Hagyjuk lerohadni az 1.0-ás valóságot

Egy amerikai publicista üdvözli, hogy a facebook fő tulajdonosa nagyon sok pénzt akar jótékony célja adományozni, hiszen — szól az érvelése — a Facebook annyi kárt okozott a világnak, hogy érdemes azt megpróbálni jóvátenni valahogy. Anne Applebaum szerint a facebook egyebek mellett aláásta a jól informált sajtó színvonalas vitáinak lehetőségét és tekintélyét. A politikai társadalom hagyományosan bonyolított, színvonalas vitáinak térvesztése az információk facebookos, többnyire ellenőrizetlen megosztásával és a politikai demagógia (az erős vélemények) gyorsan terjedő megosztásaival szemben különösen káros a szegény társadalmakra és bizonytalan demokráciákra, amelyek — paradox módon, a mindenki által elérhető facebookon — nem fogják tudni létrehozni a saját demokratikus tereiket, konszenzusukat, és elég erős politikai identitásukat, amelyek egy adott nemzet érdekeit a lehető legjobban szolgálhatnák.Terjed a virtuális propaganda (egyszerre a virtuális térben és a tények által nem zavartatva), s lényeg, hogy ütős és leleplező legyen — ez viszont nagy tömegben kiábrándultságot és cinizmust szül: az emberek képtelenek kiigazodni az egymásnak (gyakran szándékoltan, irányítottan) ellentmondó, jórészt töredékes vélemények között, és előbb-utóbb a megosztásokat csak (ön)megerősítésre használják, rosszabb esetben felhagynak azzal, hogy koherens (politikai) valóságot hozzanak létre, főleg nem tények alapján. Magyarországon, látszik, ez még kiegészül az ellenzékiség virtualizálódásával is: az ellenzékiség teljesen cselekvőképtelenné válik az 1.0-ás (fizikai) világban.

A virtuális valóság exit (menekülési, kilépési) stratégiát nyújt nem csak az interaktív videojátékokat játszó tinédzserek és felnőttek, hanem az állampolgárok számára is. A politikai társadalomból való exit öltheti a kivándorlás formáját, de a fizikai bennmaradás (a facebookra való) virtuális kilépéssel párosulva azzal fenyeget, hogy az 1.0-ás (fizikai) világunk gondozói eltűnnek, és végső soron lerohad az a világ, amelyben az életfenntartásunk zajlik. Sőt, a helyzet ennél is rosszabb. Az okostelefonok elterjedése a virtuális világ csábítását szolgáltatja azoknak a polgártársainknak, akik a fizikai valóságukban nem tudják elérni az életet, amelyre vágynak — a virtuális valóságban (appok, reklámok, játékok, véleményközlés) viszont egyenlővé válhatnak a leggazdagabbakkal, a legsikeresebbekkel, sőt létrehozhatják a saját világukat is, amelyekben ők uralkodnak. A fiatalok és a megbízható középosztályi életszínvonal megteremtésére és a szükséges kritikai műveltség elérésére képtelen többség útja, hogy (szellemileg, tudatilag) kivonuljon abból a világból, amelyet nem ért és amelyben a folyamatos sikertelenség és elnyomás az osztályrésze. De a “megoldással”, hogy kivonul a politikai társadalomból és lemond a befolyásolásáról az elnyomottsága csak állandósul — tekintve, hogy végső soron ez az eredeti, 1.0-ás politikai és hatalmi mechanizmus működteti (egyelőre) az újonnan felfedezett virtuális világát is. A kivonulással a rabsága tehát csak annál átfogóbb lesz, ha ravaszabb is.

Ebben a dehumanizáló technológiai környezetben a kellően cinikus politikai hatalom hatalmas sikereket tud elérni az elsődleges, primitív emberi szenvedélyek és félelmek felkorbácsolásával: azt ugyanis mindenki megérti még, ami az egzisztenciáját veszélyezteti, több, bonyolultabb érvelés befogadására viszont alkalmatlan. Az 1.0-ás valóságból az élet, a létfenntartás és a vérségi kapcsolatok védelme marad meg, a többit a technológia helyettesíti az alternatív valóságok igézetével, amelyekben az információszerzés és -gyártás (általában az eligazodás) sokkal magabiztosabban és (közgazdasági értelemben) alacsonyabb költséggel valósul meg. Mennél komplexebb a világunk, a tömegpolitika annál primitívebbé és veszélyesebbé válik, mert dehumanizálódik (elállatiasodik, miközben a szellemi reprezentációk a virtuális világba vonulnak). Applebaumnak alapvetően igaza van. Orbán Viktornak is. Ugyanazt ismerték fel. Mindössze mást kezdenek a felismeréssel.


Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »