Kína dróton rángatja Hollywoodot

Kína dróton rángatja Hollywoodot

Nincs olyan területe a világnak, ahol Kína ne szándékozna vezető globális pozíciót kivívni magának. Politikai szempontból ezek közül legfontosabb természetesen a kereskedelem, az ipari termelés és a hadászat, de a propagandacélok kiszolgálására legalább ilyen jelentős az űrkutatás, a sport és a kultúra. Utóbbi leghatékonyabban fejlődő formája a filmipar: noha a Csillagok háborúja VIII. – Az utolsó jedik meglepően méreteset bukott az országban, az Erő a hazai filmekkel van. Kínában a valaha legnagyobb bevételt elérő tíz film közül négy 2017-ben bemutatott hazai alkotás. Sőt, a kínai mozipiac szigorú szabályozása által az ország még Hollywoodot is képes dróton rángatni.

A kínai középosztály erősödése számos nyugati szokás átvételén keresztül figyelhető meg leginkább. Ezek leglátványosabbika a moziba járás divatja: 2017 volt a kínai mozik legjobb éve, amióta világ a világ. A jegybevételek 13 százalékkal emelkedtek 2016-hoz képest, és elérték az 56 milliárd jüant (2,2 billió forint) – írja a Quartz. Ezzel Kína a világ második legjelentősebb mozipiaca az Egyesült Államok után. Nem is a puszta számok a legérdekesebbek azonban, hanem a rekordbevételt termelő filmek eredete. A legnagyobb blockbusterök között ugyanis egyre inkább átveszik az uralmat a hazai filmek, a globális hollywoodi kasszasikerek kárára.

Minden idők legtöbb bevételt termelő filmje Kínában a tavaly bemutatott Farkasharcos 2. lett, de a második helyen is kínai mozi, a 2016-os Sellő áll. A legjobb tízbe mindössze három külföldi (amerikai) film fért be: a Halálos iramban sorozat két epizódja és az egyik Transformers film. Rajtuk kívül kizárólag az utóbbi három évben bemutatott kínai filmeket találunk a top tízben, és korántsem csak a felületes, sztereotípiákban gondolkodó külföldi szemlélő számára egyedüliként ismert kungfufilmeket, hanem romantikus vígjátékot, akciófilmet és mitikus regényadaptációt is.

Az abszolút rekorder Farkasharcos 2. mindent megtestesít, ami a kínai közönségfilmeket – és az egész ország állami propaganda által gerjesztett közhangulatát – napjainkban jellemzi.

Az egydimenziós történet szerint a volt kommandós Leng Feng – akit az a Vu Csing alakít, aki egy személyben írója, rendezője és producere is a filmnek – a két évvel korábban bemutatott első rész után most épp Afrikában menti meg a (kínai) segélymunkásokat és a helyi elnyomottakat a nyugati zsoldosoktól. A filmben minden benne van, ami a kínai moziba járók szívének kedves: egyértelműen Rambóról mintázott rettenthetetlen kínai hős, gonosz nyugatiak és jóságos, az afrikai elesetteken segítő kínaiak. Feng legfontosabb küldetése, hogy kimenekítsen a meg nem nevezett, polgárháborúba vesző afrikai országból egy kínai orvos nőt, bizonyos dr. Csent, aki az egyetlen a világon, aki ismeri a halálos – és kitalált – lamanlavírus ellenszerét. No és persze a film tele van lövöldözéssel, autós üldözéssel, verekedéssel és a kritikák szerint egészen látványos speciális effektekkel. A kínaiak olyannyira büszkék a filmre, hogy ezt nevezték a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára – ami azért meglehetős aránytévesztésnek tűnik.

A Farkasharcos 2. trélere:

http://mno.hu/

A filmet egy Han-dinasztia kori, időszámításunk előtti 1–2. századbeli katonai esküből vett idézettel reklámozzák: „Bárki, aki megtámadja Kínát, meghal, mindegy, milyen messze legyen is a célpont.” Az idézet sokat mond a megcélzott kínai közönségnek, ugyanis az utóbbi években egyre erősödő nacionalista propagandát szolgáló médiumok, bloggerek úton-útfélen hangoztatják, szinte bármilyen külfölddel folytatott kínai konfliktus tálalásakor. Legyen az az Indiával való határvita, a vitatott hovatartozású dél-kínai-tengeri szigetek ügye vagy Tajvan függetlensége.

http://mno.hu/

Akkor sem fukarkodtak a fenyegetésnek is beillő idézettel, amikor tavaly nyáron – egyébként szinte pontosan a Farkasharcos 2. bemutatójával egy időben – az épp Pekingben haknizó Chelsea brazil focistája, Kenedy kínaiakat sértő képeket posztolt az Instagramra. A Shanghai Daily szerint a brazil azt írta portugálul, hogy Porra China, ami nagyjából a leggyakoribb magyar b betűs sértésnek felel meg, emellett posztolt egy képet egy alvó kínai biztonsági őrről „Ébresztő, idióta kínai!” felirattal.

Persze azért nem minden kínai film szól kizárólag Kína világuralmi törekvéseinek dicsőítéséről. A második legsikeresebb tavalyi (és az összesített hatodik) film az ország mozijaiban egy sikeres színházi komédia adaptációja, a Soha ne add fel! Ebben egy leszerepelt bokszoló (pontosan a UFC MMA-szervezet ketrecharcosa, hogy szponzorpénzek is zsákszámra ömöljenek a stúdió kasszájába) és egy riporternő áramütés hatására testet cserél, és ebből – nem meglepő módon – rengeteg szellemes kalamajka kerekedik.

A film kétmilliárd jüanos (79 milliárd forintos) bevételével a világ valaha készült egy országban legtöbb pénzt hozó vígjátéka. De ott találjuk a legsikeresebbek között a nagy öreg Jackie Chan Kung-fu jóga című vígjátékát, ami afféle harcművész Indiana Jones-film kung-fúzó kincsvadász régésszel – és igen, jógázással. A negyedik tavalyi film a listán pedig az Utazás nyugatra – a démonok visszavágnak. Amint sejthető, ez a sorozat második része, és egy klasszikus, 16. századi kínai mitológiai regény fantasyba hajló feldolgozása.

A Soha ne add fel! trailere

Mindent összeadva a hazai filmek 2017-ben a mozipénztárakban keletkezett bevétel 54 százalékát adták, amely némi visszaesést jelet a 2016-os 58 százalékhoz viszonyítva. Bár a kínai filmek népszerűsége folyamatosan nő, és előfordulnak olyan kiugró sikerek is, mint a Farkasharcos, az amerikai filmek átlagosan még mindig négyszer akkora bevételt termelnek Kínában, mint a kínai mozik.

A kínai moziforgalom növekedése két éve lassulni látszik, miután annak előtte évente átlagosan harmadával bővült. De még így is vélhetően be fogja érni a világ legnagyobb piacának számító Egyesült Államokat három-négy éven belül.

Az állam aktívan segíti a helyi filmek sikerét részben adókedvezményekkel, részben pedig az egy évben bemutatható külföldi filmek számának korlátozásával. Öt évvel ezelőtt még csak húsz amerikai filmet engedtek be az országba, és a jegyárbevétel 13 százalékát hagyták ezen alkotásoknak. Az utóbbi években ennél jóval magasabban, 34 filmben határozták meg az éves kvótát egy amerikai-kínai kétoldali kereskedelmi és kulturális megállapodás értelmében (ezekből 14 lehet 3D-s), az jegybevételt pedig a teljes forgalom 25 százalékában maximálták. Most ezt emelhetik tovább – jelenti a Hollywood Reporter -, miután Trump amerikai és Xi Jinping kínai elnök „szívélyesen” elbeszélgetett a témáról. A Variety szerint emellett a külföldön sikeres (40 millió forintnak megfelelő bevételnél többet termelő) kínai filmeket és a főkét kínai filmeket játszó mozikat adóvisszatérítéssel is támogatja a kormányzat. A mozikegyeken jelenleg ötszázalékos az adó, ennek a felét igényelhetik vissza azok a filmszínházak, amelyek bevételeiknek legalább kétharmadát (tehát az országos átlagnál magasabb arányt) kínai filmekből szedik be.

http://mno.hu/

A kínai mozipiac erősödése folytán az ország lobbipozíciója is folyamatosan javul a hollywoodi stúdiókkal szemben, így még az amerikai filmek is a kínaiak szája íze szerint készülnek – és emiatt az ázsiai ország érdekeit szolgálják. Mivel a cenzorok teljesen szabadon dönthetnek arról, hogy milyen filmet engednek be az országba, és melyeket nem, az amerikai filmgyárak igyekeznek mindenben a kedvükben járni. Eszükbe sem jutna a kínai vezetést vagy az állampártot a legkevésbé is negatív színben feltüntető filmet csinálni, mert ezzel azt kockáztatják, hogy az összes filmjüket kitiltják Kínából, ezáltal pedig hatalmas bevételtől eshetnek el. Ehelyett a kínaiaknak való hízelgés már-már komikus méreteket ölt. Igyekeznek minden filmbe beszuszakolni egy-két pozitív kínai hőst, kínai helyszínt, kínai kultúrkincset. De még a térhatású (3D-s) filmeket is azért gyártják továbbra is zsákszámra – hiába untak már rájuk nyugaton – mert a kínaiak oda vannak érte.

 

 

 


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »