Imre, te mit tennél?

Imre, te mit tennél?

Valamit megint nagyon eltalálhatott a kormány a családi otthonteremtési kedvezménnyel, közkeletű nevén: csokkal, azon mérve legalábbis, milyen ádáz dühvel próbálnak baloldali politikusok és sajtómunkások fogást találni a kétszer tízmilliós támogatáson.

Indulatuk politikailag természetesen tökéletesen érthető, talán a rezsicsökkentés lehetett néhány éve hasonló hatással ellenzéki megmondóemberek idegrendszerére és jövőképére. Se lenyelni, se kiköpni nem tudják, nem lehet. Mert hát épeszű ember, ugye, nem támadhatja nyíltan a kormányt ezért a nagyvonalú lépésért, ki kell tehát mutatni, hogy miért nem olyan jó, vagy ha jó is, miért rossz mégis. Ezért aztán alig telik el nap, hogy valamelyik ellenzéki sajtóorgánum ki ne jönne valami hangzatos címmel eladni próbált, ám valójában igen csekély értelemmel és tartalommal megírt cikkecskével.

Van, amelyik szerint ez a népességfogyáson nem segít, nem fog ide több gyerek születni csak azért se, ám a csalóknak, ügyeskedőknek maga lesz a paradicsom, s legfeljebb a nemzőképtelenséget megállapítani hivatott orvosok vállalkozását lendíti előre, de ezen kívül majd örökbe fogad itt mindenki mindenkit, persze kamuból, hogy a három gyerek meglétét igazolja. Mások azon siránkoznak, hogy ez a rasszista kormány eleve kizárja a csokból a cigányságot, észre sem véve (?), hogy ezzel bizony maguk lesznek a legnagyobb rasszisták és előítéleteik foglyai, ami ellen ezúton is a leghatározottabban felemeljük szavunkat.

Hiszen ezek az írások mintegy azt állítják, hogy a cigányság nagy része vagy nem dolgozik, vagy büntetett előéletű – ez ugyebár mindkettő kizáró ok a támogatás igénylésénél. Akadnak, akik talán a huszonhárommillió románozást megirigyelve azzal riogatnak, hogy majd a külhoni magyarság – akik közülük állampolgárságot szereztek – rárepül erre a lehetőségre, s ezzel Orbánék elszipkázzák azt a kevéske és egyre fogyatkozó határon túli magyart is édes anyaföldjükről.

Persze nem Erdély vagy a Felvidék kiürülésétől félnek ezek a jajongók, az nagyjából hidegen hagyja őket, csak hát milyen jól bejött ez a románozás 2004-ben is! Arról a csekélyke tényről persze hallgatnak, hogy önmagában az állampolgárság nem elég a csokhoz, számtalan más feltételnek kell adottnak lenni hozzá, s ha történetesen egy Erdélyből elszármazott hazánkfia ezeknek megfelel, hát miért is ne kaphatná meg a támogatást?

Akadnak, akik pontokba szedve sorolják a csok negatív hatásait, e pontok közül a legzseniálisabb, hogy nagyon rosszul jár, aki új lakásra, házra felveszi ezt a teméntelen pénzt, mert bizony az új lakásból egy pillanat alatt használt lakás lesz, és akkor oda a világ, megette a fene az egészet. Szegény szerző kis fejébe nyilván ebben a pillanatban belehasított az a kínzó felismerés, hogy hát akkor miért is él ő; ő bizony, meg a kis irománya is akkor hiába született, hiszen ő egyszer úgyis meghal, cikkecskéje pedig elenyészik az internet sötét bugyraiban.

Szóval nyűglődnek, erőlködnek, köpik az olajat, hogy valamit mégis mondjanak, de szerencsére totálisan hasztalan. A magyar nép többségében erősebb életösztön és értelem van, mint ezekben a cikkekben. A felmérések szerint a társadalom többségének nagyon is tetszenek ezek a lehetőségek, s minden bizonnyal élnek is vele minél többen.

Az is igaz persze, hogy én magam nem lennék most az ellenzéki politikusok, szerzők helyében. Akik, miután egy kicsit feljebb csavarják a fűtést – hideg van, ráadásul olcsóbb a gáz, a villany, a fűtés –, odaülnek a gépük mellé, hogy gyorsan firkáljanak valamit a csok ellen, s aztán rohanjanak a bankba, mert hát megbeszélték az asszonnyal, hogy jó lenne még egy vagy két gyerek, meg egy nagyobb lakás, ház is. S a bankolás után este szépen összebújnak, s csókkal, miegyebekkel fejezik be a napot.


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »