Már meg se lepődünk rajta, hogy Vona szerint a pártja olyan, mint egy kaparós sorsjegy.
Nagy és közös játékba, mondhatni vurstliba invitál minket vasárnap reggeltől Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom mozgalmas elnöke. Azt írja nekünk a Facebookon, a Párt oldalán, hogy (idézzük)
„A Jobbik lehet egy kicsit olyan, mint egy kaparós sorsjegy, de egy kaparós sorsjeggyel azért lehet nyerni.„
„A Jobbik lehet egy kicsit olyan, mint egy kaparós sorsjegy, de egy kaparós sorsjeggyel azért lehet nyerni.„
Nos, voltak már a pártok mindenfélék, lássuk be bátran, elküldték őket a kocsmában és másutt is minden létező irányba satöbbi, de kaparós sorsjegyek, azok speciel még soha az életben nem voltak. Ami – szögezzük le azonnal – véleményünk szerint nagy kár, illetve igen komoly baj; még jó, hogy ennek az áldatlan állapotnak ezennel vége.
Nos, voltak már a pártok mindenfélék, lássuk be bátran, elküldték őket a kocsmában és másutt is minden létező irányba satöbbi, de kaparós sorsjegyek, azok speciel még soha az életben nem voltak. Ami – szögezzük le azonnal – véleményünk szerint nagy kár, illetve igen komoly baj; még jó, hogy ennek az áldatlan állapotnak ezennel vége.
Tehát a Jobbik véghajrába ért, felnőttkorba lépett elnöke immár egyáltalán nem kívánja megmondani nekünk, mit gondoljunk az ő pártjáról, hogy micsoda pontosan az ő pártja – és jól teszi, hogy így tesz, sőt nagyon jól, hovatovább hála az égnek, amiért a dolgok így alakulnak; elvégre, gondolj már bele, ha Elnök Úr mégis átadná nekünk mind a „fontos” információkat, azzal bizony gúzsba kötné a kezünket, a lábunkat, sőt gúzsba kötné a saját kezét és lábát is, a végén még hasra esnénk mindahányan az urnákhoz menet, még tompítani se tudnánk. Ami pedig kinek kell most, a XXI. század térdmagasságban lévő derekán, amikor a jobb- és baloldal végleg meg lett haladva, a kozmoszt pediglen üdvösen vizslaformájúvá
alakítottuk. Na ugye.
Szóval, hála Allahnak meg a többi nagyágyúnak, mostanra halvány fogalmad sincs, micsoda a Jobbik, miféle csuda dolgot találsz majd a színes körhintáról vasárnap leszállva a feszülten várakozó, vastag, borostás kaparófelület alatt, no pláne hétfő reggel mit találsz, Spinoza Házat és Rangos Katalint, vagy kedves kiskutyákat besózva, hagyományőrző nyulas-kereszteseket, édes bocicsokit, kerítést vagy nem kerítést, esetleg Gyurcsány Ferenc elragadó, mosolygó arcát, szép Korán- vagy szép bibliai idézetet, béruniót vagy véruniót, netán azt a kis bajuszos pasast a második világháborúból (nagy kópé volt az öreg, adta rendesen, hogy dögölne meg újra, éljen!), szóval nem tudod, de fogjad már fel végre, hogy pont ez benne a jó, pont ez benne az izgalmas, és teljesen direkte van így.
Addig is Heller Ágnes meg Alföldi Róbert persze ne nagyon kolbászoljék színes, láthatósági vattacukorral a Duna-parton, igencsak csúszós hely az, a Duna-part, én mondom, komoly vihar közeleg arrafelé, hát vagy ellenkezőleg, nem közeleg sehol semmi, pláne a Duna-parton nem; na, akkor viszont nyugodtan kolbászoljék, ha úgy tetszik, majd mi megvédjük őket. Vagy a tök se tudja… egyébként mit idegeskedsz, pattogsz itt rögtön, berzenkedő kis struccmadaram, yo, amikor még le se kapartál azzal a gyönyörű kezeddel, meg miféle mesüge kifejezés az különben is, hogy „kolbászoljék”, mi vagy te, valami zsidó?!
Csak azért kérdezem, mert akkor minden rendben. ;)
Remélem, meggyőztelek, te kedves ember, és a vasárnapi zenés-táncos mulatságon, miután jót lahiztál a kis társaiddal, bátran lekaparsz engem – bárki is legyél, vagy annak épp az ellenkezője. Tudd, én Téged választalak, mert szeretlek ismeretlenül, – és tudd, bárhogyan is alakul, ha nyerünk, hát nagyon, nagyon jó lesz Neked. Vagy ha mégsem, akkor ígérem, hogy nem fog különösebben fájni, és viszonylag hamar túl is leszel rajta.
Johannnes blog
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
