A keresztyén embernek is vannak félelmei, szorongásai, emellett derűlátó érzelmei, és ezek nem zárják ki egymást. Ránk vajon melyik személyiségtípus a legjellemzőbb? Mit kezdhetünk e tudással, ezekkel az információkkal? Van-e jelentősége, hogy férfi vagy női lelkigondozóhoz fordulunk? A többi között e témákról beszélgettünk Bakk-Miklósi Kinga pszichoterapeutával és Hézser Gábor református lelkésszel, pasztorálpszichológussal.
Orvosságot csak betegségre kutatnak. De milyen élethelyzetre adott választ a pasztorálpszichológia megszületése?
Hézser Gábor: Amerikában egy pszichózisokat átélt lelkipásztor, Anton Boisen kezeléséhez köthető a tudományág modern kori megjelenése. Honnan jövök? Ki vagyok? Hová megyek? Ezeket az elvont kérdéseket vonta be a pasztorálpszichológia a lelkigondozásba annak idején. Ezek megválaszolásához tudatában kell lenni az embert meghatározó, teremtettségéhez tartozó lelki működéseknek, úgy mondhatnánk, az istenismerethez emberismeretnek kell kapcsolódnia.
Mi jellemzi a pasztorálpszichológia emberképét?
Bakk-Miklósi Kinga: Hétköznapiságában, spirituális, kognitív, érzelmi egységében közelíti meg a személyt. Számol a benne lévő ambivalenciával (két egymással ellentétes érzéssel), azzal, hogy egyszerre lehetnek „igen”-jei és „nem”-jei, de ennek a feszültsége kibírható. Figyelembe veszi, hogy a keresztyéneknek is vannak félelmeik, szorongásaik, emellett derűlátó érzelmeik, és ezek nem zárják ki egymást. Elfogadásuktól emberközeli és pragmatikus (életszerű, gyakorlatias) a pasztorálpszichológia.
Hézser Gábor: Kingával huszonöt éve dolgozunk együtt, látszik, hogy hatott rá a teológia. Luther azt vallotta, egyszerre vagyunk bűnösök és megváltottak – tökéletlenek. A pasztorálpszichológia szerint az emberképünk a milói Vénuszhoz hasonló: csodálatos alak, amelynek nincsenek karjai. Ma azt mondanánk, fogyatékkal él. A szimbólum feloldása: tökéletlenek vagyunk, de következtethetünk rá, mennyire csodálatos lesz a tökéletes.
„Fogadjuk el, hogy a nőnek szabad női, a férfinak pedig férfiúi szemléletet és érzelmeket érvényesítő hitrendszerben élnie”
Bakk-Miklósi Kinga pszichológus, pszichodráma-terapeuta és -kiképző, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Tanárképző Intézetének vezetője, egyetemi tanár. Tanulmányait a Babeș–Bolyai és a Pécsi Tudományegyetemen végezte. Érdeklődési területei: pasztorálpszichológia, művészetpszichológia, neveléslélektan, reklámpszichológia. Marosvásárhelyen él.
A tavaly megjelent Pasztorálpszichológia című könyvükben kitérnek a férfias hitvilágra, az androcentrikus istenképre. Példákkal szemléltetve mit jelent ez?
Bakk-Miklósi Kinga: A kérdés az, merünk-e férfiakká és nőkké válni. Fogadjuk el, hogy a nőnek szabad női, a férfinak pedig férfiúi szemléletet és érzelmeket érvényesítő hitrendszerben élnie. Ez így van jól!
Hézser Gábor: A teremtéstörténetet szimbolikusan értelmezve: a férfi önmagában még nem ember, és a nő sem, csak a kettő együtt. Mózes első könyvében azt olvassuk: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
Bakk-Miklósi Kinga: Istenképünk folyamatosan változik.
Hézser Gábor: És személyiségspecifikus. Egy depresszív típusú embernek természetszerűleg eltér az istenképe egy racionálisétól. Olyannak képzelem el, amilyenre éppen szükségem van. Azért is jelenik meg sokféle alakban az Örökkévaló a Bibliában, hogy a legkülönbözőbb élethelyzeteimben is „az én Istenem legyen”. Olykor értem küzdő harcosra van szükségem, máskor jó pásztorra, aki a tenyerén hordoz, némelykor a Teremtőre, aki mintha azt mondaná: „Adtam hozzá képességet, légy kreatív, hiszen képem és hasonlatosságom vagy!” Máskor arra, aki velem szenved.
Bakk-Miklósi Kinga: Az istenképem mindig olyan, amely belefér az egyéni biográfiába, a megélt tapasztalatokba, érzelmekbe. Élményeink korlátozzák a róla alkotott képünket.
Hézser Gábor: Az Úr egész életünkön át követ bennünket.
Ő követ minket?! Nem mi őt?
Bakk-Miklósi Kinga: Ez kölcsönkapcsolat, én követem őt, ő engem.
Hézser Gábor: Az istenkép a keresztyén kultúrtörténet és a teológia fejlődése folyamán mintha redukálódott volna. Gyakran „az” Isten – „a” Krisztus. Ilyenkor elhalványulva marad az Atya és a Szentlélek alakja. A Szentháromságnak vagyok „képe és hasonlatossága”. Van bennem kreativitás, van lélekerő, azaz reményképesség és krisztusi elfogadás, tehát vállalhatom a határaimat. Nem kell túlhajszolnom magam, nem a teljesítményeimért fogad el Krisztus!
A pasztorálpszichológia milyen személyiségtípusokat különböztet meg, és ehhez milyen vallásformákat társít?
Bakk-Miklósi Kinga: A klasszikus négy vérmérsékleti típustól függően valóban beszélhetünk vallási hovatartozásról, a hétköznapokban pszichológusként mégis inkább azt hangsúlyozzuk, nem csupán egy típus, hanem azok ötvözetei vagyunk. A hitszemléletünk is ilyen. Vallási hovatartozásunkat általában még gyermekként eldöntik a szüleink, ha mégis magunk választjuk, akkor is rokonszenvezünk még egy-két vagy akár több irányzattal, szemlélettel, amelyek nem zárják ki egymást. Szándékosan relativizálok most, mivel nem hiszek ezekben a határvonalakban.
Hézser Gábor: Minden személyiségtípus a rendelkezésünkre áll. Ha doktori disszertációt írunk, elővesszük a racionális énünket, ha születésnapra megyünk, a könnyedebb lelkivilágunkat. Krízisben, konfliktusban azonban mindenkinek az alaptípusa tör felszínre.
„Krízisben, konfliktusban azonban mindenkinek az alaptípusa tör felszínre”
Hézser Gábor református lelkész, terápiás lelkigondozó, családterapeuta, szupervizor. Negyven éve Németországban lakik, ott oktat pasztorálpszichológiát. Magyar és erdélyi teológiáknak is professzora. Szakterülete a rendszerszemléletű családterápia és lelkigondozás.
Az imént nem a felekezeti hovatartozásra, inkább Fritz Riemann-nak a félelemhez köthető négy személyiségtípusára próbáltam célozni, amelyre a kötetben is kitérnek. Melyek ezek?
Hézser Gábor: Ijesztően hathat, hogy az egyes típusokra a klasszikus pszichiátriai elnevezést használta, pedig teljesen normális, hétköznapi emberekre vonatkoznak. A távolságtartó például inkább kerüli a közelséget, környezete komoly embernek tarthatja, inkább az északi, mint a dél-európai típusra emlékeztet. A túlzott közelség megriaszthatja.
Bakk-Miklósi Kinga: A hiszteroid az állandó pörgés embere, nyakába borul a másiknak, szeret puszit adni. Alapfélelme, hogy egyedül marad, nem veszik körbe emberek, éppen ezért igyekszik mindenkivel barátkozni. A kérdés az, hogy a kapcsolatait mennyire tudja elmélyíteni, mennyire sző tartós barátságokat.
És a továbbiak?
Hézser Gábor: A távolságtartó mint racionális alkat inkább kerüli az érzelmeket. Akkor érzi biztonságban magát, ha mindent meg tud magyarázni. Ellentéte a depresszív, ő az egyedülléttől riad meg. Kapcsolatot keres és ápol. Az érzelmek dominálnak nála. Együttérzőn áll mások mellé. Minden segítőnek szüksége van erre a tulajdonságra.
Bakk-Miklósi Kinga: A kényszeres a kiszámíthatóság, a pontosság, a „rend a lelke mindennek” elv alapján él, ez nem feltétlenül kézzelfogható dolgokra , tevékenységekre vonatkozik, hanem akár a kapcsolati rendezettségekre. A kiszámíthatóság jelenti számára a biztonságot. Alapfélelme a változás, a változékonyság, hogy nem befolyásolhatja, ellenőrizheti, tarthatja kézben, láthatja át a jövőt. Mind a négy személyiségtípus jegyeire szükségünk van valamelyest. Egyik elé sem tennék előjelet: sem pozitívat, sem negatívat.
Mindez hogyan befolyásolja az istenkapcsolatunkat?
Hézser Gábor: Például egy prédikáció elmondásában és hallgatásában is megjelenik. Ha a racionális vagy a depresszív típusú hallgatja ugyanazt az igehirdetést, mindkettő másképpen éli meg.
Bakk-Miklósi Kinga: A történet már ott megkezdődik, hogy a lelkész melyik személyiségtípusba tartozik, mivel ettől függően készül és prédikál. Eltérően hirdeti az Igét egy depresszív és egy kényszeres alkat is.
Hézser Gábor: A pünkösdi csoda, hogy a „különböző nyelvet beszélők” ugyanazt hallják meg. Fontos az is, hogy a prédikátor tudja, ő melyik személyiségtípushoz tartozik.
Bakk-Miklósi Kinga: De ez már önismeret és önreflexió kérdése. Ha tudom, milyen vagyok, akkor látom, hogyan készüljek az igehirdetésre, miképpen értessem meg másokkal magam. Ha alapjában véve skizoid alkat vagyok, magyarázok és racionalizálok, tegyek a retorikámhoz több érzelmet, lelkesedést és pontosságot, hogy az egésszé és mindenkinek érthetővé váljon. Nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a személyiségtípusunknak.
Hézser Gábor: A gyülekezetemben a prédikáció textusát általában ketten vagy négyen olvassák fel. Mária és Márta történetében azt mondja Jézus: „...kevésre van szükség, valójában csak egyre.” Ezt legalább négyféle érzelemmel adhatjuk elő: a skizoid, a depresszív, a hiszteroid és a kényszeres is másképpen hangsúlyozza. Így mindenkinek lehetősége van a saját és egy másik lelkivilágból hallani.
Miért nem inkább az a mérvadó, hogy kétezer évvel ezelőtt Jézus szájából hogyan hangozhatott el a mondat?
Hézser Gábor: Isten tiszteli teremtménye emberségét, és engedi, hogy mindenki a „saját fülével” hallja az Igét. Hiszem, hogy Jézus így mondhatta.
Bakk-Miklósi Kinga: Elképzelhető, hogy Jézus is a maga lelki alkatával, személyiségtípusa meghatározottságával jelentette ki, hiszen Isten Fia emberré vált.
Bakk-Miklósi Kinga pszichoterapeuta és Hézser Gábor református lelkész, pasztorálpszichológus
Megállapítható a Bibliát olvasva, hogy Krisztus milyen személyiség lehetett?
Hézser Gábor: Nem, és nincs is rá szükség.
Bakk-Miklósi Kinga: Ahogy korábban is említettük, Istent ne akarjuk kategóriákba sorolni: nő-e vagy férfi, milyen személyiségtípus – inkább engedjük, hogy úgy szólítson meg bennünket, ahogyan arra nekünk szükségünk van.
Hézser Gábor: Az elméleti teológia a személyes istenkapcsolatot hangsúlyozza. Ez abban is megjelenik, amit egy istentisztelet bennem kivált. Méghozzá másként, mint a mellettem ülőben.
Bakk-Miklósi Kinga: A pasztorálpszichológia engedi és hagyja, hogy megtaláljuk a személyes utunkat, hangunkat, és lényegesnek tartja az egyéni istenkeresést.
Hézser Gábor: Mottója, küldetése: lehessek az, aki vagyok. E pontnál találkozunk Kinga és én, a pszichológia és a teológia. A pszichológia az önmegvalósítást, az individualizációt tűzi a zászlajára, a teológia pedig azt, hogy én istenképű lehessek, ne pedig az apám, az anyám vagy az egyházam képe.
Miben különbözik a férfi és a nő lelkigondozása?
Bakk-Miklósi Kinga: A hitelességben. Némely témákat életszerűen csak nő tud képviselni nő előtt, viszont nemtelen kérdéseknél mindegy, kivel állok szemben. Abortusz esetén például másképp rezonálok, mint egy férfi, persze ő is együttérez, de másképp.
Hézser Gábor: Amennyiben egy-egy kamaszlány ilyen kérdésekkel fordul hozzám: „Milyen a szerelem?”; „Hogyan viszonyuljak a fiúkhoz?” – akkor vagyok hiteles, ha elmondom, egy férfi mit gondol erről, és arra kérem, kérdezze meg a kolléganőmet is. Mind a kettőnkre szüksége van ahhoz, hogy ne vesszen el a valóság fele.
Bakk-Miklósi Kinga: Ideálisan egy férfinak és egy nőnek kellene jelen lennie, de a legtöbb esetben egyéni kísérésben, lelkigondozásban, terápiában csupán egy szakember ül velünk szemben, ezért számolnunk kell azzal, hogy „féloldalas” a vezetése. Annak megfelelően válasszunk lelkigondozót, hogy éppen mire van szükségünk.
Pasztorálpszichológia – Rendszerszemléletű alapok és gyakorlati szempontok segítőknek című kiadványuk 2023-ban jelent meg a Kálvin Kiadó, az Exit Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában.