HND: Fejétől bűzlik…

HND: Fejétől bűzlik…

Néhányak ujjongva, mások elképedt fejcsóválással, de legtöbben hitetlenkedve és/vagy röhögve olvasták a német alkotmányjogi bíróság 2017. novemberében nyilvánosságra hozott ítéltét az úgynevezett „harmadik nem” anyakönyvi bejegyzéséről. Ezt a haladó körök úgy ítélték meg, hogy a tisztelt bíróság egy harmadik nem létezését döntötte el és  – szándékosan megtévesztően – gyorsan körbetrombitálták a sajtót. Pedig nem. A döntés lényege, hogy senkinek sem kell elfogadnia az anyakönyvezés eddigi férfi-nő meghatározását, hanem kérhet egy olyan nemre vonatkozó bejegyzést, amellyel jól érzi magát. Igen, egy európai alkotmánybíróság 2017-ben pszichoterápiát játszik. Alig pár nappal később, egy híres német internetes közszereplő kutatómunkája révén, valamint olvasói segítségével szorgalmasan kinyomozott elképesztő visszásságok feltárása után a bezzegnémet jogállam eddigi legnagyobb iGAZságügyi botrányára derült fény. A média dobhártyarepesztően hallgat, az internet forrong. Mert mindig a fejétől bűzlik…

Tulajdonképpen igazán senkit sem érdekel egy jó nyolcvanmilliós országban, ha a becslések szerinti nyolcvan-, vagy százezernyi genetikailag érintett, nem százalékban, hanem ezrelékben kifejezhető személy miatt egy rubrikával többet alkalmaznak az anyakönyvi bejegyzéskor. Ráadásul, az érintettek döntő többsége saját bevallása szerint nem is akarna élni ezzel a kvázi stigmatizálási lehetőséggel, tehát az érdekeltek köre ezáltal még inkább lecsökken. Más kérdés a döntés jogi precedens ereje, mert ezen az alapon akár több száz új rubrikát is lehetne gyártani, de nem erről van szó. Ahogy arról sem, ha egy „interszexuális” (ami szimplán hermafroditát jelent) bejegyzésű útlevéllel valaki olyan Európán kívüli országot akarna meglátogatni, ahol nem értékelik a gender-hisztit és az útlevél bemutatóját nem engednék be az illető államba, mert ehhez sem adatfeldolgozási kapacitásuk, sem vízuműrlapjuk nincs. Ez mondjuk magánpech kategória volna, de ha esetleg letartóztatják, akkor már kissé macerásabb. Itt többről van szó! Az eset háttérében felmerült a legfelsőbb szintű jogszolgáltatással való visszaélés pártpolitikai célokra, a gender-lobby hatalmának bebetonozása, bújtatott pártfinanszírozás és zavaros ideológiájú, radikálisan extrém bal-anarchista csoportok összefonódása a valaha majdnem megkérdőjelezhetetlen tekintélyű legmagasabb jogi hatósággal. Hihetetlen? A relatív rövid idő alatt összehordott dokumentációk tömege és az összefüggések felderítése napról napra szilárdabb talajon áll.

Amikor 2011-ben megüresedett egy hely a német alkotmánybíróságon, amelynek tagjait hagyományosan a parlamentben képviselt pártok javasolták, éppen az SPD (szociáldemokraták) és a Zöldek jelöltje volt a soros. Természetesen egy nő – figyelembe véve a kvótát – és ráadásul a németországi gender-oktatás felkent papnője, megélhetési leszbikus-feministája. Ez utóbbira ugyan szintén nem kíváncsi senki, de a hölgy ezért, „bátor leszbikusságáért” kapott egy kitüntetést Észak-Rajna Vesztfáliában, amely biográfiájában megtalálható. Az újdonsült legfelső bírónő kijelentette, hogy új beosztásában politikailag aktív szerepet szándékozik majd játszani, ami általában ellentétben áll a tekintélyes pozíció etikájával. A professzornő, aki a berlini Humboldt egyetemen, amely korábban az NDK káderképző központja volt,  egy közjogi és genderelméleti tanszéket tudhat magáénak, addig teljesen ismeretlen volt jogász körökben. Ha valaki kap egy professzúrát, annak kutatási, elméleti oktatási és tudományos tevékenysége, publikációi elismeréséül adják ezt a magasan dotált egyetemi pozíciót. Csakhogy történetünk főszereplője ilyennel nem rendelkezett, az egyetem többszöri felkérésre sem adott ki betekintésre tudományos tevékenységre utaló munkákat. Ez azonban ellenkezik a tudományos anyagok általános hozzáférhetőségének elvével, amely törvényileg is szabályozott.

Az akadémiai körökben járatos internetes közszereplő fáradhatatlan nyomozásának eredményeként kiderült, hogy a professzúrát nem is az egyetem fizette, hanem a szintén SPD vezetés alatt álló nők-családok-fiatalok-idősek (igen, így!) minisztériuma, amely néhány év alatt három millió eurót pumpált bele a tanszékbe és cserébe kapott pár tanácsot, tanulmányt és szakvéleményt genderista, feminista, emberjogista témákban (1700 szolgáltatási óra/év elszámolásban) az SPD pártprogram irányelvei alapján, amelyet pártkasszából és nem az adófizetőkből kisajtolt pénzből kellett volna kifizetni. Mindez gyakorlatilag agitációs-propaganda tevékenység! De jogi, jogtudományi publikációt, amely a professzornőt a magas bírói posztra kvalifikálná, nem lehetett felfedezni. A tanszék ugyan osztogat akadémiai címkéket (master, bachelor, stb.), de hogy miért és milyen munkákért, azt szintén homály övezi. Bármilyen tudományos munka alapja a hozzáférhetőség, mert a tudományos munkák többlettudást adnak az adott szakterülethez. Ha valamit el kell dugni a nyilvánosság elől, az vagy nem létezik, vagy nem tudomány.

