Ha egy csinos nő a kovácsmester… – Interjú

A vásárok, rendezvények és egyéb főleg népművészeti bemutatók egyik legnépszerűbb „látványossága” a  kovácsmester és műhelye. Talán nem is akad olyan látogató, akit ne vonzana  a tűz és a vas találkozása, az a folyamat, ahogyan a nyers vasból használati vagy művészi ihletésű alkotás lesz.

 

Különösen érdekes ez akkor, amikor mindezt egy fiatal, vonzó hölgy teszi, veszi a kezébe a kalapácsot és teszi lábát a fújtatóra.

 

Az ajáncskői születésű Andrea Kosecová két éve tűnt fel a régió bemutatóin. Fekete, tűzben készült rózsáit már sokan vették a kezükbe és sokak otthonát is díszítik.  A füleki UDVart fesztiválon beszélgettünk.

 

Andrea Kosecová. Felvétel: Puntigán József.

 

Hogy jut eszébe egy csinos nőnek a kovácsmesterség?

 

Kicsit apukám után vagyok! Ő mindig fiút akart, akinek át tudja majd adni mesterségét, de „csak” lányai születtek. Azért választottam ezt a szakmát, hogy teljesüljön a vágya, legyen szakmai utódja. Érdekelt, amikor apukám kovácsolt. Ültem mellette, figyeltem, hogy hogyan csinálja! Azután úgy 12 éves koromban elkezdtem próbálgatni, a szakmához választottam magamnak az iskolát is.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Konkrétan?

 

Körmöcbányára jártam, ahol kovácsmesterséget tanultam. Ennek befejezését követően Csehországban Turnovban folytattam, ahol a fémöntéssel ismerkedtem meg. Nagyon nagy szeretettel gondolok vissza ezekre a tanulmányokra.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Ha jól tudom a testvére is hasonló szakmát választott magának.

 

A nővérem fémvéső. Érméket készít, késekre díszeket, díszítéseket stb. Jelenleg még csak másodállásban, a  munkahelye mellett.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Mi az ami magával ragadta, odaállította a fújtató, az üllő és a kalapács mellé?

 

Az apukám adta ihletés mellett talán az, hogy megmutassam, hogy a nők is képesek erre. Megmutassam azt, hogy hogyan lehet „játszani” a vassal, hogyan lehet belőle finomabb dolgokat is készíteni, mint kovácsolt rózsákat, ékszereket, hajcsatokat, gyertyatartókat, apró tárgyakat.

 

Nemrégiben fejeztem be egy kisebb plasztika elkészítését, Csehországban pedig egy szobrot készítettem. Még az iskolai tanulmányaim alatt megnyertem egy versenyt, amelyen a turnovi könyvtár részére készítettem el Szent Jeromos szobrát, mely azután az épület külső falmélyedésbe, fülkéjébe került. Szent Jeromos a könyvtár védőszentje.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

A bemutatóit egy nagyon szép vasmadár őrzi. Kabala?

 

A madarat még Csehországban kezdtem el készíteni, hazahoztam és évekig az otthoni műhelyemben volt. Idén a losonci fuvaros – kézműves napokra fejeztem be.  Nem kabala, ajándékként készült, apukámnak, kifejezve az iránta érzett megbecsülésemet.  De úgy egyeztünk meg, hogy hordjuk magunkkal.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

A látogatók nem csodálkoznak azon, hogy nőként veszi kezébe a kalapácsot?

 

De igen! Szinte mindenki azt gondolja, hogy minden a párom, Peter Gašpar munkája… elcsodálkoznak, amikor látják, hogy én állok a kohóhoz, befűtök és kezdek el kovácsolni. A párom egyébként szerszámlakatosnak van kitanulva, s általam került  a kovácsmesterség közelébe.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Mit csinál, mit kovácsol a legszívesebben?

 

Kimondott kedvencem, hogy őszinte legyek nincsen. Mindent nagyon szeretek csinálni, ami a vassal, fémmel kapcsolatos.  A vason kívül bronzzal, alumíniummal is foglalkoztam már.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Életcél?

 

Hagyni magam után valamit, amire ha ránéznek az emberek, akkor azt mondhassák, igen ez az ember tudott valamit csinálni. A mesterségen belül a művészi irány áll közel hozzám, s főleg a plasztikák készítésére szeretnék átállni. Nemrégiben a Füleki Vármúzeumnak készítettem el a várgedei bronzkincs másolatait.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Vannak megrendelései?

 

Igen vannak, főleg gyertyatartók, rózsák, egyéb tárgyak. Rózsákat nagyon sok kovács készít, én ezt egy egyéni formába, kategóriába öntöttem, amihez hasonlót csak kevesen csinálnak.

 

Vállalkozóként dolgozik?

 

Jelenleg még nem, ezt a szakmát munka mellett csinálom. De a közeljövőben már hivatásszerűen át szeretnék térni erre. Az idén második éve, hogy a párom kíséretében a kis kovácsműhellyel el-el járunk vásárokra, rendezvényekre, ahol bemutatjuk a kovácsmesterséget. Szeretném, szeretnénk láttatni, hogy ez a szakma még ma is működik.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Merre járnak?

 

Jelenleg a leggyakrabban Füleken és környékén láthatnak, de tervezzük, hogy szélesítjük a kört. Részben meghívásoknak eleget téve, részben saját választásaink alapján. Az idén hívtak Vöröskőre (Červený Kameň) is, de annak sajnos az egyéb kötelezettségeink miatt nem tudtunk eleget tenni, de ami késik az nem múlik. Jövőre készülünk Hollókőre, Krasznahorkaváraljára és máshová is.

 

Tehát mondhatni azt, hogy van nevük és hírük?
Igen valóban így van, egyre többen ismernek.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Elárulta, hogy Ajnácskő mellett egy tanyán élnek. Miért választotta ezt az életmódot?

 

Tanyán is nőttem fel, mindig is vonzott ez az életmód. Voltam városokban is, de azt nem tudtam sohasem megszokni. Mindig vonzott a csend, a nyugalom, próbálunk olyan életet élni, mint azt valamikor tették ilyen helyeken az emberek. Próbáljuk ezt a régi életet élni. Vannak állataink, igyekszünk mindent megtermelni magunknak. Itt van a kovácsműhelyem is. Televíziónk nincs, internet viszont van, hiszen ez nagyon szükséges a kapcsolattartásra és a propagációra is.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Puntigán József.


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »