”Fér­fiatlanok, nőietlenek, otthontalanok, hazátlanok”

A balliberálisok szerint szét kell rombolni a teremtett világ rendjét, értékeit elpusztítani, és a romokon valamiféle, a kor divatjának mindenben megfelelő új rendet felhúzni. Ez nem lehet más, mint a rendetlenség. A liberálisok a fosztóképzők hívei: –talanok, –telenek. Fér­fiatlanok, nőietlenek, otthontalanok, hazátlanok. Éppen ezért nem esik nehezükre a mélyen lenézett hagyományos közösségek gátlástalan szétverése.

Majd ők megmondják, hogy a buta, nem az ő gondolkodásmódjuk szerint élők mit, hol és mikor tehetnek meg. A liberális leglényegesebb tulajdonsága, hogy mindent utál. Gyűlöli azt a helyet és időt, ahol éppen van, mindig máshol szeretne lenni, a laboratóriumi másholban, ahol mindent megtehet. Tekintet nélkül másokra. A mások egyébként furcsa módon a többséget jelentik. A liberálisok végül eljuthatnak abba az eszményi helyzetbe, hogy nem is kell megmondaniuk senkinek, hogy mit tegyenek. Így tehát nem is ellenkezhetnek velük, a teljes szabadság valahogy olyasféle létállapot lehet, mint a semmi. Az ember által elképzelt nirvána. Az örökkévaló nincs. Nincs férfi, nincs nő, nincs család, nincs szülőföld, nincs szeretet. Felsőbbrendűségi tudatukból fakadó gyűlölet és utálkozás viszont nagyon is van. Ez jelenti számukra a nirvánát.

A történelem kezdetei óta ismerjük az örök békétlenkedőket, viszálykeltőket, hazaárulókat, akik bárhol is lettek volt a világban, mindenütt rosszul érezték magukat. A legkevesebb az, hogy legfőbb fegyverük a hazudozás. Mint például annak a szajkózása, hogy nincs az Európát felszámoló bevándorlók millióit idetelepíteni akaró Soros-terv, és nincsen semmiféle kötelező kvóta. Aztán amikor kénytelenek erről nyílt szavazást tartani, kiderül, hogy mindaz, amit eddig elhazudtak, igaz. Ráadásul négy magyar baloldali képviselő is igennel voksolt, lelkesen támogatja a szerintük nem létező tervet. A hazaárulás régi kedves, liberális szokás, ugye, Niedermüller Péter, Szanyi Tibor, Molnár Csaba és Jávor Benedek.

A balliberálisok szerint szét kell rombolni a teremtett világ rendjét, értékeit elpusztítani, és a romokon valamiféle, a kor divatjának mindenben megfelelő új rendet felhúzni. Ez nem lehet más, mint a rendetlenség. A liberálisok a fosztóképzők hívei: –talanok, –telenek. Fér­fiatlanok, nőietlenek, otthontalanok, hazátlanok. Éppen ezért nem esik nehezükre a mélyen lenézett hagyományos közösségek gátlástalan szétverése.

Mindezekhez látszólag semmi köze nincs a világot néhány hete elöntő, főleg szexuális indítékú zaklatások botrányainak. A Hollywoodból indult figyelemelterelő híráradat szennye lassan az egész világot beborítja. A liberalizmus minden tegnapi mocskáról mára kiderül, hogy még annál is van aljasabb, gyomorforgatóbb és undorítóbb ügy. Most és ebben érezheti magát igazán jól a valódi, haladó liberális. Épeszű emberek számára megmagyarázhatatlan kéjjel lubickolhat a szennyben. A botrány első hazai szereplője Marton László, a Vígszínház korábbi igazgatója. A végtelenül elnyomott magyar sajtó természetesen lecsapott a világdivat hulladékára, akár gyöngytyúk a takonyra, és megpróbálta úgy felkavarni ezt a szennytavacskát, hogy annak mocska lehetőleg minél többet ártson. Eszenyi Enikő lehetséges menesztéséről például azzal kapcsolatban röppentek fel a hírek, ahogy az általa vezetett Vígszínház a Marton-ügyet kezelte. Kirúgásáról még azelőtt dönthetnek, hogy lejár a mandátuma – írják.

Budapest főpolgármestere ezt mondta a sajtóértesülés hallatán: „Tekintettel arra, hogy ebben egyedül én dönthetek, nyugodjanak meg, és ne határozzák meg nekem az újságírók, hogy kiket küldjünk el, és kiket ne. Őszintén megmondom, ha egyáltalán foglalkoztam volna azzal a gondolattal, hogy Eszenyi Enikőt elküldjük, ezek után már akkor se küldenénk el.”

A médianyivákolók nem tudnak mit kezdeni a főpolgármesterrel. Tarlós István megmutatta, hogy miként kezeli ezt a rothadt esetet egy normális ember.

Dippold Pál – mho


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »