„Még mindig nincs túl késő kisétálni, Mr. Trump”

„Még mindig nincs túl késő kisétálni, Mr. Trump”

Dél-Korea és Japán úgy érzi, hogy biztonsága veszélybe került

„A megállapodás távol áll attól, amit Japán alkudott volna ki magának, noha tény, hogy Trump telefonkapcsolatban állt Abéval (a japán kormányfővel), amíg Szingapúrban volt, és a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a kétoldalú megbeszéléseken előkerült az elrabolt japánok ügye”

írta a Japan Times-on megjelent „Japánnak ki kell dolgoznia egy B-tervet” című véleménycikkében Sihoko Goto, a Wilson Center amerikai think tank munkatársa, Japán, Tajvan és Dél-Korea gazdaságának, illetve politikájának szakértője.

 

Észak-Korea korábban elismerte, hogy az 1970-es-80-as években elrabolt 13 japán állampolgárt. Japán szerint azonban az elrabolt japán állampolgárok száma 17. A Trump-Kim találkozón elvileg az ő ügyük is szóba került.

Sihoko Goto szerint, bár az amerikai elnök és az észak-koreai vezető rövid, négypontos megállapodásában nem határoztak meg világos ütemtervet, vagy más részleteket a folyamat végrehajtásáról, a Trump-adminisztráció hajlandó ismeretlen terepre lépni.

„Attól sem riad vissza, hogy konfrontálódjon régi szövetségeseivel az alapvetően erős viszony ellenére – ez tükröződik Trump azon kijelentéséből is, hogy befejezné a közös hadgyakorlatokat anélkül, hogy előzetesen konzultált volna Szöullal, konszenzust ért volna el a kormányában, vagy valódi, igazolható kötelezettségvállalásokat kapott volna Phenjantól a leszerelésre”

– vélekedett Sihoko Goto.

A szakértő hozzátette: ez nagy győzelem Kimnek, Trump pedig rámutathat az ezzel járó költségcsökkentésre.

„Szöul és Tokió viszont úgy érzi, biztonsága veszélybe került, Japán katonailag sebezhetőbbé válik Észak-Koreával és Kínával szemben is”

– írta Sihoko Goto.

Szerinte Japánnak először is törekednie kell arra, hogy Washington ne vonuljon még jobban vissza a régióból. Ehhez rá kell mutatnia, hogy még nincs valós előrelépés a denuklearizációban, a folyamat évekig tarthat, Kína biztonsági fenyegetést jelent a régióra, és ellensúlyozni kell „a kínai agressziót”, különösen a Dél-kínai-tengeren. Ezzel egy időben Japánnak újra kell értékelnie a kapcsolatait az Egyesült Államokkal, különösen ami a biztonsági függőséget illeti.

„A status quo fenntartására való törekvés helyett Japánnak most már azzal kell foglalkoznia, hogy nagyobb szerepe legyen a térség stabilitásának biztosításában”

– szögezte le Sihoko Goto.

Trump átvette Észak-Korea szóhasználatát

A Japan Times „Több stílus, mint tartalom Szingapúrban” című szerkesztőségi vezércikke óvatosan fogalmazott: Trump és Kim elkötelezettsége egy új kapcsolat kiépítésére, illetve Kim ígérete a denuklearizációra értékes, de maga a nyilatkozat nem mutat túl az előző megállapodásokon, bizonyos kérdésekben pedig még kevesebbet is mond. Nem említi például, hogy a denuklearizáció ellenőrizhető (verifiable) legyen, és a koreai háború lezárására sem tér ki. A Japan Times hozzátette: optimista megfigyelők szerint ezekre a részletekre majd a további tárgyalásokon kitérnek, vagy a háttérben már szóba is kerültek. Ugyanakkor a lap azt is szóvá tette, hogy

Trump a hadgyakorlatokat „háborús játékoknak” (war games) és provokatívnak nevezte, ez pedig Észak-Korea szóhasználatát idézi.

„Egy hete még a szöuli és a washingtoni védelmi minisztérium is azt mondta, nincs irányváltás, a hadgyakorlatok ügye külön van választva az észak-koreai tárgyalásoktól”

– emlékeztetett a Japan Times. A lap kiemelte:

„Trump és Kim nyilatkozatai a találkozóról ígéretesek, egészen addig, amíg nem vetünk egy közelebbi pillantást a történelemre, hogy meglássuk, megszegett ígéretek sora vezetett ehhez a pillanathoz.”

Jó és rossz forgatókönyvek

Kuni Mijake, a tokiói Foreign Policy Institute nevű think tank igazgatója a szingapúri találkozó kapcsán négy forgatókönyvet vázolt fel a Japan Times-on, azt is hozzájuk tette, hogy mire számított, mi valósult meg ezekből:

  • Sikeres, de legvalószínűtlenebb forgatókönyv: Kim őszinte és Trump éleslátó, amennyiben Kim kész rövid időn belül felszámolni a nukleáris arzenálját, illetve amennyiben Trump meg van győződve arról, hogy Kim ezt tényleg megteszi. Ez egy jól elvégzett munka, Trump pedig Nobel-békedíjat kaphat. „Sajnos, most nem ez történt” – fogalmazott Kuni Mijake.
  • Egy kihagyott lehetőség: Kim őszinte, de Trump elszámítja magát, bár Kim hajlandó feladni az atomarzenálját, Trump nem bízik benne, egy sor jogos történelmi okból. „Szerencsére ez sem történt meg.”
  • Visszatérés a konfrontációhoz: Kim ismét csal, Trump pedig erre számít. Kuni Mijake erre számított május 24-én, amikor Trump a találkozó lemondásáról írt, azóta viszont kiderült, hogy éppen az amerikai elnök az, aki találkozni akart Kimmel. A közös nyilatkozat alapján pedig nagyon valószínű, hogy erre a harmadik forgatókönyvre sem került sor, és Trump ezért nem sétált ki a szobából.
  • A legrosszabb forgatókönyv: Kim tovább hazudik és Trump hisz neki. Kuni Mijake szerint lehetséges, hogy éppen ez történt. Vagy az is lehet, Trump csak úgy tesz, hagyta magát átverni, hogy megvédje a történelmi jelentőségű első amerikai-észak-koreai találkozót. „Ez azt jelentené, hogy továbbra is valahol a harmadik és a negyedik forgatókönyv között vagyunk” – vélekedett Kuni Mijake.
  • A tokiói Foreign Policy Institute nevű think tank igazgatója azt reméli, hogy nem tévedett, mert ebben az esetben még van esély a CVID-re.

     

    CVID – teljes (Complete), ellenőrizhető (Verifiable), visszafordíthatatlan leszerelése a nukleáris fegyverzetnek (Irreversible, Dismantlement of Nuclear Weapons) – ez azt jelenti, hogy a nemzetközi közösség tudná ellenőrizni, valóban leszerelték-e a fegyvereiket az észak-koreaiak.

    Kuni Mijake szerint Trump hallgathat tapasztalt tanácsadóira, valamint külföldi vezetőkre, például Abe Sindzó japán kormányfőre, amennyiben az amerikai elnököt még érdekli a tartalom, és kész tanácsot elfogadni tőlük.

    Ha azonban Trump már elégedett is a találkozó történelmi voltával, és az azt kísérő nemzetközi médiafigyelemmel, már túl késő lehet.

    „Azonban Mr. Trump, még nem késő elsétálni a tárgyalóasztaltól, amint értékeli az Egyesült Államok és szövetségesei érdekeit”

    – tette hozzá a szakértő.

    Japánt aggasztja Donald Trump hozzáállása

    A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének meghívására tartott kedden előadást „Kelet-ázsiai biztonság: egy nézőpont Japánból” címmel Szahasi Rjo professzor, a Kanagawa Egyetem Ázsiai Tanulmányok Központjának igazgatója. A professzor elemezte a Szingapúrba tervezett Trump-Kim csúcstalálkozó kilátásait és körülményeit, továbbá arról is beszélt, hogy Kína kemény (hard), lágy (soft) és éles (sharp) erővel használja fel térségbeli befolyását, átalakítva a világrendet, miközben Donald Trump amerikai elnök kevés figyelmet fordít rá, mert inkább Észak-Koreára összpontosít.


    Forrás:alfahir.hu
    Tovább a cikkre »