Kormányváltás? Lószart Mama!

Kormányváltás? Lószart Mama!

Azért elég laza, hogy az országgyűlési választás előtt egy hónappal sikerült végre megtalálni a csapatnevet.

Volt értelme annak a pár pohár Unicumnak, amit a jóérzés diktált beléjük a Gyuriferi miatt.

Azóta szárnyal a fantáziájuk. Nem csak Szigetvárinak, aki szerint mindössze egy százalék a különbség a demokratikus ellenzék és a Fidesz között, hanem mindenkinek. A névjelölőgyűlésen (van egyáltalán ilyen?) az Összefogás helyett – mert azt már kitalálta más – stílusosan a Kormányváltásra szavaztak, ezentúl így kell őket a telefonhoz kérni. No, nem a választók szavaztak erre, nem kell megijedni, azok köpik őket, hanem az összefogott pártocskák névügyi különmegbízottjai. Mert ez a név egyszerre elegáns, fantáziadús és van neki üzenettye’. Vagy nem. Mint valami tinédzserbanda, azok tipródnak ennyit feleslegesen: „Legyen Metallica! Lófaszt olyan már van. Akkor Ákos! Olyan is van. Basszameg, akkor legyen Zenekar Music Band, logót majd rajzolunk a nagyszünetbe!”.

Lett hát a nevük Kormányváltás, ami rendkívül elmés, még ettől a fodros, kunczés felhozataltól is. Egy ellenzék, aki kormányt akar váltani. Nahát. Mi lesz a következő? A Jegyellenőrök Szakszervezete meg Mozdonyvezetőre változik, mert feljebb akarnak lépni a kötöttpályás dolgozók hierarchiájában?

Valamelyik posztban a múltkorjában írtam: van a magyar, felnőtt szavazópolgároknak lakosságnak egy speciális nevelési igényű csoportja, amely önértéknek tekinti az összefogást. Nem eszköznek, amivel majd valamit elérhetnek a pártok, ad absurdum hatalomra jutnak, aminek a tetejéről aztán ingyensört, örökéletet, feltétel nélküli alapjövedelmet adnak mindenkinek, hanem célnak. Tehát, ha összefognak, akkor minden jó, akkor minden tökéletes. “Csak fogjanak össze végre, mert akkor végre nem vitáznak állandóan, mert a vita az rossz. Apu meg anyu is mindig vitáztak”. Igaz, főleg akkor, mikor apu elitta a nevelési támogatást. Az idő szépít, meg a nem valódi problémákat könnyebb megoldani, ezért hát apu nem azért költözött el végül, mert egy utolsó, alkoholista senkiházi volt, és anyu kirakta a fenébe, hogy akkor menjen lakni az erdőbe inkább, hanem a vita miatt. Most ezt a csoportot is sikerült elbukniuk a kampány utolsó fordulójára a Gyuriferit rühellők, a 240 misit osztrák számlán nem tárolók után, a nejlonzacsiban 50-et nemindulásért nem sűrűn kapók, meg úgy általában a nem túl régre visszaemlékezni képesek mellett, akiket az elején, a pregyuriferis, a premesterházys, a prebajnais időkben valami Egymillióan a sajtószabadságért korszakváltók megújulásával próbáltak visszaédesgetni a progresszív oldalra, hogy aztán a haladásból mégis hátramenés legyen és összerakják ezt a Vissza a 2010-be listát.

Fodorgabi, aki a szintén ritka ötletes nevű Magyar Liberálisok pártjának az elnöke, a minap azzal magyarázta a legújabb megújulást, a szlogenben bekövetkezett korszakváltást, hogy a szavazóknak meg kell könnyítsék az eligazodást az űrlapon, mert a végén a nagy lapozgatásban, helyes rubrika keresgélésben úgy járnak, mint az egyszeri banki ügyfél a devizahitellel, akinek nem is állt a szándékában a törzstőke háromszorosát visszafizetni, de összetévesztette a szavakat és a százalékokat a vágyaival. Visszatérve Fodorgabihoz: a probléma forrása ugye a monoki polgármester, aki előbb találta ki az Összefogást, mint bárki is összefogott volna bárkivel, és roppant cselesen Összefogás Párt néven országos listát is állított, így félő, hogy a tájékozatlan kormányváltó szavazó rossz helyre ikszel. Mondjuk érthetetlen miért nem vállalják a kockázatot, elvégre Karácsonygeri nemrég elárulta, hogy nekik nem kellenek az idióta szavazók. Az idióták menjenek rezsicsökkenni a szavazófülkébe inkább, neki édes mindegy. Viszont ha meg nem idiótákra hajtanak, akkor miért nem hagyták meg ezt a nem túl nehéz feladványt a szavazólapon nekik…

Jellemző az egész hajcihőre, a nagy nekibuzdulásból, az egész korszakváltás megújulás kormányváltásból megint ott tartanak, hogy ha ügyesen kampányolnak, és a hátralévő egy hónapot senki nem simongáborozza el, akkor sikerülhet megakadályozni a következő fideszes kétharmadot. Sőt, egyes kevésbé szelíd elemzők már a Kormányváltók 15 százalékát is kezdik megkérdőjelezni, ami egy pártszövetség esetében pusztán azért izgalmas, mert a végén a Kossuth téren kell monoklit festeni maguknak, ha elúszik a parlamenti belépő. A Bejutás talán megfelelőbb választás lett volna, annak tényleg van tétje. Nekik is, de nekünk meg főleg: egy szocik nélküli parlament, mint valódi korszakváltás és megújulás.

Ha másért nem, hát ezért valóban van értelme elbattyogni szavazni…


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »