Larry Watts: Magyarország mindig is vissza akarta lopni Erdélyt!

Larry Watts: Magyarország mindig is vissza akarta lopni Erdélyt!

KITALÁLT TÖRTÉNELEMWatts írja, írja, a román központi sajtó meg pörgeti, pörgeti.

A magyar hatóságok, azon igyekezetükben, hogy a nemzetközi partnerei előtt lejárassák Bukarestet, megrázó, de hamis híreket terjesztettek arról, hogy meggyilkoltak több száz, már Magyarország területére jutott román menekültet, állítja Larry Watts történész.

A terrorizmust okozó provokatív nacionalizmussal és az agresszív katonai fellépéssel kapcsolatos állítások gyakran arról győztek meg számos nyugati hírszerző szolgálatot, hogy fennáll egy katonai puccs és az erdélyi magyarok (és más kisebbségek) elleni sovén támadás lehetősége. „A románoknak egyszerűen szükségük van ellenségre és ezek vagyunk mi”, mondta Antall József magyar kormányfő 1990. május 21-én a Der Spiegel német kiadványnak. Szintén ő állította azt, hogy a romániai nacionalisták el akarnak csatolni bizonyos területeket Magyarország keleti részéből és a Szovjetunióból.

A CIA egyik, 1988 nyarán készített értékelése szerint egy „kvázi anarchiába” torkolló „nagyszabású lázadás katonai hatalomátvételhez vezethetne”, az erőszakos belpolitikai lépések pedig „az erdélyi magyar kisebbség ellen irányuló etnikai erőszakos tettekké alakulhatnának át”. Az elemzés azzal folytatódik, hogy még egy „kezdődő anarchia” vagy az a fenyegetés, hogy „Románia kiléphet a varsói paktumból”, „elképzelhető eshetőséggé” változtatná a szovjet katonai beavatkozást.

Pozsgay Imre közgazdász és a magyar Politikai Büró tagja néhány héttel később, 1989. június 14-én részletesen is kitért arra, mi válthatna ki egy szovjet katonai beavatkozást a szovjet tömbön belül:„Egyetlen esetben kerülhetne sor szovjet katonai beavatkozásra: ha olyan polgárháború robbanna ki, mely az erőegyensúly megbontásával fenyegetést jelentene az európai biztonságra. Ezt a veszélyt akkor kerülhetjük el, ha nekünk, itt lévőknek sikerül bevezetnünk egy békés átmeneti időszakot.”Szűrös Mátyás 1989 júliusában hasonlóképpen nyilatkozott a Szabad Európa Rádió egyik újságírójának: „A Szovjetunió létfontosságúnak tartja, hogy Románia bent maradjon a varsói paktumban.” Moszkva szemszögéből nézve „az az elsődleges, hogy mindaddig megmaradjon a (jelenlegi) szövetségi rendszer, amíg létezik a NATO.”

Legendák a médiában

Egy teljes mitológiát hoztak létre azokról az állítólagos erőszakos cselekményekről, melyeket a román állam az országból szökni próbáló polgárai ellen elkövetett. A magyar sajtóban 1988–1989-ben számos beszámoló jelent meg, melyekben azt állították, hogy több tíz vagy akár több száz személyt is meggyilkolhattak, miközben megpróbáltak megszökni Romániából, még akkor is, ha már átlépték a magyar–román határt. Az ilyenfajta, 1988-ban és 1989-ben a központi és helyi sajtóban gyakori cikkek azt sugallták, hogy a román hatóságok Magyarország területén tartózkodó menekültek meggyilkolásáért felelősek – ami olyan háborús tett, mely megfelelő választ követel meg –, ezzel románellenes érzéseket szítva.

A magyar hatóságok többször is hivatalosan cáfolták ezeket a beszámolókat, ahogy azt – például – a magyar rendőrség is tette a Magyar Demokrata Fórum egyik 1989. január 20-án a Magyar Országgyűlés elnökéhez intézett vádjára, mely szerint 18 „Romániából szökött” személy holttestét találták meg a határ közelében. De ezek a cáfolatok, a körülményekből adódóan, csak utólag jelentek meg és ritkán szerepeltek a fő cikkek között. Addigra a baj már megtörtént, a magyar közvéleményben pedig az a kép maradt meg, hogy a menekülteknek gyermekek holttestein kell átverekedniük magukat, hogy átkeljenek a román–magyar határon, ahol a hollók „már a hulláikból lakmároztak”, ahogy azt a Budapest Rádió egyik riportere állította.

Mesék a menekültekről

A szovjet, a magyar és más varsói paktumon belüli források „kifelé igyekvő áradatokat” jelentettek, melyek során a mindenféle etnikumú románok golyózáporok közepette menekültek az országból. Ezek a beszámolók aztán a nyugati sajtóban, többek között a Szabad Európa Rádió elemzéseiben bukkantak fel újra, melyekben például azt állították, hogy „a román–jugoszláv határ lett a legvéresebb Európában” és hogy nagyjából 400 román állampolgárt lőttek agyon, miközben megpróbáltak átszökni Jugoszláviába.

Ennek ellenére a Magyarország egyik újságírója megjegyezte, „nehéz ezeket a meséket összehangolni azzal, hogy 1988-ban nagyjából 6.500 személynek sikerült illegálisan emigrálnia, a határon keresztül Magyarországra szökve”. Ahelyett, hogy azt a kérdést vetette volna fel, miért születtek ilyenfajta állítások, tekintettel arra, hogy a magyar határra vonatkozó hasonló jelentések ismételten hamisaknak bizonyultak, az újságíró azt sugallta, hogy „az összeegyeztethetetlenségeket éppenséggel (Bukarest) tervelhette ki, hogy minél nagyobb bizonytalanságban tartsa az esetleges szökevényeket”. Ennek megfelelően a román hatóságok voltak felelősek a határvédelmi hatóságok brutalitásáról a nemzetközi sajtóban megjelent hamis mesék elterjesztéséért, melyekkel el akarták riasztani a románokat a szökési kísérletektől. Ennél hihetőbb magyarázat az, hogy a kérdéses jelentések Romániát kívánták nemzetközi téren lejáratni és inkább Budapest és Moszkva, semmint Románia érdekeinek szolgálatában terjesztették azokat.

A Szabad Európa Rádió egyik elemzője szerint éppenséggel „a román–szovjet határon kezdtek átáradni az emberek”, ami miatt „a szovjet hatóságok példátlan gonddal szembesültek, nevezetesen azzal, hogy miként kezeljék azokat a menekülteket, akik egy szomszédos kommunista országból érkeztek”, Moszkva pedig „kénytelen volt megoldásokat találnia a jelenség alapját képező etnikai és társadalmi feszültségekre”.

Erdély autonómiájáért mindent

Magyarország különösen arra akarta a Romániával szembeni vádakat felhasználni, hogy támogatást szerezzen az Erdély feletti fennhatóság esetleges átadásához – ha nem Magyarországnak, akkor legalábbis Romániáét vonják vissza. Az ilyenfajta állítások egy fokozódó erőszakos tettekkel kapcsolatos forgatókönyv részét képezték és sem a szovjet, sem a magyar forrásoknak nem okozott fenntartásokat, hogy egyértelműen ezekhez folyamodjanak.

A szovjet és a varsói paktum többi tagállamának sajtóját a 80-as években folyamatosan előítéletek jellemezték a magyar–román kapcsolatokról szóló beszámolókban, figyelmen kívül hagyva vagy kigúnyolva Románia álláspontját és Magyarország kijelentéseinek biztosítva figyelmet és teljes támogatást.

1988 augusztusában, például, a magyar televízió meghívta Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügyminiszter-helyettest és Roj Medvegyev szovjet történészt egy vitára, az erdélyi magyar etnikumúak területi autonómiájának szükségességéről. A szovjet diplomata „a román–magyar feszültségeket és az erdélyi nemzetiségek helyzetét Hegyi Karabah helyzetéhez” hasonlította, ahol az azeriek és az örmények között erőszakos összecsapásokra került sor a zömmel azeriak által lakott enklávé miatt. Medvegyev az állítólagos „magyar kisebbséggel szembeni elnyomás” miatt bírálta a román rezsimet és a kérdés megoldása érdekében támogatta a sztálini időszakban létezett„erdélyi autonóm régiót”. Attól kezdve az autonóm régió visszaállítása olyan szlogenné vált, melyet a magyar vezetők az 1989. decemberi forradalom, de még az új évezredbe lépés után is ismételgettek.

Túlpörgetett román nacionalizmus

1989 júliusában, miután azt hangsúlyozta, hogy Magyarország szuverenitásának kiterjesztése a romániai magyar etnikumúakra is („felelősséggel tartozunk azokért a magyarokért, akik esetében a sors úgy hozta, hogy az első és a második világháború után Magyarország jelenlegi határain kívülre kerültek”) „nem jelent revizionista szándékokat”, a Külügyi Osztály vezetője, Szűrös Mátyás – aki 1989 márciusától a magyar Parlament szóvivője is lett – a Szabad Európa Rádió egyik újságírójának elárulta azon meggyőződését, hogy „erre a kérdésre az lett volna a legjobb megoldás, ha a második világháború után Erdély «autonómiát» kapott volna”.

Amikor az újságíró rákérdezett erre, Szűrös nem részletezte, hogy milyen autonómiára utal, ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon nem léteztek „igazi” szélsőségesek és sovének, míg Románia minden szomszédjával szemben sovén politikákat folytatott.

„Mindent meg kell tennünk az erdélyi magyar nemzeti kisebbség jogegyenlőségének védelméért. Magyarországon valójában nem léteznek igazi irredenta vagy revizionista tendenciák. De elképzelhető, hogy a nacionalizmus jelen van bizonyos egyének elméjében vagy szűk csoportokban. Nem ez a gond. Gond akkor támad, amikor a nacionalizmust a hivatalos politika szintjére emelik. És Romániában ez történt. A román politikák nemcsak magyarellenesek, hanem azok a Szovjetunió és a déli szlávok ellen is irányulnak”, mondta Szűrös.

Horn Gyula magyar külügyminiszter: „Fenntarthatatlanná vált a román–magyar határ elismerése”

A Szűrös Mátyás ideiglenes magyar elnök által az 1989. decemberi román forradalom kezdetekor elfogadott egyik első lépés a Románia és Magyarország között 1948-ban aláírt barátsági és együttműködési szerződés egyoldalú felmondása volt, mely hivatalosan szentesítette a két állam közötti határt. Szűrös elnök szerint Magyarország ettől kezdve „tiszta lelkiismerettel” támogathatta és segíthette Erdélyt „autonóm régióvá válni”, élve „jogos függetlenségével”. Megkerülve a The New York Times egyik tudósítójának kérdését, hogy mi volt az oka és milyen következményekkel jár az egyetlen olyan egyezmény felmondása, melyben Budapest hivatalosan elismerte a háború utáni román–magyar határt, Horn Gyula külügyminiszter (és a Külügyi Osztály volt biztonsági főnöke) kijelentette, hogy „megszűntek a megállapodás megkötésének alapjai”, így annak további létezése„fenntarthatatlanná” vált.

Félelem egy fizikai összecsapástól

1989-ben az aktív lépések egyik fő témája a varsói paktum különböző tagjaival szembeni növekvő román katonai fenyegetés volt. Szűcs Pál magyar nagykövet, például, az izraeli és a nyugati kollégákkal folytatott beszélgetések során egy küszöbön álló fegyveres agresszió lehetőségét hangoztatta Románia részéről, azt állítva, hogy a román hadsereget „többször” is riadókészültségbe helyezték, bizonyos Magyarországgal szembeni támadó műveletek előkészítéseként. Az 1980-as lengyel válság közepette felvetett azon szovjet aktív lépések témája, melyek szerint Ceauşescu az ideológiai ortodoxia érdekében titokban támogatta a szövetség más tagjai elleni katonai beavatkozást, 1989 májusára a nyugati elemzések jellemzője lett.

1989 tavaszán és nyarán Szűrös Mátyás, Horn Gyula, Kótai Géza és Tabajdi Csaba – akik mind tagjai voltak az MSZMP Külügyi Osztályának (a magyar „aktív lépések” Központi Bizottságon belüli koordináló központja) – többször is kijelentették, hogy a román hadsereg folyamatosan agresszív előkészületeket tesz és atrocitásokat követ el, megteremtve ezzel a fizikai összecsapás szükséges kereteit és előre indokot gyártva az erőszakos „ellenlépésekhez”.

Felfedett államtitok

1989 júniusának közepén a Külügyi Főosztály vezető külföldi pártokkal fenntartott kapcsolatokért felelős részlegének helyettes vezetője, Tabajdi Csaba azt nyilatkozta egy olasz újságnak, hogy „a magyarok többsége tudja, egy esetleges támadás nem nyugatról, hanem délkeleti irányból fog érkezni”, vagyis Románia felől. Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bürójának tagja – aki hamarosan a Magyar Szocialista Pártra átkeresztelt szervezet alelnöke lett – Tabajdi állításaival egybehangzóan azt magyarázta, hogy a magyar védelmi politika „radikális felülvizsgálatát” az tette szükségesség, hogy Budapest „felismerte, előreláthatólag bármilyen támadás” csak „Románia részéről” érkezhet, nem a NATO felől.

Ahogy azt a Szabad Európa Rádió egyik elemzője megjegyezte, az új magyar stratégia szerint a„négy évtizeden keresztül az osztrák határ mentén – nyugaton – állomásoztatott csapatokat”áthelyezik a „délkeleti régióba” – másképpen mondva Ausztria határától Románia mellé. Tabajdi aLa Stampa-nak tett nyilatkozatai után egy kis tenyerest kapott Magyarország kommunista vezetésétől. De ironikus módon nem azért, mert tévedett a magyar politikát illetően, hanem mert azt elárulta a külföldieknek. Ahogy azt közvetlen felettese magyarázta, Tabajdi „nem talált ki semmi újat”– ezt a részletet Szűrös is kiemelte, aki hozzátette, hogy „Tabajdi «taktikai hibát» követett el, amikor ezekről a kérdésekről külföldön beszélt”.

Forrás: Szerző: Larry Watts, 2016. január 22. péntek, 10:24

adevarul.ro,  Larry Watts: „Zorii Revoluţiei Române“, episodul 3. Budapesta acuză: regimul Ceauşescu, responsabil cu uciderea refugiaţilor

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. A szöveg angol nyelvű változata és a bibliográfiai utalások megtalálhatók a larrywatts.blogspot.ro oldalon.

A kép a román kommunizmus online fotótékájából származó fotó felhasználásával készült.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Erdély, EU, Gúnyhatáron túl, Székelyország Tagged: kitalált történelem, Magyarország, revizionizmus, Rrománia, székelyföld autonómiája, történelemhamisítás


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »