Ezért nem váltott ki pozitív hatást a Saul fia…

Tamás Gáspár Miklós nem érti, miért, hogy a nevezett film – akárcsak egykor Kertész Imre Nobel-díja – nem váltott ki pozitív hatást, sőt miért, hogy „jelentős méretű antiszemita hullám csapott át hazánkon” bemutatása óta. Megmagyarázzuk neki most.

Magyar Menedék - Ősmagyar

Megint csupán egy köldöknéző filmről van szó, ami kétfelé akar osztani minden embert. Aki zsidó, bármilyen bűnt kövessen is el, valójában egy hős vagy legrosszabb esetben vétekbe hajszolt szegény pária lehet, aki megélhetésből, önfenntartásból olyan, amilyen, de ha hagynák kibontakozni, kenyérre lehetne kenni. Aki viszont nem zsidó, már ab ovo gyanús, hiszen bizonnyal ott szunnyadnak benne a „prefasiszta” vagy „náci” gondolatok.

Itt lép a képbe TGM tegnapi néphazugságbeli publicisztikája (A holokauszttagadás dicsérete). Ebben azon túl, hogy nem helyesli a csak egyes eseteket szankcionáló holokauszttagadási büntetőeljárásokat (hiszen valójában ki tudja, hány embert kellene börtönre ítélni…), lakonikusan azt állítja, hogy „a nem náci, prefasiszta antiszemitizmusok rögzült hagyományai hozzájárultak ahhoz, hogy a genocídiumot jelentős ellenállás nélkül sikerült megszervezni és végrehajtani”.

Ember legyen a talpán, aki TGM-en eligazodik. Nos, nálunk a tatárjárás idején a hazai zsidó kereskedők 180 %-os kamatot szedtek – olvassuk Gyéressy Ágoston pálos atya Boldog Özsébről írt életrajzában (1938). És ez eléggé általános gyakorlat volt Európában már akkor is! (Akit ennek további részletei érdekelnek, annak csak ajánlani lehet Bölcskey Ödön művét (Capistranói Szent János élete és kora, 1924) és Miskolczy Istvánét (A középkori kereskedelem története, 1926).)

Ismerős ugye a csak újszülötteknek új vicc? „Apa, mi van, ha valamit megveszünk ötszáz forintért s eladjuk tízezerért?” „Az egy ragyogó üzlet, fiam!” „De mi lesz, ha ezt a nem zsidók észreveszik?” „Hja fiam, az az antiszemitizmus!”. Mikor fogja már végre TGM kitörölni a szeméből a csipát, és észrevenni, hogy a „nem náci, prefasiszta antiszemitizmusok” önvédelmi reakciók voltak bizonyos – hát nem túl etikus – akciókra? (Olyan ez, mint a fehérterror felhánytorgatása: ha nincs vörösterror, fehér terror sincs. Kéretik ezt végre tudomásul venni.)

TGM-nek tehát nem a társadalmak bizonyos szegmenseinek akciói jelentenek problémát, hanem az azokra adott reakciók. Éspedig olyannyira, hogy még Márai Sándoron is elveri a port: „Az egyik legjelentősebb magyar írónak az volt a gondja, hogy a zsidók majd bosszút állnak üldöztetésük miatt. Az üldözés maga nem késztette szemöldökráncolásra.”

Végül, de nem utolsósorban így fogalmaz aztán TGM: „Figyelemre méltó, hogy „gulagtagadás” nem létezik – bár a Gulag relativizálására, elfeledtetésére történnek elítélendő kísérletek. De a „gulagtagadásnak” nem volna önfölmentő funkciója, hiszen a Gulag sokmilliónyi áldozata mint „népcsoport” ellen nem irányul eleven és sokak számára jelentéses, „identitásképző” politikai indulat.” Lefordítom TGM döcögős sorait. A Gulag nem – tervszerűen végrehajtott – népirtás volt, nem volt mögötte semmiféle ideológiai háttér…

TGM szerint aki megnézi a Saul fiát, nem lesz többé antiszemita, ha csak nem „vakon náci”. Nos nem, kedves TGM, már megint, mint annyiszor, bakot lőtt. Nem kell feldobni a labdát, és akkor nincs, aki leüsse. Ez ilyen egyszerű.


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »