Kilenc uralkodó a középkorból, akit csak „Nagy” néven emlegetett az utókor

Kilenc uralkodó a középkorból, akit csak „Nagy” néven emlegetett az utókor

Szinte valamennyi európai népnek megvan a maga „nagy” királya, akihez hazája történelmének aranykorát kapcsolja. Voltak, akik hatalmas hódításaik révén tettek szert a jelzőre, míg mások éppen ellenkezőleg, az országot fenyegető hódítókkal való szembeszállás révén érdemelték ki azt. Nem volt ritka azonban az sem, hogy az államukat alapjaiban megreformáló uralkodókat tüntették így ki.

Nagy Theodorik több mint fél évszázadon keresztül (475–526) állt az osztrogótok népének élén. A Pannóniában született, majd Bizáncban nevelkedett király, a bizánci Zénó császár megbízásából-engedélyével 488-ban megtámadta az Itáliát az utolsó nyugat-római császár lemondatása óta uraló Odoaker királyságát. A hosszú évekig tartó háború Theodorik sorozatos győzelmeit hozta és végül a két uralkodó megállapodott egymással arról, hogy felosztják a félszigetet. A békét megünnepelni hivatott lakomán azonban Theodorik váratlanul kirántotta kardját hüvelyéből és lekaszabolta Odoakert, ezzel biztosítva hatalmát Itália felett.

A keleti gótok Itáliai Királyságának központja Ravenna lett és Theodorik uralkodása hosszú évtizedek után újra békét és virágzást hozott a barbárok tépázta Itáliára.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »