Nagyböjt 1. vasárnapja A év (2014) Az utolsó kísértés

Nagyböjt 1. vasárnapja A év (2014) Az utolsó kísértés

Mottó: Végül megéhezett

1.fokú kísértés

Abban az időben: A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! Jézus ezt felelte: Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik. Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van: Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat! Jézus ezt válaszolta: De az is írva van: ne kísérts Uradat, Istenedet! Végül egy hatalmas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: Ezt mind nekem adom, ha leborulsz és imádsz engem! Ekkor Jézus azt mondta neki: Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.  Mt 4, 1-11

 

Mottó: Végül megéhezett. Mint jó marketing-szakember, Sátán jól időzíti a támadást. Egy legyengült emberhez fordul csábító ajánlatával. A bökkenő, hogy míg a potenciális ügyfél egzisztenciális helyzete valós, és igénye, szükséglete is az, az ajánlat korántsem konkrét. Sátán nem kínálja meg eledellel az éhezőt, hanem „virtuális” portékát kínál, valójában a nagy semmit. Egy követ. A fogyasztónak magának kellene ebből élelmet varázsolni.

2. kísértés: biztonság

A csodát amúgy, ha akarná, a felszólított maga is el tudná végezni, a tanácsra sincs szüksége, és tudatában is van képességeinek. Ráadásul elég pimasz a kísértő, hogy még parancsolgasson is, „Tedd ez, tedd azt”… Végül mindennek tetejébe még azt is megköveteli, hogy kiszemelt áldozata bizonyítsa, amit nem kéne bizonyítania, és ezt a kísértő nagyon is  jól tudja. Vajon tudatában vagyunk annak, hogy a legtöbb kísértés hasonlóan üres, semmitmondó, hogy kész becsapás? És vajon nekünk van-e hiteles válaszunk erre, ahogy Jézusnak volt? Képesek vagyunk-e az ügyletet egy magasabb, szellemi síkra vinni?

Persze a kudarc nem viszi jobb belátásra a kísértőt. Tovább parancsolgat, de megemeli a tétet: a mindennapi szükségletek helyébe a nagyon is emberi halálfélelem lép. Itt már csak érdemes bizonyítani? De Jézus kőkeményen tudatja ellenfelével, hogy neki nincs mit bizonyítania, és hogy a kísértő túllépi megbízásának keretét – ne feledjük, a Lélek vitte a pusztába Jézust, épp azért, hogy megkísértse! Semmi gond a kísértés kísérletével, mint olyannal. A Sátán azonban pusztán az embert kísértheti, nem Istent! Itt volna az ideje, hogy visszavonuljon.

A Világ Ura?

Az már szinte vicces, hogy végül mintegy „előre menekülve” támadásba lendül, és azt követeli, hogy Jézus őt ismerje el Istenéül. Amint várható, ez a kísérlet végképp kudarcba fullad. Az a különös, hogy mi emberek kevésbé vagyunk immúnisak. Az utolsó századok, de főleg évtizedek, erről a harmadik kísértésről szólnak. Ideje, hogy rászóljunk a Kísértőre: Takarodj!

2014. MÁRCIUS 09. 


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »