Kit kell követnie a katolikus embernek? Hol a határ a „modern” hitbéli felfogásban? Egyetérthet-e a papság a pápával, ha ő nem az isteni kinyilatkoztatásokat és Jézus tanítását tartja irányadónak? Egyetérthet-e a papság az Evangéliummal ellentétes, eretnek tanokat hirdető pápai megnyilatkozásokkal, s magyarázhatja-e azokat prédikációkban vagy másként úgy, hogy e tanok elfogadására biztatja a híveket?
Ferenc pápa megnyilatkozásai, repülőgépes interjúi (sajtótájékoztatói) meglehetősen nagy zavart keltenek az egyházi és a civil életben egyaránt. Ugyanis a pápa megdöbbentő kijelentéseket tesz közzé, nyilatkozataiban pedig olyan, az Evangéliumtól teljesen eltérő dolgokat mond, amelyek mind a Szenthagyománytól, a Szentírástól, az isteni kinyilatkoztatásoktól távol vannak, illetve azokkal homlokegyenest ellenkeznek.
Az, hogy kezet csókol a zsidó bankárnak, hogy muszlimok lábát mossa Nagycsütörtökön, s minden politikai eseményről alapvetően megosztó véleményt mond nyilvánosan, valamint olyan vendégeket fogad, akiket nem illenék fogadnia a Katolikus Egyház vezetőjének, súlyos problémát jelent a hívek közösségében. Ugyanis a hitelvek és az erkölcsi útmutatás nem lehetnek változók, relatívak. Jézus ezt mondja: „Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik.” Mt. 5, 18.
A törvény azonban mást mond, mint amit ma „a jezsuita” hirdet, mint gyommagot elvet a hívő emberek fejében, az egyházzal szembehelyezkedők kedvére. Amikor meleg párokat fogad, cáfolni próbálja a házasság szentségét, s felszólítja a híveket bocsánatkérésre… nos, akkor voltaképpen a jézusi tanokat, az isteni kinyilatkoztatásokat tagadja meg, olykor tapossa sárba. A migrációról alkotott és hangoztatott fals véleménye pedig magával Jézussal száll vitába, hiszen Jézus nem halat, hanem hálót javasol adni azoknak, akik az életben megroppant egzisztenciával lézengenek csupán, s nem ismerik föl a kapott talentumokat. Őszentsége a jezsuita sokkal többet politizál, mint amennyire szellemi felkészültsége engedné, s ezzel káoszt teremt, mert a politika és Jézus tanítása maga az örök disszonancia…
Mindent meg lehet magyarázni, elő lehet adni kenetteljes módon, hiszen az egyszerű hívőnek az szent, amit a pap mond, hiszen bibliaismerete, teológiai tudása nincs. Veszélyes tehát, hogy a hívő nép egy részét bűnbe, kárhozatba vihetik a félre, vagy épp jól értett tanok, tévtanok, gondolatok, kivált, ha még a saját papjuk is megerősíti a Jézus tanításával ellentétes felvetéseket, s helyesnek ítéli meg azokat…
Én ugyanebben az egyházban, a budai ferenceseknél egészen más erkölcsi és hitbéli tanítást kaptam, mint amit ma, fél évszázaddal később látok, tapasztalok a világban. Csupán néhány pap meri felvállalni, hogy az igazi hitelveket hirdesse a szószékről, s következetesen – ha név és forrásmegjelölés nélkül is, de –, visszautasítsa a ma divatos eretnekséget, amely hol egy repülőgép fedélzetéről, hol Mexikóból, hol Örményországból vagy épp Rómából indul el lelket romboló, káoszt teremtő, botránkoztató útjára.
Kérjünk bocsánatot? Kiktől, hányadszor és megint miért?
Bergoglio legutóbbi felszólítása, miszerint meg kell követni a melegeket, és bocsánatot kell kérnie az egyháznak, mert annyi fegyvert megáldott… túlmegy mindenen. Pedig az Evangélium világosan elmondja az ellenkezőjét: „Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, 10sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában.” (1Kor 6,9-10)
Fegyvert pedig nem áldott meg az egyház, csak azokat, akik fegyverrel voltak kénytelenek a hazát védeni… embereket áldott meg az egyház, akik életüket adták Istenért, egyházért, hazáért… Micsoda megalázó és megbotránkoztató gondolat az áldás miatti bocsánatkérés. Bocsánatkérés az emberektől, a nem Jézust követőktől azért, mert Isten áldását kértük a Jézushoz hű és Benne hívő embertársainkra… Ki nem keresztény? Aki erre felszólít, vagy aki ezt kifogásolja?
Elég abból a parttalan és túlzó, színészkedő alázatból, önmeghazudtolásból, ami szerint nekünk, keresztényeknek, ha kell, ha nem, mindenért és mindenkitől bocsánatot kell kérnünk. Mindenért mi vagyunk a hibásak, mindenkit mi taszítunk ki… védeni merjük a keresztény értékeket, amelyeket – Európát illetően – ma már a pápa sem említ. Lassan odáig megy a hivatalos mindenkinek megfelelni akarás, vagy egyházrombolás, hogy magáért Jézus követéséért, Jézus parancsainak betartásáért is bocsánatot kell kérnünk, mert az Bergoglio szerint sértheti a nem Krisztus-követő embereket, akadályozza az egy, „igaz világvallás” létrehozását.
Mit szólnának ehhez azok, akik az egyház tanításáért, Jézusért adták életüket a múltban, s adják a jelenben is. Akik kitartottak a Szenthagyományban, élték az Evangéliumi életet? S kinek engedelmeskedjen ma az, aki tudja mit tanított Jézus és mit tanítottak az Ó-szövetségi próféták, s mit tanít ma Bergoglio… akinek majd minden megnyilvánulása az egyház lejáratásával, a katolikus ember megalázásával, sárba tiprásával, a jézusi tanok semmibevételével egyenlő.
A pápa repülőn adott interjúi olyanok, amint amikor éjjel egy erdőben, sötétben tűzparancsot ad egy kapitány, s reggel, amikor megvirrad, látják a vaktában parancsra lövöldöző katonák, hogy sajátjaikat ölték meg a kapitány parancsára… Ettől kezdve ők is gyilkosok, és meg kell védeniük a kapitányt ahhoz, hogy őket se ítéljék el. A pápa szavai és a papok magyarázatai – a pápa általuk való, már-már felmagasztalása – tűrhetetlenek, bosszantók. Nagyon szomorú, hogy ez megeshet a 21. század Istentől amúgy is eltávolodott, tragikus korszakában.
Én magam X. Szent Pius tanítását és XII. Pius pápaságát tartom a katolikus egyház pilléreinek, s azért imádkozom, hogy a mai vatikáni ámokfutás, a láthatóan nem lelki, hanem politikailag keltett zűrzavar véget érjen. Mert, mint a mi nemzetünk is, úgy más nemzetek is, a kereszténység nélkül elvesznek. A relativizált erkölcs és relativizált hit maga a megsemmisülés. A katolikus egyháznak és a katolikus egyház fejének következetesnek, erősnek, és Jézust követőnek kötelező lennie. Ha nem az, akkor nem pápa! Ha felszámolja a hitet, a hitelveket, a törvényeket, s megbotránkoztat, akkor rá is vonatkoznak Jézus szavai a megbotránkoztató embert illetően… „Aki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.” (Márk 9:42)
Mit tehet, hogyan védekezhet a katolikus ember?
A megbotránkoztatás pedig folyik. Igaz, nagyban folyik a bűnös és eretnek gondolatok magyarázata, magyarázkodása is, miközben nekünk hívő embereknek egyetlen dolgunk van: imádkozni az Egyházért! Krisztus egyházáért, s nem feladni hitünket és Isten iránti elkötelezettségünket. Mert egyetlen dolog bizonyos: Üdvözülni csak Krisztuson keresztül lehet! Ehhez pedig a Krisztussal való személyes kapcsolat elengedhetetlen. Így válik igazzá, hogy az egyház nem a Szentszék és nem a pápa, hanem a hívő emberek összessége. Ha pedig mi, hívő emberek kitartunk Jézus tanítása mellett, imádkozunk a Katolikus Egyházért, Kérjük a Szentlélek közbenjárását, s nem a ma divattá vált „ferencpápai” relativizált kereszténységet választjuk, akkor semmi sem veszett el. Hiszen téveszmét hirdetők mindig voltak, s a történelem nem őket igazolta. A mi egyházért mondott imádságunk és Jézus ígérete egybevág: „És mondom neked: Te Péter vagy, azaz kőszikla, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.” (Mt, 16. 19.)
Vannak jogos elvárásaink!
Végül: Nekünk, magyaroknak immár évtizedek óta vannak jogos elvárásaink a Szentszéket illetően, amely elvárásaink nem túlzók, de szükségszerűek és természetesek.
A csángók magyar pasztorációja, a felvidékieknek – MAGYAR – püspök kinevezése és a gyulafehérvári érsekség metropolita érsekséggé emelése iránti kérésünket a Szentszék nem hallja meg. Noha a Szentszékhez hű, hitéért sokat szenvedett, ma is idegen főhatalmak elnyomása alatt élő nemzet kérte a túléléséhez fontos atyai támogatást. Nem kapta meg. Hogyan is képzeli a Szentszék, hogy a kereszténység és a magyar nemzet teljes pusztulását hozó, nem keresztény tömegek befogadását célzó szentszéki politikai utasítást mi meghalljuk? S vajon mi akadályozza Márton Áron püspök, Mindszenty József, Apor Vilmos, vagy a ferences vértanúk boldoggá-, illetve szentté avatását? Nem más, mint az a szemlélet, amely e veszedelmes és antikrisztusi… s amiben a magyar katolikusság nem partner, és nem is kíván azzá válni…
Isten óvja XVI. Benedek pápát!
(A címben olvasható „pápa úr” megszólítást, Szent Ferenc óta a ferencesek használják)
Stoffán György
The post Jó út ez, Don Bergoglio? appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
