Már nem olyan vörös

Örülünk annak, hogy Molnár Gyula belátja, Szabó Szabolcsra Csepelen marhaság ráindítani Bangónét Püspökladányból.

Mármint az egykori indulókban is megénekelt vörös Csepel, ahol a jelek szerint a 2014-ben győztes Szabó Szabolcs, annak idején az Együtt jelöltje, 2018-ban sem hajlandó az MSZP-Párbeszédhez átigazolni.

Pedig az utóbbi négy év alatt az Együtt nemigen erősödött, sőt: megmaradt agilis törpepártnak. Miközben persze az MSZP sem mutatott elsöprő lendületet, aligha lett életrevalóbb, sőt: váltópárti potenciálja szertefoszlott, középpártként is a végét járja.

Az Együttnél azonban így is, még agóniájában is jóval erősebb. 

De Szabó Szabolcs úr a párthűség rendíthetetlen ólomkatonájaként, tagja kíván maradni – ahogyan ő fogalmazott – „politikai családjának”.

Szabó Szabolcs hangosbeszélővel az Országgyűlésben (MTI Fotó: Illyés Tibor)

Mire, jó ellenzéki szokás szerint, az MSZP kilátásba helyezte egy saját jelölt indítását, aki ugyan sosem volt csepeli, ám ezen kívül semmi baj vele. Ha csak az nem, hogy vidéki körzetében sem nyert még soha egyéni választást, eddig csupán az MSZP listájáról jutott be a parlamentbe.

Itt tartunk most, de ha emiatt valaki tövig rágná a körmét izgalmában, hát nem kell.

Hiszen jó ellenzéki szokás szerint az illetékes pártvezetők természetesen lázasan tárgyalnak már, s bizonyára hosszan és alaposan vitatják majd meg a problémákat. „Van valamiféle nyitottság – nyilatkozta máris Juhász Péter, az agilis törpepárt vezetője – örülünk annak, hogy Molnár Gyula belátja, Szabó Szabolcsra Csepelen marhaság ráindítani Bangónét Püspökladányból.”

Biztosan belátja.

Vagy nem.

Az egész persze mindössze azért érdekes (mérsékelten), mert az egyéni körzetekben zajló egyezkedések jellemző cseppjét észlelhetjük benne.

Kisejlik belőle az ellenzék, fura szókapcsolás, de így van: strukturális impotenciája.

A protest-hangulatba vetett végtelen bizalmukat (ami már önmagában is kérdéses), képtelenek bármiféle közös politikai öntőformába becsatornázni. Egyéni és kiscsoportos túlélési érdekeik minden más szempontot megelőznek, s mivel ezt az ellentmondást talán maguk is érzik, jobb híján a társadalom megengedő bölcsességére számítanak.

Arra, hogy a társadalom protest-hangulata olyan erős, megbocsátja nekik a hosszú évek óta tartó, színvonaltalan és tragikomikus marakodást.

Arra, hogy ha a győzelemhez ez nem is elég, más szóval, ha ellenzéki „fülkeforradalom” nem is lesz, a túlélést azért még biztosíthatja.

Túlélésen persze mindenki a saját politikai jövőjének meghosszabbítását érti. Senkinek sem akaródzik elfogadnia azt, hogy esetleg már csak szűk három hónapja van a politikában.

Az ilyesmi nyilván eléggé frusztrálja az embert, már ha politikus; következésképp a kampányfinisben egyre több frusztrált politikusra számíthatunk.

Még az olyan homogén körzetekben, mint az egykor vörösnek megénekelt Csepelen is.

Galló Béla

politológus


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »