"Nem beszélek magyarul, mert nem szeretem a magyar nyelvet"

Itt, Marosvásárhelyen történt meg velem. Szinte nem tudom elhinni, sem minősíteni. Vasárnap késő délután a város egyik piac melletti üzletébe tértünk be. Az üzlet nagy volt, a vásárló kevés. Csupán néhányan lézengtünk és nézelődtünk. A hosszú hűtőpult mellett, ahol a felvágottak voltak kitéve, párizsit kértem, mire az elárusítólány rám szólt, hogy mondjam románul. Miután úgy kértem, kiszolgált és továbbléptem. Kissé arrább egy másik fiatal eladónő volt, és olajbogyó helyett kértem a nagy szemű fekete „maszlinából”, mire ő is kijelentette, hogy nem érti.

Történt ez egy olyan negyedben, ahol a lakók, és gondolom, a vásárlók nagy része magyar anyanyelvű. Megkérdeztem, hova való, hogy ennyire nem ért magyarul, mire az volt a válasz, hogy idevalósi, az apja magyar, de nem beszélt vele soha magyarul. Elmondta, hogy apai nagyszülei is magyarok voltak, azok vele úgy is beszéltek, de meghaltak, és ő elfelejtette, csak annyit tud most már, hogy „nem tudok magyarul”, mondta tökéletes kiejtéssel. Beszélgetésünket hallván, odalép a másik hölgy is, aki nem ismerte a „párizsi” szó jelentését, és gúnyosan odaszól: mi az, te magyar vagy? A válasz az volt, hogy „én nem, csak az apám”.

A továbbiakban az első eladónő elmesélte, hogy neki mindkét szülője magyar, magyar iskolába járt, de nem beszél magyarul. Hirtelen arra gondoltam, hogy beteg szegény, valami balesetből kifolyólag amnéziában szenvedhet, de kérdésemre azt felelte, „nem beszélek magyarul, mert nem szeretem a magyar nyelvet”. Persze az egész beszélgetés románul hangzott el. A férjem erre megjegyezte, hogy majd lesz egy magyar fiú, és akkor biztosan tetszeni fog megint, mire odaszólt, hogy van már, de román.

Gyorsan ki kellett jönnöm az utcára, mert úgy éreztem, hogy megfulladok a tehetetlenségtől, a szégyentől. Úgy éreztem, hogy arcul ütöttek, és sajog tőle az arcom. Állandóan visszatér bennem a kérdés: merre tartunk, mi lesz az édes anyanyelvünkkel, ki fogja olvasni Benedek Eleket és Tamási Áront? Nem merem minősíteni a történteket, mert még jelzőt sem találtam rá.
Jung Ildikó http://www.e-nepujsag.ro


Forrás:magyarellenesseg.com
Tovább a cikkre »