Nagy Ervin: Olümposzon székelő uniós csinovnyikok (i)gazsága

Nagy Ervin: Olümposzon székelő uniós csinovnyikok (i)gazsága

Kérlelhetetlenül piszkálja őszinte gyermeki kíváncsiságom az, hogy vajon miért tartja az ellenzék színe-java az uniós elitet (!), a Bizottságot, a bürokratákat, de úgy általában az összes intézmény politikai kinevezettjét, választottját és az utolsó csinovnyikját, de talán még a brüsszeli takarítónőt is valamiféle orákulumnak. Kinek mindig, mindenben igaza van. Kinek morális intelmei időtlen időkig érvényesek. S kinek minden szándéka, gondolata és cselekedete maga a megfellebbezhetetlen objektív, értéksemleges és demokratikus példamutatás.

Akár az ókori istenek, kik az Olümpusz csúcsán csücsültek és minden emberi történésbe belekotyogtak… És persze akkor is igazuk volt, ha nem.

Sőt, akkor is, ha csibészkedtek, ha néha-néha hazudoztak, vagy valami apró gazságot követtek el.

Ó igen, írhatnának ellenzéki polgártársaink ódát; mit ódát: himnuszt is ezzel az erővel a Brüsszelben székelő (!) emberistenekhez!

De nem teszik. Még…

Csak halkan és letakart szájjal elsúgják nekik kéréseiket, majd óvodás izgalommal várják, hogy mikor jön már a csiklandozó vágyaikat kielégítő kinyilatkoztatás, beledumálás, kioktatás, fenyegetőzés, beavatkozás. Ami persze jő… Minduntalan eljő. Ők pedig, akár a zsíros kenyérre kiéhezett csimoták, boldogan harapnak az isteni eledelbe, majd mutatják országnak-világnak, hogy mijük is van.

Mert mijük is van?

Néhány vélemény, fenyegetőzés, néha egy-két papíros is, hogy nincs minden rendben a magyar kormány döntéseivel. Nagy része politikai koholmány, érdek szülte firkálmány, kis része jogos kétség. (Mert ha mindig minden rendben lenne, akkor a kormányt is istenek alkotnák. De az ágostoni értelemben vett isten városa még nem született meg – így hibát mindig is lehet és kell is keresnünk.)

Árulja el viszont valaki, hogy mindezekből miként következik az, hogy az idegen kritikusainknak örökkön-örökké igaza van?

Nos?

Figyeljük csak meg! Amint valamiféle kétkedő visszajelzés, aggodalom, vagy minősítés hangzik el az unió intézményeiben székelő (!) istenemberektől, máris izgatottan és tudálékosan huhogva elénk állnak az „anti-orbánista” politikusok (mert más ideológiai jelzőt már lassan nem tudunk rájuk használni). A gyurcsányisták, a szocik, az lmp-sek és most már a szélkakasként forgó, a szimpátiával szemlélődő felebarátainkat is borzasztóan elszédítő jobbikosok is, no meg a törpepártok óriásai.

Valahogy így: ugye, hogy ugye? A tévedhetetlen uniós istenemberek megmondták, hogy nagy baj van. És nekik mindig igazuk van. Jöhet a kötelezettségszegési eljárás, vagy a hetedik cikkely. Slussz!

Egy dolog azonban bizonyos:

Minél többet járnak árulkodni Brüsszelbe ellenzéki polgártársaink, minél inkább kinyilatkoztatásként mantrázzák az onnan érkező jogos, vagy jogtalan kritikákat, minél többször hivatkoznak erkölcsi dogmaként az unió intézményeiben (és mellékhelyiségeiben) székelő (!) politikusok szavaira, annál inkább közelebb kerülnek ahhoz, hogy rájuk szakadjon a budi…

Ha már székelnek…

Mindamellett idegenekkel megtárgyalni vitáinkat, kívülállókat hívni segítségül a nemzet ellenében – sose lesz szimpatikus a magyarok többségének. (Ez viszont tényleg igaz állítás.)

Ja, és mielőtt elfelejtenénk: a hazaárulás szele is megborzolhatja a nagy igyekeztükben kipirosodott orcájukat.

Ezen sem ártana néha elgondolkodni…

The post Nagy Ervin: Olümposzon székelő uniós csinovnyikok (i)gazsága appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »