Idén még inkább „vitatott” Ázsia

A szerző egyáltalán nem nagy örömmel állítja, hogy idén Ázsiában a liberalizmus ázsiója és helyzete tovább romlik.

A tegnapi ígéretnek megfelelően ma és holnap is a Freedom House szerint összeállított sajtószabadság világrangsorán 151-iknek besorolt Szingapúr vezető – és kitűnő, igen magas szintű – napilapjából, a Straits Timesból ismertetünk cikket.

De előtte még egy gyors információ e városállamról, és egy „szingapúri rémálomról” – már akinek az lesz.

Az egyik titka annak, hogy Szingapúrban olyan odaadóan és jól dolgoznak az emberek, a munkateljesítmények pozitív értékelése, amit szintén nem igen tudunk, mert a nyugati fősodratú médiumok csak arról informálnak bennünket, hogy nálunk a nacionalizmus és a populizmus terjedése hozza rá Európára a globális hideglelést, és hogy Putyin legutóbb épp Zeman cseh elnök újraválasztása mellett avatkozott be.

Tehát a tény: Szingapúrban az emberek évente nem 12, hanem 13 hónapi fizetést kapnak. Ez minden munkavállalóra vonatkozik. E mellett van egy ösztönzési rendszer, amely a dolgozók nagyon nagy többségére vonatkozik. Ez pedig az éves kiértékelt teljesítménynek megfelelő prémium, ami egy és hat hónap közötti plusz fizetést jelent. Tehát ha egy szupermarketben dolgozó kiválóan végzi feladatát, további fél évi keresetet tehet magának zsebre és így éves jövedelme 13 + 6 = 19 havi lesz. Totálisan illiberális módon.

És akkor a szubjektív „rémálom”: a világ 11-ik legjobb egyetemének, a Nanyang Egyetem csodálatos, 50 méteres uszodája partját díszítő, kókuszdiókal terhes pálmafái egyike alá helyezett nyugágyon a 31 fokos melegben nem bűn elbóbiskolni, sőt álmodni. Amikor is az álomkép az embert az Alkotmány utcába röpíti, ahol tízezrek áramlanak a parlament épülete felé „VVVV” feliratú táblákkal, amely rövidítés megfejtése: „Viktor Váltsd Valóra a Vádakat!”. Az illiberális menetelők a miniszterelnöktől követelik: minden, ellene alaptalanul felhozott vádat valósítson meg. Így azt, hogy Magyarországból illiberális demokráciájú országot épít fel. És mivel Orbán Viktor 2014 nyarán Tusnádfürdőn elmondott beszédében Szingapúrt említette azon országok közül, amelyek sikeres modelljére érdemes odafigyelni, több száz táblán volt olvasható a szlogen: „Szingapúrt holnaptól!”.

Azaz, kedves olvasók, álmunkban vár ránk az éves, 19 havi fizetés.

Most pedig a Straits Times-ban „2018-ban még inkább vitatott Ázsia” címet kapott esszé, amelynek szerzője az ausztráliai La Trobe Egyetemen a nemzetközi kapcsolatok tanára, és a La Trobe Asia igazgatója, Nick Bisley.

A professzor szerint Donald Trump amerikai elnök jóval agresszívebb lesz az idén Kínával szemben, mint eddig volt és ezt már jelzi az amerikai nemzetvédelmi stratégia, amely Kínát és Oroszországot jelöli meg első számú veszélyek a terrorizmus helyett. De Washington Pekinget gazdasági téren is ellenségnek tekinti és nevezi. Így ezen a fronton is élesedni fog a feszültség. Amire, írja Bisley, Peking provokatívan válaszolhat, mert Trumpot tavaly papírtigrisnek tapasztalhatta meg.

És akkor most egy ellenállítás: Peking nem fog provokatívan válaszolni, ugyanis a kínai külpolitika négy alapelve közül mindegyik az együttműködést és a békét célozza meg, amit a liberális kontinensen tanító professzor talán elfelejtett.

Tovább menve: a szerző egyáltalán nem nagy örömmel állítja, hogy idén Ázsiában a liberalizmus ázsiója és helyzete tovább romlik. Rodrigo Duterte a liberalizmust a Fülöp-szigeteken ássa alá. Kambodzsa levetette vékony, demokratikus bőrét. De még Japánban és Indiában is a liberális eszmék kihívással néznek majd szembe „vékonybőrű nacionalistáktól”. (Hogy ez mit jelent, arra a liberális professzor nem tér ki.)

Vagyis a helyzet nem jó, vonja meg a mérleget a vendégszerző az illiberális ország vezető lapjában.

Neki nem jó, tehetjük hozzá, akár még nagy örömmel is.

Lovas István


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »