Kolumbusz Kristóf 525 éve fedezte fel Amerikát

Kolumbusz Kristóf 525 éve fedezte fel Amerikát

Ötszázhuszonöt éve, 1492. október 12-én érte el Kolumbusz Kristóf San Salvador szigetét, s ezzel eljutott az addig ismeretlen földrész, Amerika partjaihoz, bár õ még azt gondolta, hogy Indiába érkezett.

Az új világot felfedezõ Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo) életének elsõ szakaszáról szinte semmit nem tudni. Vélhetõleg Genovában született 1451 elõtt, és tizennégy évesen már a tengert járta. A következõ évtizedekben megfordult Írországban, Izlandon és Nyugat-Afrikában is, mindeközben jutott rá ideje, hogy megtanuljon görögül és latinul, továbbá geográfiai és teológiai ismeretekre is szert tett.   

Tapasztalt hajósként ténynek tekintette, hogy a Föld gömbölyû, a korban ez a tengerészek között nyilvánvaló volt. (Az a hiedelem, hogy a lapos földben hívõ maradiak miatt nem sikerült támogatókat szereznie, csak jóval késõbb terjedt el.) Úgy vélte, hogy a fûszerekben gazdag Indiába nem csak kelet felé, Afrikát megkerülve lehet eljutni, hanem nyugatról is, de lényegesen kisebbre becsülte a megteendõ távolságot. 1485-ben javasolta II. János portugál királynak az új útvonal felderítését, de elutasították, nem kis részben azért, mert mértéktelen kiváltságokat kötött ki magának siker esetére. A portugálok azért titokban útnak indítottak egy hajót a Zöldfoki-szigetekrõl nyugat felé, de nem találtak semmit.   

Kolumbusz ezután évekig "lobbizott" a spanyol királyi udvarban, és 1491 végére sikerült elérnie, hogy Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd támogassák útját, a pénz nagyobb részét gazdag kereskedõk és pénzemberek adták össze. Az uralkodó párnál kiharcolta magának és utódainak a Don címet, az admirális rangot, a felfedezendõ szigetek alkirályi és fõkormányzói tisztét, továbbá az esetlegesen innen származó jövedelmek egy részét.   

Három hajója, a Santa Maria, a Nina és a Pinta 1492. augusztus 3-án futott ki Palos kikötõjébõl, majd a Kanári-szigetekrõl indultak nyugat felé. Huszonkilenc napig hajóztak anélkül, hogy szárazföldet láttak volna, miközben majdnem foglyul ejtette õket a Sargasso-tenger felszínét borító barnamoszat szövedéke.  

1492. október 12-én aztán a Nina fedélzetérõl egy matróz szárazföldet pillantott meg. Kolumbusz ezt már Indiának vélte, a valóságban azonban a Bahamák egyik szigetén értek partot, amelyet lakói Guanahaninak neveztek, a spanyolok pedig a San Salvador nevet adták neki. A kis expedíció még érintette Kuba és Hispaniola partjait, majd egy vihar miatt visszafordult, és Lisszabonban kötött ki.   

Kolumbusz élete végéig abban a hitben maradt, hogy Kelet-Indiában járt, azt, hogy új földrészt fedezett fel, csak jóval késõbb bizonyította be Amerigo Vespucci, akirõl késõbb a kontinenst elnevezték (Kolumbusz emlékét Dél-Amerikában Kolumbia neve õrzi). Spanyolországban hõsként fogadták, a királyi felségeket lenyûgözték a messzi földrõl hozott bennszülöttek, a dohány, az ananász és a pulyka, igaz, a keresett fûszerekbõl semmit sem találtak.   

Kolumbusz még háromszor (1493-1496, 1498-1500 és 1502-1504 között) járt az Újvilágban, felfedezte a Kis-Antillákat, Jamaicát és Dél-Amerika partjait is érintette. Alkirályi hatalmával azonban visszaélt, a királyi udvarban is számos ellenséget szerzett, így amikor a csalódott, a beígért gazdagságot hiába keresõ hispaniolai telepesek fellázadtak, a helyzet rendezésére kiküldött bíró bilincsbe verve õt küldte haza. Sikerült ugyan tisztáznia magát, de tekintélyét és kiváltságos helyzetét elveszette. Utolsó, negyedik útján már semmilyen támogatást nem kapott, és emberei is fellázadtak ellene. Mivel nem volt hajlandó lemondani alkirályi címérõl, a királyi udvarral perben-haragban állva, testben-lélekben megtörve (bár nem szegényen) halt meg Valladolidban 1506. május 20-án.


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »