Gágyor Péter: Ha kifizetünk, visszalépsz?

Gágyor Péter: Ha kifizetünk, visszalépsz?

Hányszor, de hányszor kerestünk már a sorsdöntő napokban sokat mondó hasonlatokat történelmünk folyamán. „Két malomkő között” – ez vált szállóigévé  a magyarságot egyaránt végső elnyeléssel fenyegető török porta és bécsi udvar szorongatásában. „Két pogány közt” – örököltük meg II. Rákóczi Ferenc kurucaitól a feloldhatatlan harcainknak tömör szóképét. Hogy mikor villant meg először nemzeti tudatunkban a két oldalról reánk törő romlás végveszélye? Talán korábban, már a Mohi csatavesztés után, amikor a Nyugat, Frigyes osztrák herceg képében, rátette a mancsát három nyugati vármegyénkre és a menekülő IV. Béla királyunk kincseire, vagy később a további magányos küzdelmeinkben erősödött meg a malomkövek képe…

Igen, megállapíthatjuk most is, a nemzeti érdek – bármennyire is avíttnak minősíthető ez a fogalom az ellenzéki csoportosulások szempontjából – veszélyben van. Mint annyiszor a pusztulás patetikus szimbólumainak árnyéka kísért és a „két tűz közt, két malomkő őrlésében, két pogány igájában” emésztheti el a jövőnket. Valóban a nemzeti érdek kerülhet április 8-án végveszélybe. A nemzet érdeke, amelynek istápolását a FIDESZ-KDNP eddig, minden esetleges melléfogása, tévedése és létező hibái mellett mégis csak páratlan sikerrel hajtotta végre. És tette ezt bizonyíthatóan. Aki nem hisz az EUROSTAT mutatóknak, a makro-ökonómiai elemzéseknek, a nemzetközi hitelminősítőknek, hihet a jövedelmek, szociális juttatások, illetve a kiskereskedelmi forgalom növekedésének, hihet akár a guberálók (akik a fejlett nyugaton is vannak!) gyűjtögetéseinek. Megjegyzem, egyre több használati cikket és élelmiszert dobunk ki a szemétbe. Ebből a sajnálatos szempontból is szolgaian követjük a gazdagabb nyugatot. Azonban így is maradhatnak meggyőzhetetlenek, hivatásos elégedetlenkedők, mindent jobban tudók, és valljuk be – akadhatnak balszerencsések is a javak elosztásában, mint minden eredendően tökéletlen társadalomban.

Különösek a patetikus szavak Európa eddig még szerencsés földjén. Ahol nem kedveljük a szókimondást, nem viseljük el a kikerülhetetlen tragikum jelenségeit. Hogyan szólalhatunk meg hát borongós témákban, amikor tavaszodik, végre fagylaltozhatunk is a langyos napsütésben.

Pedig elég egy malmői, frankfurti, marseille-i – Bécs Favoriten városrésze sincs messze! – rövid séta arra, hogy megértsük valóban nem átlagos választások előtt állunk. Az európai kultúra és civilizáció erodálása földrészünkön már elkezdődött. Április 8-án ezért nekünk, magyaroknak is sorsfordító döntést kell hoznunk! Megmaradunk-e vagy sem, folytatódhat a történelmünk, avagy csupán ennyi volt mindössze Szent István országa?

Pedig a brit szociológusok már az ötvenes években kifejezték aggályaikat az egykori gyarmataikról bevándorló népek kezdődő özönével és a kialakuló párhuzamos társadalmakkal kapcsolatban, és előre jelezték ennek társadalmi veszélyeit. Pedig közírók és társadalomkutatók – nálunk például Fekete Gyula – már a múlt század közepe óta Európa-szerte figyelmeztettek arra a tényre, hogy országainknak, nemzeteinknek legalább a népesség önreprodukcióját biztosítani kellene. Amennyiben lemondunk e szent feladatról, az végzetes következményekkel jár.

Pedig több mint egy évtizede, amikor Londonban jártam és szálláshelyemről a közeli Ilfordból a 125-ös busszal London felé tartottam, a buszon pedig a tömegben összesen hárman voltunk európai származású utasok, akkor talán még el is csodálkoztam kissé, hiszen először jártam az addig csak irodalmi élményeim alapján elképzelt országban. Nem szóltam senkinek, langyos napsütés volt, no meg fagylalt…

Pedig saját szemünkkel is láthattuk már a migránsok tumultusát a Keleti pályaudvarnál, észlelhettük, hogy nem viccelnek ezek Röszkén sem, de Kölnben, Berlinben, Párizsban – vagyis sehol sem. Szóval nem babra megy a játék, hanem a bőrünkre, és a politikai iszlám követői szívesen áldoznak fel minket rögeszméik oltárán.

Ez a választásunk tétje. Azonban a választások gyakorlata, a körmönfont manipulációk és módszerek destruktív tanításai – amelyet az interneten cenzúrázás nélkül elérhetőek – fenyegetéseket hordoznak magukban, és távolról sem egyeztethetőek össze a demokrácia szabályaival. Kóstolót kaptunk már belőlük a kampány folyamán, az ellenzéki koalíciós összefogás eddigi kísérletei és „spontán tüntetései” alapján. Végül is, mindenki beléphet az általuk rögeszmésen „demokratikusnak” mondott koalícióba, aki szembejön az utcán. A következményekkel nem kell számolni, hiszen csak a győzelem volna a fontos. Ennél a „játéknál” még egy cinkelt lapokkal játszott hazárd kártyajáték is veszélytelenebb eredménnyel zárul. Sőt, még az ostobaságában szélsőségesnek jellemezhetők orosz rulett is csupán pökhendi öngyilkosság. Ebben minden játékos csak a saját hülyeségére van bízva. Nem érinti az országot, az egész népességet.

Más kérdés volna az ellenzéki politikusok minősége. Felesleges értékelni képességeiket, készségeiket a bukott politikustól a fontoskodó ígérgetőkön át, a kaméleonkodó urakig és hölgyekig – valamennyien csupán csak bábok egy összeeszkábált terepasztalon. Nem ők játszanak, hanem velük játszanak kényükre, kedvükre a nagy pénzek tulajdonosai. A két tűz, vagy ha úgy tetszik két malomkő, a két pénzeszsák pedig nem más, mint Soros és Simicska.

Soros önmagát filozófusnak képzeli, utópiát kerget, közben persze nagy pénzekre spekulál. Ügyel arra, hogy meghirdetett filantrópiája mellett elsősorban ő járjon jól. Volt már földrészünknek az utópia hajszolóival elég sok tragikus kalandja. Az utópiák a gyakorlatban roppant életveszélyesek. Elég, ha Soros nagy elődje, Lenin álfilozófiai jegyzeteire/rendeleteire utalunk, a munkásosztály győzedelmes útját követni nem tudók kegyetlen likvidálásával kapcsolatban – összesen mintegy százmillió áldozatot követelt az utópikus lenini eszme. Az utópiák követőinek mozgalmai és végeredményei félelmetesen hasonlatosak egymáshoz.

Simicskának nincs utópikus filozófiai célkitűzése. Őt a sima kurtakocsmai bosszúvágy hajtja. Személyes elszámolás. „Ha mindjárt az ingemért is!” Terve annyira destruktív és olyan együgyűen nevetséges, mint bármelyik kocsmai bicskázás forgatókönyve. De működőképes!

Ami azonban félelmetes, az a két pénzeszsák megtévesztő módszereinek az eredményessége. Hódmezővásárhely esetében el kellene gondolkodnunk a demokrácia esetleges meghamisításáról. Egy jelentéktelen időközi választáson 60 százalékkal nagyobb részvétel. Csak úgy hirtelen? Ingyen? Vajon mennyibe kerülhetett ez az alig leplezett választási csíny? A választásokon a polgár dönt, vagy a pénz manipulatív ereje? Vajon ez a választás miért volt annyira fontos az európai és tengeren túli világlapoknak, hogy már másnap tudósítsanak róla? Az olvasóik meg sem találják Hódmezővásárhelyt a térképen.

Tavaszodik. Langyos napsütésben, fagylaltozás közben a vigyázó szemeinket vessük az április nyolcadikai választásokra!

A szerző író, műfordító, színházi rendező

Gágyor Péter

 

The post Gágyor Péter: Ha kifizetünk, visszalépsz? appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »