Ian Stuartot a legtöbben úgy ismerik, mint zenészt: a legendás Skrewdriver zenekar frontemberét, pedig Ő sokkal több volt egyszerű énekesnél.Az Ő életútja a Harcos életútja volt, és harcához a leghatékonyabb fegyver a zene volt – írják a zenész emlékére koncertet – írják a szervezők, alább a foyltatás.
Zenekarával, a Skrewdriverrel világszerte tömegeket ismertetett meg és vonzott a nemzetiszocializmus táborába. Igényes zenéjével szólt, és szól hozzánk a mai napig is a fehér faj felsőbbrendűségéről; a dicső európai kultúráról; a szabadságról; a minket érő elnyomásról; a harc és az összefogás szükségességéről.
A zenélés mellett politikai aktivista is volt: a NF londoni ifjúsági szervezetének vezetője, illetve a Skrewdriverrel is az NF által szervezett White Noise zenei mozgalom főtámogatói voltak. Egy idő után rájött, hogy az NF zsákutca, mert a szavazatok érdekében kihasználják a skinheadeket és valójában egyáltalán nem azt a nacionalista vonalat képviselik, amit hirdetnek, mert már csak a hatalom és a pénz számított a pártnak. Szakìtott a pártpolitikával, mivel felismerte, hogy ott csak a zsidók játékszabályaival lehet érvényesülni, sajnos az egyenes, becsületes utat ellehetetlenítették.
Az Eszme jövőjét a pártoktól független mozgalomban látta meg, ezért életre hívta a Blood and Honour mozgalmat. Az Ő példájára aztán világszerte szerveződni kezdtek a skinheadek a BH és a vele szövetséges NS mozgalmak zászlói alá. A ’80-as, ’90-es években az NS skinhead mozgalom a fénykorát élte Ian Stuart és a Skrewdriver hatására.
Természetesen a cionosta hatalom sem nézte ezt tétlenül: a Skrewdriver koncertjeit rendre megpróbálták betiltani, ellehetetleníteni. Ian Stuartra is vadászott az antifa, aki viszont sosem rettent meg a harctól vagy a túlerőtől, bátran szembeszállt az ellenséggel. Egy verekedés után börtönre is ítélték, ahonnan küldetéstudatában megerősödve szabadult és még nagyobb erőbedobással folytatta a harcot. Az NS mozgalom tovább erősödött, ezért aztán a cionista hatalom autóbalesetnek álcázva likvidálta Őt.
Számunkra Ian Stuart az egyik legnagyobb példakép, mert megmutatta mi a bátorság, az önfeláldozás. Ha Ő is, mint sok más zenész, megtagadta volna nézeteit, talán ma is élhetne gazdagságban, jólétben, de Ő bátran kitartott az NS eszme mellett és a harcot, – majd ahogy az egyik dalában is megjövendölte – a halált választotta. Ezáltal viszont elnyerte az örök dicsőséget és méltán foglal helyet a Hősök Csarnokában!
Ian Stuart életútjával azt üzeni nekünk, hogy legyünk aktívak, bátrak és vállaljuk a harcot – még ha reménytelennek tűnik is – egy igazabb, emberibb világért!
Éljen Ian Stuart! Éljen a Győzelem!
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
