Hatszáz éve történt csillagrobbanás hátterét tárták fel

Mintegy hatszáz évvel egy csillagrobbanás felvillanása után feltárták az égi jelenség hátterét amerikai csillagászok.

Koreai tudósok 1437. március 11-én figyelték meg a fényjelenséget, melynek okát Michael Shara, a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum kutatója és munkatársai azonosították: az úgynevezett nóvarobbanás kiváltója egy fakó kettős csillagrendszer a Skorpió csillagképben.

A nyomozásszerű elemzés révén új információkra tettek szert a robbanékony kettős csillagrendszerek ezen különös fajtájának természetéről – írták a kutatók a Nature brit tudományos lapban.

A Nova Scorpii robbanás 1437-ben csak 14 napon át volt látható. Olyan robbanástípusba tartozik, melynek során nem semmisül meg csillag. Ehelyett az esemény a tudomány mai állása szerint többé-kevésbé rendszeresen, sok ezer év múltán megismétlődik. Ilyen nóva akkor keletkezik, ha egy normál csillag egy fehér törpecsillag körül szorosan kering.

A fehér törpék kiégett csillagmaradványok, anyaguk nagyon tömör. Fényük gyenge, bár felszíni hőmérsékletük magas, ezért fehérnek tűnnek. Nagy gravitációs erejükkel kiszívják a gázt kísérőjük külső rétegeiből, amíg az így nyert gáz a fehér törpe felszínén olyan sűrű és forró nem lesz, hogy az abban lévő hidrogén robbanásszerűen összeolvad.

Ez a gigantikus, kozmikus hidrogénbomba néhány napig vagy hónapig a Napnál 300 ezerszer erősebben világít. Ezután elhamvad az égi jelenség, míg a fehér törpe ismét nem gyújt elég hidrogéngázt a kísérőjétől. Ezek a robbanások többnyire olyan helyen gyulladnak fel, ahol korábban nem volt látható csillag, ezért egykoron új csillagoknak hitték őket, és nóvának (új csillagnak) nevezték őket.

Sharának és csapatának modern teleszkópok segítségével sikerült felkutatni az 1437-es nóva robbanásfelhőjét, egy gyengén fénylő gázburkot. A Harvard Egyetem Obszervatóriumának egy száz éves fotólemeze révén meghatározták a robbanás kiindulópontjának tartott csillag mozgását.

„Ezzel a fotólemezzel meg tudtuk határozni, hogyan mozdult el a csillag a felvétel készítése óta eltelt évszázadban. Majd visszakövettük hat évszázadon át és bingo! Ott volt, éppen a burok közepén” – magyarázta Shara.

Az 1930-as és 1940-es évekből származó további Harvard fotólemezek alapján a kutatók megállapították, hogy a csillagrendszer az úgynevezett törpenóva állapotban található.

A nóva, törpenóva, és a nóvaszerű állapot ugyanannak a ciklusnak különböző stádiumai. „Ahogy a pete, hernyó, báb és a pillangó ugyanazon organizmus életstádiumai, arra utaló jeleket találunk, hogy ezek a kettős csillagok is ugyanazok, csak létezésük különböző szakaszaiban. Csak mi nem élünk elég sokáig ahhoz, hogy egyetlen ciklust teljes egészében megfigyelhessünk” – fogalmazott Shara.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »