Izraeli kormányfői vizit közel harminc év után

Izraeli kormányfői vizit közel harminc év után

Benjamin Netanjahu budapesti látogatása mérföldkő a kapcsolatokban.

Egyenesen Párizsból, az Emmanuel Macron francia elnökkel folytatott tárgyalásait követően érkezett tegnap este Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Budapestre, aki csütörtöki távozásáig számos megbeszélést folytat hazánkban.

A látogatás hetek óta lázban tartja mind a hazai, mind a nemzetközi médiát, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a külügyminiszteri tisztséget is betöltő Netanjahu pártja, a Likud számos kérdésben szoros kapcsolatot ápol a magyar kormánnyal. Legutóbb a Soros György amerikai milliárdos nem kormányzati szervezeteit kontrollálni igyekvő izraeli törvényjavaslat következtében kapott nagy visszhangot a két kormányfő találkozása, amelynek további löketet adott, hogy múlt héten Netanjahu kabinetje visszavonatta a magyarországi Soros-ellenes kormányzati plakátkampányt elítélő izraeli nagyköveti nyilatkozatot.

Izraeli miniszterelnök 1989 óta először látogat Budapestre. Legutóbb Jichak Samir tett a rendszerváltozás évében villámlátogatást Grósz Károlynál, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkáránál és Németh Miklós miniszterelnöknél. A két ország diplomáciai kapcsolata 1967-ben, az arab országok és a zsidó állam között vívott hatnapos háború után megszakadt, majd 1987. szeptember 17-én állapodtak meg a képviseletek újbóli felállításában, amelyek 1988 márciusában nyíltak meg. Végül 1989 szeptemberében Budapesten Horn Gyula és Mose Arensz külügyminiszterek írták alá a diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szintű helyreállításáról rendelkező okmányokat. A legmagasabb szintű látogatás eddig az volt, amikor Móse Kacav izraeli államelnök 2004-ben, a magyar holokauszt 60. évfordulóján felkereste Budapestet.

A két ország bilaterális kapcsolata az elmúlt években kiemelkedőnek nevezhető, hiszen a két kormány számos témában osztja egymás nézeteit. Az izraeli kormány például egyetért hazánkkal és a visegrádi országokkal a muszlim menekültek nagyarányú befogadásának elutasításában, Netanjahu szerint ugyanis ezzel potenciálisan növekszik a terrorveszély egy adott országban. Nem véletlen, hogy az izrae­li kormányfő háromnapos látogatása alatt a magyar delegáció képviselőin túl a V4-es országcsoport további három vezetőjével is egy asztalhoz ül Budapesten.

Jichak Samir – a kép előterében, balra – 1989-ben járt nálunk  Forrás: MTI

Ezúttal azonban valószínűleg nem a migrációs válság lesz a fő kérdés, Magyarország számára ugyanis Izrael elsősorban a gazdasági és turisztikai kapcsolatok miatt jelentős partner. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, egyetemi tanár megkeresésünkre elmondta, a két ország kapcsolatai évről évre javulnak mind gazdasági, mind pedig politikai értelemben. Ennek számos oka van, ezek közül az egyik legfontosabb a terrorizmus elleni harcban folytatott közös fellépés, amely minden bizonnyal – a hírszerzési együttműködéssel együtt – most is a tárgyalások egyik központi témája lesz.

Fotó: Benjamin Netanjahu / Facebook

Egy harcos miniszterelnök

Benjamin Netanjahu 1949-ben született Tel-Avivban, ő az első a zsidó állam kormányfői közül, aki már az állam 1948-as megalapítása után ott látta meg a napvilágot. Bibi – ahogy odahaza ismerik – sok évét az Egyesült Államokban töltötte: először gyermekként, aztán tanulmányai során, egy bostoni tanácsadócégnél dolgozva, végül diplomataként a nyolcvanas években, követségi első beosztottként Washingtonban, majd ENSZ-nagykövetként New Yorkban. Ekkor barátkozott össze Fred Trumppal, a jelenlegi amerikai elnök édesapjával, és jól ismerte Mitt Romney-t is, aki 2012-ben republikánus elnökjelölt lett.

Formálódásának ugyancsak meghatározó eleme, hogy az 1967-es ötnapos háború után belépett a hadseregbe, ahol öt évet húzott le a Szajeret Matkalban, a vezérkar közvetlen irányítása alá tartozó kommandóban. Számos éles bevetésben vett részt, egy gépeltérítés során indított túszmentő akcióban meg is sebesült. Elkötelezettségét jelzi, hogy bár 1972-ben visszatért a tengerentúlra, hogy tanulmányait folytassa, a kiengesztelésnapi (jom kippuri) háborút nem hagyta ki: bevetették az egyiptomi és a szíriai fronton olyan akciókban, amelyek anyaga máig titkos. Ugyancsak e haderőhöz kötődik élete talán legtragikusabb eseménye is: bátyja, Jonatan Netanjahu az entebbei túszmentő akció parancsnokaként esett el.

A politikába a nyolcvanas évektől kapcsolódott be, 1988-ban lépett be a jobboldali Egyesülés pártba, amelynek képviselője lett, majd rövidesen külügyminiszter-helyettes. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a Likud 1992-es vereségét követően megszerezze a pártelnökséget, majd 1996-ban – a Magyarországon is jól ismert Arthur Finkelstein amerikai republikánus kampányguru segítségével – Izrael első közvetlenül megválasztott miniszterelnökévé lépjen elő. A sors fintora, hogy munkapárti riválisa, Ehud Barak 1999-ben pontosan ezekkel az újszerű, sok ellenszenvet kiváltó, mégiscsak sikeres módszerekkel győzte le.

Néhány év kihagyás után, 2003-ban tért vissza a politikába, 2005-ben ismét a Likud élére, 2009-ben pedig újból miniszterelnökké választották. Immár negyedik ciklusát tölti, de ellenfelei – köztük sokan az Izraelt elkötelezetten támogató amerikaiak közül is – azzal vádolják, hogy leépíti a zsidó állam demokratikus működését, s ezzel hosszabb távon aláássa a cionista projektet.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »