„Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták.Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal,sem a rosszaság és gonoszság kovászával,hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével.”
(1Kor, 5, 7–8)
Krisztusban szeretett testvéreim!Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!
„Úgy tűnik, hogy több hete elérkezett hozzánk a sötét éjszaka. Sűrű köd borítja tereinket, utainkat és városainkat. Ez a köd eltulajdonította életünket… Ijedtek és rémültek lettünk. Hasonlóan a hajóban lévő tanítványokhoz, hirtelen lecsapott ránk a váratlan és hatalmas vihar.” Ezekkel a szavakkal fordult a világhoz Ferenc pápa 2020. március 27-nek felejthetetlen estéjén, amikor a világon elterjedt a koronavírus-járvány. A Szentatya azon a távoli estén hangsúlyozta azt, hogy nekünk is, a háborgó tengeren csónakban hánykolódó apostolokhoz hasonlóan, teljességgel Jézusra kell hagyatkoznunk. A pápa hangsúlyozza: „Életünk irányvonalát feléd és az emberek felé kell fordítanunk, Uram”. Életünk tengerének hajóján, a középpontban mindig ott van a mi Urunk, Jézus Krisztus.
Eltelik két év, és 2022. február 24-én szörnyű hírre ébredünk: elkezdődött a háború. A világjárványnál sokkal rosszabb történt. Szülőföldünkre benyomultak a felfegyverzett betolakodók. Betörtek, hogy elvegyék tőlünk a legdrágábbat: méltóságunkat, a hit- és szólás szabadságát, a gyökereinkről és a rólunk szóló igazságot, betörtek, hogy kegyetlenkedjenek és elvegyék az életet. Ezért a nagyböjt ideje különleges lett számunkra. Először is: imádságunk és az istentiszteleteken való részvétel hallatlan mértékben megerősödött. Másodsorban: a valóságban átéljük húshagyó vasárnap evangéliumát, mikor házunkba és egyházi közösségeinkbe fogadunk be Ukrajna különböző területeiről embereket, akiknek hajlékra, ennivalóra, vízre, ruhára és szívünk nyitottságára van szükségük. Harmadsorban pedig: figyelemmel kísérjük az ország védőinek, önkénteseinek és minden állampolgárának hősiességét, áldozatkészségét és bátorságát. Emberek milliói egyesültek világszerte az Ukrajnáért és az általa vívott harcért mondott imádságban. Összefogtak népünk megsegítésében és támogatásában.
A háború szörnyűségei, a megkínzott és meghalt emberek sokasága ellenére a hit szemével látjuk Isten jobbjának munkáját, amely folyton segít nekünk. Amint a választott nép történelme során, úgy ma is közöttünk van, hogy segítsen minket. „Mivel az Istenemberben végtelen jóság van, ezért a világ történelme során jelen van és működik a gonoszság elleni erő. Hiszen a jó mindig végtelenül több, még a rossz óriási erejénél is. Isten jóságának és szeretetének ezt az erejét különösen is látjuk nagypénteken. Isten küldöttének szívét öröktől fogva átjárja az emberek iránti szeretet. A jó, isteni Pásztor lándzsával való átszúrása az utolsó kegyetlenkedés volt a teste fölött. Noha a csontok megtörésének brutális tettét elkerülte, a szívét átszúrták. János evangélista, aki Krisztus mellén feküdt a titkos vacsorán, leírja nekünk Jézus szívének megnyitását. A vízözön előtt Noé bárkát épít, amelynek az oldalán volt az ajtó, amelyen párosával mentek be az állatok, hogy megmeneküljenek a vízözöntől és a pusztulástól. Az Isten szívében most új ajtó nyílt meg, amelyen keresztül meg tudunk menekülni a bűn áradatától. Tudjuk, hogy miközben Ádám aludt, Isten kivette oldalbordáját, és megalkotta ősanyánkat, Évát. Amikor az új Ádám elaludt a kereszten, szívéből víz és vér folyt ki, amelyből megszületett az ő jegyese, az egyház. Ebben születünk mi újjá a keresztségben, mint a mennyei Atya gyermekei. Jézus Krisztus pászkája, halála és feltámadása által születtünk meg, mint keresztények.
Jézus szíve, amelyet a katona átszúrt, újra elkezdett dobogni, mert Isten Fia feltámadt a halálból, s mint győzedelmes szállt ki a sírból. „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága”, halljuk a húsvéti evangéliumban. Jézus Krisztusban az élet legyőzi a halált, a világosság a sötétséget, a jó a rosszat. Isten Fiának feltámadása hitünk alapja, ez „az élet új formája. Élet, amely többé nincs alárendelve a halál törvényének” – mondja XVI. Benedek pápa. Krisztus feltámadásának a valósága az apostoloknak ugyanúgy realitás lett, mint a kereszt. Nagyon csüggedtek voltak, de ez nem győzte le őket – az élő Jézus közéjük jött, és megengedte, hogy megérintsék őt. Jézus sebeinek érintése hihetetlen bizonyossággal és örömmel töltötte el a tanítványokat: ez valóban Jézus, nem kísértet! A Feltámadottal való találkozás tapasztalata az örömhír ereje lesz, ami majd mindent betölt. Most tanúi vagyunk népünk mély és fájó sebeinek. A fájdalom és szenvedés jelei egyidejűleg a bátorság és szeretet jelei is, Krisztus sebeihez hasonlóan. Ezek a győzelem és feltámadás jelei.
Ezért a kereszténység legszebb ünnepe, Krisztus fényes feltámadása telve van hittel, reménnyel és szeretettel. Kérjük az Urat a hazáért, a védelmezőiért, az önkéntesekért, a medikusokért, és mindazokért, akik közreműködnek a vágyva-vágyott béke napjának és győzelmünk eljövetelében.
A feltámadott Krisztus kezébe ajánljuk elesetteinket, és imádkozunk szeretteikért.Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!
Krisztusban testvéretek: Luscsák Nílus,a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