A bírónő, aki – mint nemegyszer kiderült – jogi alapfogalmak ismeretében is komoly hiányosságokkal küzd, új tisztsége kezdetén nyilvánosan kijelentette, hogy „intelligens alkotmányjogi panaszokat” vár el. Nos, az nézőpont kérdése, ki és mit tart intelligensnek. A másik vesszőparipája a „stratégiai jogi eljárás”, amely annyit jelent, hogy valójában nem az egyedi esetről van szó az eljárásban, hanem a háttérben meghúzódó ágendáról, amely az alkotmányjogi bíróság kedvező határozata esetén örök érvényű és megváltoztathatatlan lesz. Tehát adva van egy párt programjában szereplő követelés, amely a koalíció évei alatt valamely oknál fogva nem valósulhatott meg, ezért kvázi keresni kell egy, a koncepcióba illeszkedő „esetet”. Majd a kormány és a parlament háta mögött, a legfelsőbb bíróság döntésével kötelezően kényszeríteni a törvényhozást az ítéletnek megfelelő törvény megalkotására. Ezt nevezik jogi berkekben „szüretelésnek”…

S itt jelennek meg a „szüretelők”: a családminisztérium által is támogatott szélsőbalos antifa kommandókhoz (!) közelálló zavaros, bizarr hátterű csoportosulások, mint queer-, transz- és még megszámlálhatatlanul sok szexualitást támogató mini-szervezetek, amelyek valahol kapcsolatban állnak egymással, ha másként nem, ugyanaz a postacímük, vagy az adószámuk, továbbá tagjaik között is sokszor láthatunk átfedést. Megtalálható köztük továbbá a „Harmadik opció” szervezet (Die Dritte Option), a „Német emberjogi intézet” (Deutsche Institut für Menschenrechte), amelyet a német parlament támogat anyagilag és persze egészen véletlenül a professzornő is az elnökség tagja. E jeles intézmény „interminiszteriális” munkacsoportjának brosúrájához az az SPD család-miniszternő írt előszót, amely az álca-professzornő gender-káder tanszékét is fizette és szintén az NDK-ban szocializálódott. Eme sokszínűnek tűnő, de alapvetően ugyanazokat az unalmas szópaneleket alkalmazó társaság közös témája: a gender-egyenlőség, a feminizmus és emberi jogok propagálása, az antiszemitizmus, rasszizmus és konzervativizmus elleni harc, akár erőszakkal is, továbbá a fehérség, azaz a fehér bőrszín-ellenesség, valamint a maszkulinitás, azaz férfiasság elítélése. Nos, ők kerestek és találtak egy „intelligens alkotmányjogi panaszolót”, akiről annyit tudunk, hogy Vanja-nak hívják és „interszexuális”. Ezt a hasznos idiótát hajkurászták végig a jogi akadályokon, beadványát anyagilag támogatva. Hogy, hogy nem, Vanja panaszát az a jogásznő fogalmazta meg, aki a professzor- és mostani bírónőt helyettesítette Humboldt egyetemi tanszékén 2015-2016  téli szemeszterében.

Külön pikantériája az ügynek, hogy ebben az esetben indokként Vanja kromoszómáit is felvetették, holott a gender-elmélet fáradhatatlanul a nemek társadalmi konstrukciójáról értekezik és a kromoszómák szerepét, mint biologizmust elveti, illetve tagadja.

Felmerül persze a kérdés, nem esetleg a professzornő írta-e meg a panaszt, hogy végre egy igazán intelligens beadvány kerüljön eldöntésre, de ez már csak spekuláció lenne, míg a többi, eddig összeszedett anyag nyilatkozatokkal és online publikációkkal, adatokkal követhető. A „mi asszonyunk a bíróságon”, ahogy a feminista-leszbikus csoportok annak idején a professzornőt ünnepelték, elsőként szerepelt a német médiában megjelenített képeken (bírók nem nyilatkoznak), amikor november 8-án a döntést nyilvánosságra hozták. Maga a döntés október 10-én született meg, de egy „inter-nemiségi” témakonferencia alkalmából már október 26-án (!) megünnepelték a Humboldt egyetem „Law Clinic (sic) Alap- és Emberi Jogok” tanszékén a várható győzelmet… Vajon az üveggömböt kérdezték meg előtte?

Foglaljuk tehát össze: (ál)professzornőként, azaz a végrehajtási hatalom tagjaként tanácsokat adott a törvényhozásnak, azaz a minisztériumnak, majd igazságszolgáltatóként eljárt egy olyan ügyben, amely egykori szponzora a minisztérium volt, s persze saját ágendája is egyben. Praktikus, nem? Kéz kezet mos. Amúgy a döntés indoklásába az is belekerült, hogy a koalíciós megállapodás eme passzusa nem került megvalósításra, ezért volt szükség a külön-utas megoldásra.

A botránynak még nincs vége. A média harsányan hallgat. Jó okom van arra, hogy nem írtam le az érintettek nevét, de nem nehéz a professzornő kilétének utánajárni. Lényegesnek tartom azonban bemutatni azt a közeget, ahonnét szinte naponta a magyar jogállam – állítólagos – megszűnését kritizálják.

Szerző: HeroesNeverDie

 

The post HND: Fejétől bűzlik… appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »