttagok is hazamehetnek, mert egyáltalán nincs hús. Mire azok méltatlankodnak: Már megint a reakciósok jártak jól. Az adott csoportok neve a mindenkori ideológiánk alapján kicserélhető. A történet sajnos mindig újra aktuális.

 

2017. SZEPTEMBER 24.


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »