Jogerős döntés az Eximbankkal szemben – nem védi őket az banktitok szent talizmánja?

Jogerős döntés az Eximbankkal szemben – nem védi őket az banktitok szent talizmánja?

Nagy port kavart, amikor tavaly szeptemberben Orbán Viktor Vietnamban bejelentette, hazánk egy 18 milliárdos kórházépítésbe kezdett a délkelet-ázsiai országban. A beruházást az Eximbank finanszírozza, a kötött segélyhitelprogram keretében.

De például tavaly decemberben – Szijjártó Péter külügyminiszter személyes ígéretének megfelelően – Magyarország 149 millió euró (46,9 milliárd forint) keretösszegű kötött segélyhitelt ajánlott fel Srí Lankának is. Szintén az Eximbankhoz rendelt kötött segélyhitelből.

Az MTVSZ meg akarta ismerni ezeknek a projekteknek a részleteit, ugyanis egy hatékony és transzparens nemzetközi segélyezési politika komoly szerepet játszhatna a jövőbeni – az eddig megismertnél nagyobb mértékű – migrációs folyamat visszaszorításában, megállításában.

„Magyarország segélyezési politikájában egyre nagyobb szerepet kapnak a kötött segélyhitelek. Ezek összege már megközelíti az 50 milliárd forintot. Megfelelő működés esetén ezek hozzájárulhatnak a fejlődő országok problémáinak enyhítéséhez. Ehhez viszont az szükséges, hogy a gazdasági szempontok mellett a szociális és környezeti szempontokat is vegye figyelembe a bank. Erről tudhatunk meg több információt, ha a döntés értelmében a bank kiadja az adatokat”

– fogalmazott közleményében Éger Ákos, az MTVSZ programvezetője.

Ezek a hitelek kedvezményes forrást jelentenek a fejlődő országok számára, melyek körét nemzetközileg szabályozzák. Ezt a nyújtó ország termékeinek, szolgáltatásainak megvásárlásához kötik. A hitelt a donor ország meghatározott szabályok szerint segélyként elszámolhatja.

Nagyon egyszerűen fogalmazva, a migráció megállításában a jogi és fizikai határzár mellett elengedhetetlen, hogy a kibocsátó országokban javítsunk az életfeltételeken. Magyarország például kifejezetten sokat segíthetne a klímaváltozás miatt elsivatagosodó Száhel-övezetben, nemcsak modern öntözési technológiát, hanem kiváló szakembereket is be tudnánk ott vetni. Persze, ugyanolyan fontos egy kórház megépítése is – ez EU- és NATO-tagként egyrészt felelősségünk, másrészt jól felfogott érdekünk is, hiszen csak így csökkenthető a migrációs hajlandóság (a konstrukció nyújtotta üzlet mellett).

A hatékonysághoz persze elengedhetetlen a transzparencia, annak érdekében, hogy ezek a pénzek oda, és azzal a céllal jussanak el, ahova azt szánták őket – papíron.

Az MTVSZ ezért kérte az állami tulajdonú banktól a segélyhitelekhez kapcsolódó információkat, de ezeket a bank jelentős részben banktitokra hivatkozva megtagadta.

A Fővárosi Ítélőtábla banktitokra való hivatkozása egy kifejezetten fontos magyarországi szempont. Ugyanis – amint az ítéletet kézhez kapják a felek – végre lesz egy bírósági döntés arról, hogy ezentúl már nem védi meg a banktitok „szent talizmánja” (by Schiffer András – aszerk.) azokat, akik mögé bújnak.

“A banktitok nem zárja ki feltétlenül a nyilvánosságot a közérdekű adatok megismeréséből, többé nem jelentet egy áttörhetetlen gátat”

– foglalta össze Schiffer András az ítélet lényegét. Ugyanis a jelenlegi magyarországi gyakorlat szerint, amire rásütik, hogy banktitok, az rejtve is marad, hiába is használtak fel közpénzt a hitelezési tevékenység során.

Schiffer András az Alfahírnek felidézte, még országgyűlési munkája során megpróbálta elérni, hogy a külön törvénnyel létesített pénzintézetekre (MFB, MNB, Eximbank) alapból se vonatkozzon a banktitok,

azonban az erre irányuló javaslatait a kormánypárti többség lesöpörte az asztalról.

A küzdelem másik frontja, hogy kimondassák végre egy bíróssággal, hogy a banktitok az üzleti titok egy speciális fajtája, és nem vonható ki automatikusan az információszabadság, tehát a nyilvánosság kontrollja alól.

Ahogy azt a most már ügyvédként tevékenykedő Schiffer elmondta, a cél egy a pénzintézetekre vonatkozó bizonyítási teher lenne. Hogy legyen mód a mérlegelésre az adatigénylés során. Bizonyítsák be a bankok, hogy a közérdekű adatok megismerése nagyobb kárt okoz, mint azok eltitkolása.

Sőt, ez igaz fordítva is, a másodfokú ítélet szerint ugyanis

egy közpénzt használó hitelfelvevőnek tudatában kell lennie azzal, hogy a hitelügylet nyilvánosságra kerülhet a vonatkozó alkotmányos rendelkezések alapján.

És akkor visszatérve az általános következtetésektől a kötött segélyhitelekig.

A per során ugyanis a bíróságok előtt az is nyilvánvalóvá vált, hogy kötött segélyhitelre nem vonatkozik hitelintézetekről szóló törvény (Hpt tv.), ugyanis abban nem szerepel ez a konstrukció, hiszen a források felhasználását az Eximbankról szóló kormányrendelet szabályozza.

Csakhogy a Hpt nevezi meg, hogy mi tartozik a banktitok körébe, így a kötött segélyhitel alapból sem tartozhat oda.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »