Kardos-Horváth "Coehlo" János megmondja a magyarokról az igazságot

Kardos-Horváth "Coehlo" János megmondja a magyarokról az igazságot

Alapvetően nem szeretem, ha egy művészt a véleménye miatt cseszegetnek. A „zenész csak zenéljen, a festő csak fessen” jellegű kádárista bölcsességektől meg egyenesen falra tudok mászni. Mindenkinek joga van bármilyen – akár politikai-közéleti kérdésben – elmondani a maga igazát.    Csak úgy egy interjúban, egy Facebook posztban, vagy, ha úgy tartja kedve, a saját műveiben is. De átkölteni egy ismert számot azért, hogy elmondjuk a frankót – ez utoljára gimiben volt menő. És akkor is inkább csak poénból. Kardos-Horváth János, a Kaukázus frontembere láthatóan véresen komolyan veszi, hogy egy harminc éves popsláger szövegébe beillesztve kell kimondania az Igazságot. A Budapest Parkban csütörtökön adott koncertjükön a Napoleon Boulevard Júlia nem akar a földön járni című klasszikusát játszották el Vincze Lillával. De csak azért, hogy Jánosunk a nóta közepe felé beolvasson a hülye magyaroknak.    A kínosan közhelyes szöveg mondanivalója  amúgy nagyjából abban a soha, senki által még nem fogalmazott, abszolút újszerű gondolatban merül ki, hogyostoba, irigy, prosztó nép vagyunk, akik elüldöztük a Nobel-díjasaikat, mindig másokat hibáztatunk, és – dobpergés!!! –  még mindig nem néztük szembe magunkkal.  Sőt, még azt is megtudhatjuk, hogy Betyársereg „gyerekeket ijesztget”.   De klassziksokat csak pontosan! „Magyar Nobel-díj miért csak külföldön lehet? Miért ijesztget gyerekeket a Betyársereg? Hogy, ha szarban vagyunk, miért mindig mást hibáztatunk? Jó ,lenne most már egyszer önmagunkkal szembenézni, óóóóóh” Kardos-Horváthban amúgy nem is igazán az az irritáló, hogy rendszeresen felületes, Coelho-szintű bölcsességekkel terheli a hallgatóit. Hanem az, hogy mindeközben a 21. század Cseh Tamásának szerepébe éli bele magát, holott közepes Lovasi András-klónként amúgy nem is lenne annyira rossz.    Íme, hallgassák önök is a Mestert, ahogyan kíméletlenül tükröt tart a Magyar Ugar elé. Az Igazság 2:00-től indul, a kínosan vigyorgó Vincze Lilla arca tökéletesen visszaadja azt, amit a produkció hallgatása közben átéltem.      

Hírdetés


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »