"Nem egy olyan falu van errefelé, ahol a hétvégén egyszerűen nincs buszközlekedés"

"Nem egy olyan falu van errefelé, ahol a hétvégén egyszerűen nincs buszközlekedés"

2014-ben a párt második legerősebb választókerülete volt, úgy, hogy a maihoz képest egy jóval szervezettebb baloldal is a szavazatokért küzdött. Hogy látja, milyen esélyekkel indul, az Iránytű Intézet elemzése szerinte Cseresnyés Péter 44 százalékon, Ön 28, míg a baloldal jelöltje 19 százalékon áll. Mi lehet egy jobbikos siker kulcsa a kerületben?

Valóban, már 2014-ben is itt volt az országban az egyik legszorosabb végeredmény a győztes Fidesz és a második Jobbik között. Azóta sok verejték lefolyt már a zalai emberek homlokán, az idő múltával errefelé csak a gondok nőttek. Szinte elképzelhetetlen, mégis igaz, hogy Dél-Zalában megállt az idő. A siker kulcsát csak a zsebükben markolászták az utóbbi ciklusok választott képviselői, az elmúlt időszak városvezetői. A feltételek adottak a fejlődéshez, azonban a vezetők szakmai tudása, felkészültsége, szándékuk hiánya, valamint végtelenül gyenge lobbierejük minden befektetői térképről leradírozták Nagykanizsát. Hosszú évek óta csak a fedezet nélküli önfényezéssel telik az idejük, meg a helyi újság minden lapja. Ezt a végtelenül káros – és talán még megfordítható – folyamatot állíthatják meg az emberek április 8-án a Jobbik jelöltjének és a párt neve mellé tett X-szel. Ha a siker a mérendő mennyiség, akkor a mérőszáma az elégedettség, mértékegysége az elvégzett valódi munka. Ebben a képletben nincs helye sikerpropagandának, lózungoknak, magamutogatásnak. Én a jelöltségemmel valódi munkára jelentkezem, bízom a választók realitásérzékében.

Cseresnyés Péter ajánlóívein hamis aláírásokat is találtak, a rendőrség nyomoz. Ezzel több helyen is találkoztunk, országos tendenciáról van szó. Hogyan értékeli ezt?

Azt tudni kell, hogy a Fidesz az elmúlt években nem a hatékonyság javítása érdekében államosította az oktatást, az egészségügyet, hozott létre számtalan „nemzeti” hatóságot, hivatalt, hanem ezzel kívánt rabláncra verni – családtagokkal együtt – két-három millió embert, akiket közvetlenül tud felügyelni, irányítani és tenyérből etetni. Ezzel – úgy gondolják – hosszú ciklusokon át meg is van az a szavazótábor, ami az országos és az önkormányzati választásokon biztosítja számára a kényelmes többséget. Ők a NER-be erőszakolt kiszolgáltatott munkavállalók, akik munkahelyükön állandó felügyelet alatt vannak, mozgásuk, mimikájuk, kapcsolataik, számítógépeik – lassan már gondolataik is – kontrollálva vannak. Közülük kaptak sokan legutóbb olyan feladatot, hogy villámgyorsan gyűjtsenek össze a fideszes jelöltnek nagyon sok aláírást az ajánlóíveken. A fideszes hazugsággyárak a még rövid ideig regnáló kormánypártok népszerűségét nagyon egyszerű módon mérik. A sebesség új mértékegységét vezették be azzal, hogy az ajánlóívek felvételétől számított néhány órán belül ki hány ezer ajánlást tett le a területi választási iroda asztalára. Országos szinten voltunk szemtanúi annak, miként loholtak a Fidesz aktivistái a különböző hivatalokba, oktatási-, egészségügyi intézmények irányába, önkormányzati cégek irodái felé, hogy napi – de inkább órás – penzumukat teljesíthessék. Háziverseny volt ez a javából, hiszen senki nem akart ebben a kétes küzdelemben alulmaradni. Itt számukra nem a jelölti indulás feltételének teljesítéséről volt szó, hanem erőfitogtatásról.

Nagykanizsán pánik lehetett úrrá a gyűjtők között, mert néhányan surranópályán akartak célba érni. Vagy nem voltak kellően megfélemlítve az egzisztenciájukban erősen a Fidesztől függő munkavállalók, vagy simán rávágták az ajtót a csak migránsokkal ijesztgető aktivistákra, a lényeg, hogy sok kamupártéhoz hasonlóan, Cseresnyés Péter államtitkár hirtelenjében leadott 2.500 ajánlása közé is kerültek hamisak a teljesítménykényszerbe űzött gyűjtőktől. Egy magánszemély tett az ügyészségen feljelentést, az ügy a rendőrséghez került. A Zala Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Bűnügyi Osztályának határozatában olvasható, hogy a Választási Irodához leadott 400 darab választási íven szereplő és az ellenőrzésre került 74 db ajánlóíven szereplő aláírások közül felmerült hamis aláírás, így fennáll a gyanú a törvénybe ütköző és minősülő hamis magánokirat felhasználása vétség elkövetésére.

A választási bizottság is foglalkozott a kérdéssel?

A bizottságba delegált jobbikos tag már több kamupárt kamujelöltjét diszkvalifikálta azzal, hogy figyelmesen átnézte az íveket és észrevette a csalássorozatot. Javasolta azt is, hogy utólag is tekintsék át a Fidesz jelöltjének ajánlásait, mert bár azt nagyon hamar – még akkor, amikor pártok delegáltjai nem is voltak a bizottságban – elfogadták, a rendőrségi ügy miatt és a bizottság munkájának hitelessége érdekében ezt ő külön kéri. Javaslatát még szavazásra sem bocsátotta az elnök, ráadásul az eredeti beadványt benyújtó magánszemélyt is azzal szerelték le, hogy a vizsgálatra az eseményt követő három napon belül lehetett volna sort keríteni. Arra senki nem kapott választ, hogy ha három nap után derült ki a csalás, akkor azt hogy lehetett volna három napon belül jelezni.

A Jobbik nem feltételezi, hogy a Fidesz 2018-ban még ne tudná összeszedni a szükséges ajánlásokat az induláshoz, azonban a nagykanizsai példa bebizonyította, hogy a kormánypárt nem tisztességesen, az etikai normákat betartva készül a választásokra, hanem valódi énjüket adva, mindenkit megfélemlítve, mindenkin átgázolva, a törvényeket semmibe véve, az önkontrollt nélkülözve nyomul amerre csak lát. Április 8-án a kisgömböc kidurran.

Tíz kamupárt, és öt igazi indul a körzetben. Előbbi azt is jelenti, hogy a körzetben igen nagy a kamuformációk aktivitása. Mit gondol, miért indulnak (indítanak) ilyen sok kamujelöltet?

A Fidesz korábban úgy gondolta, hogy a NER keretrendszerén belül meglesz a többsége a választásokon, azonban azt érzékelte, hogy ez a vélt többleterő elfogyott, eltűnt. Az általa csúfosan átalakított választási rendszerben csak az ellenzék szétaprózódásában – vagy inkább szétaprózásában – látja a megoldás kulcsát, tehát feltöltötte az indulók listáját számtalan kamupárttal. Roppant érdekes, hogy Nagykanizsán indulni készült egy másik Cseresnyés nevű ember is, aki össze is gyűjtötte a szükséges mennyiségű aláírást, ráadásul a szavazólapi megjelenési sorrendet eldöntő sorsoláson éppen a fideszes Cseresnyés mellé került a neve. Na, ő sincs már a jelöltek között, nem fog bezavarni az azonos vezetéknév… Sok jelölt esetében viszont a bizottságba delegált kampányfőnökömnek több alkalommal külön kellett nyomozni a kamujelöltek ívei körül, mert másnak ez nem jutott volna eszébe. A 27 eredeti jelöltből részben általa lett „csak” 15. A kamupártok indulása – indítása – egy ócska trükk. Ha a Fideszt ez zavarná, már korrigált volna, de nem, inkább biztatást adott azzal, hogy a négy évvel ezelőtti kamupártok vissza nem fizetett támogatását elengedte a közelmúltban a javukra, sőt a korábbi szélhámosok idén is nyugodtan indulhattak.

Zala megyét az országos átlagnál is jobban sújtja az elvándorlás, de különösen a “kétlakizás”, rengetegen járnak át Ausztriába dolgozni. Ennek fényében hogyan értékeli a körzet országgyűlési képviselőjének munkáját, különösen úgy, hogy Cseresnyés Péter a munkaerőpiacért felel.

A suszternak igencsak lyukas a cipője. Miközben az államtitkár úr hetente többször is mantrázza a KSH számára kedvesnek tűnő számadatait az aktuális foglalkoztatási helyzetről, egy súlyos körülményt nem tesz hozzá a mondandójához. Azt, hogy körülbelül 700 ezer honfitársunk külföldön dolgozik, illetve a közmunkások nagyon magas száma sem terheli a statisztikákat. Máris teljesen más értelmet nyernek a számok, gondoljunk bele, ha mindenki egyszerre hazajönne, akkor rögtön valós képet kapnánk például a munkanélküliség helyzetéről. Zala megyéből nemcsak távoli országokba mennek el dolgozni, hanem sokan napi ingázásban vannak otthonuk és Burgenland között. Annyira sokan vannak már, hogy komplett brigádok állnak össze a napi közös utazáshoz. Az itthon maradottak, a boldogulásukat itthon megtalálni akarók az elmúlt nyolc évben az égvilágon semmilyen fejlődést, kedvező változást nem tapasztaltak. A díszköves főtér még kevés a megélhetéshez. Csak a személyi alkalmatlanság, a nulla lobbierő lehet az oka annak, hogy a jó földrajzi elhelyezkedés, az autópálya, a villamosított vasúti összeköttetés és a jól képzett szakembergárda ellenére nagy ívben elkerüli a várost az összes komoly érdeklődő, akik befektetési szándékkal tudvalevőleg monitorozzák a régiót. Az új munkahelyek százezreiről szóló hírek is hallgatnak arról, hogy közben mennyi munkahely szűnt meg, mert ezek szembeállítása rögtön kijózanítaná a gyanútlan megtévesztetteket.

Zala az apró- és kisfalvas megyék gondjait nyögi, így többek között az amortizálódott úthálózat és az elégtelen közösségi közlekedés is a mindennapok része. A főleg az aprófalvakat sújtó helyzeten hogyan lehetne javítani?

Aki még nem járt az apró zalai falvakat összekötő utakon, annak elképzelése sincs a kátyúk számáról, mélységéről. Nemcsak katasztrofális az utak minősége, hanem reménytelennek tűnik a valamikori kijavításuk is. Ha valami, akkor az utak minősége a pontos indikátora a mai magyar gazdasági helyzetnek, a kormány valós szándékának: minden pusztulóban van, amihez a szűk elitnek nem fűződik anyagi érdeke, illetve az látszik, hogy a kormánynak a vidék egyszerűen púp a hátán. Nem egy olyan falu van errefelé, ahol a hétvégén egyszerűen nincs buszközlekedés. Akinek nincs autója, az ilyenkor nem megy sehová – se munkába, se orvoshoz, se boltba –, mert nincs mivel. Szintén elképesztő, hogy a két megyei jogú város – Zalaegerszeg és Nagykanizsa – között a korábbi napi nyolc vonatpár helyett csak napi egy közlekedik, de műszakba járni azzal sem lehet. Változtatni ezen kormányzati akarattal és pénzzel lehet. Budapesten a lefóliázott miniszteri autókból nem látni a valóságot, egyszerűbb szelektív figyelmüket a saját érdekeiket szolgáló ügyek felé fordítaniuk. Ha valaki a vidékre valóban a nemzet éléstáraként tekintene, az itt élőkre pedig egyenrangú polgárként, ha a Budapest központúság egészséges decentralizálással megszűnne, valamint a szándék komolyságát a költségvetés minden sora visszatükrözné, máris megállna a vidék elsorvadása. Egyszerű a megoldás: szándék, cselekvés, pénz.

Ezekben a falvakban szinte már csak az önkormányzatiság az egyetlen “életjel”, miközben a kormány tervei szerint a 2000-nél kisebb települések maradék önigazgatását is megszüntetnék (egy erősebb változat szerint 5000 fő alattiaknál is). Járja ezeket a falvakat, milyen visszajelzéseket kap erről az ötletről?

Elsősorban a települések vezetői panaszkodnak felháborodva a hírek hallatán, mert ők azok, akik nagyon sok helyről kaptak jelzést az önkormányzatiság felszámolási szándékáról. Nem egyetlen hamis hír körbeküldéséről van szó, hanem kormányzati körök belső használatra szánt, „Bizalmas!” minősítésű szakmai elemzéséről. Aki figyelemmel kíséri a jelenlegi kormány mindent sarkából kifordítani kívánó törekvéseit, el sem csodálkozik azon, hogy Orbánék egy általuk kinevezett – tehát nem a helyben lakók által megválasztott – ügygondnok szintre degradálnák az általuk vezetett település vezetését. A kérdésére válaszolva: nagy a felháborodás. Ráadásul vidéken mindenki még az önkormányzati törvény módosításának valamennyi hátrányos következményét nyögi. Például úgy alakítottak ki járási hivatalokat, közös önkormányzati hivatalokat, hogy annak sem személyi, sem tárgyi feltételei nem voltak maradéktalanul biztosítva, ezért a magasabb szintű közigazgatási egység vitte magával, amire szüksége volt. A kistelepülésen élők ugyanúgy ragaszkodnak jogaikhoz, mint a városban élők! Nem szeretnék magukat pártkatonák gyámsága alá helyezni.

Ahogyan az ország többi részét, úgy Zala megyét is rendkívül sújtja az orvoshiány, elvándorlás. Hogyan lehetne ezen változtatni?

Nagyon sok egészségügyben dolgozó barátom, ismerősöm van. Rajtuk keresztül szakmai rálátásom is nyílik az egészségügyre, ugyanakkor beteg hozzátartozókon keresztül sajnos kórtermi, várótermi tapasztalatokhoz is jutok. Gyalázatos állapotban van a hazai egészségügy, amin a kormány nem tud, de nem is akar változtatni. Megszámlálhatatlan szakminiszter és államtitkár cserélődött az elmúlt ciklusokban, de semmi nem változott. Maradt a várólista, a hálapénz, az egészségügyi dolgozók tömeges külföldre menekülése. Először el sem hittem, de mégis igaz, hogy kilencezer orvosunk dolgozik külföldön. Ez elképesztő. A gondok orvoslása helyett a kormány megint inkább a statisztikához nyúlt, a minap közölte, hogy a magyar várólisták hossza annyira nem is hosszú… Az időben elvégzett orvosi beavatkozás hiánya miatt elhunytak ilyenkor fordulnak egyet sírjaikban. Az meg már az abszurditás non plus ultrája, hogy a megszellőztetett tervek szerint idősebb emberek esetében – kvázi velük már nem kell annyit törődni, mert nyugdíjasok – csak költséghatékonyan avatkoznának be a „gyógyításuk” során, tehát adott esetben még az indokolt műtétet sem végeznék el rajtuk. A megoldás itt is a minden eddiginél jelentősebb forrásbiztosítás, mind a bérek, mind az eszközök tekintetében. A háziorvosi rendszer megerősítése nélkül nincs értelme beszélni az egészségügy rendbetételéről, a beteg számára a háziorvos az első személy, akihez panaszaival fordul. Ahogy választási programunkban is rögzítettük, meg kell erősíteni a háziorvosi rendszer „kapuőr” és „betegmenedzser” szerepét, hogy a magasabb progresszivitási szintre csak azok a betegek kerüljenek, akiknél ez elkerülhetetlen. Szükséges az alapellátás szakmai megerősítése is, mert relatíve ez a legolcsóbb ellátás, fejlesztése pedig tehermentesíti a drága intézeti ellátást. A legfontosabb azonban a szemléletváltás, azaz a beteg emberekre nem szabad társadalmi teherként tekinteni, mert ők még betegen is a nemzet építőkövei.

Orbán Viktor miniszterelnök 50 milliárdos fejlesztést ígért meg a Modern Városok Program keretében. Mik az eddigi tapasztalatok? Épül-szépül a város?

A lehető legrövidebb választ adom. Semmi nem valósult meg a haknikörútja nagykanizsai állomásán tett ígéretei közül. Nem elég, hogy a nagykanizsai terveket igen karcsú összeggel árazta be, de ezekből a 2015 nyarán tett ígéretekből semmi, azaz semmi nem valósult meg. Az eddig 18 ember halálát követelő M70-es autóút négysávosításának elhitetése érdekében néhány földmunkagép már felvonult a területre, de az uszoda- és a sportcsarnok építésének, az ipari park bővítésének folyamata megrekedt a rajzasztalon. A tervezett befejezési határidők már rég az Orbán-rezsim országlásának ideje utánra esnek, tehát még felelősséget sem akartak évekkel ezelőtti ígéretükre vállalni. Az a kérdés is felmerül, hogy ahol minden kanizsai utca kátyúkkal tarkított, ahol a belváros néhány patinás épülete majdnem összedől, amely városból minden fiatalnak menekülési vágya van, ott miből is akarnák fenntartani, kifűteni és kikkel megtölteni ezeket a létesítményeket. Orbán Viktor minden hakniállomáson tett látogatása előtt egy-két héttel felmérette az adott megyei jogú város kívánságlistáját, amit a helyszínen nagy csinnadratta közben felolvasott. Más nem történt. Szép teljesítmény…

Kanizsa rendkívül jó közlekedési és földrajzi adottságokkal rendelkezik. Autópálya-kapcsolat, fontos szállítási vonalnak számító vasútvonal, mégis a város lakossága csökken, a fiatalok elmennek, a gyárak leépültek, vagy bizonytalan a sorsuk, elég csak a Tungsramra gondolni. Mi a baj Nagykanizsán és hogyan lehetne újra erősíteni a régiós szerepét?

Erre a felvetésre az előző kérdések kapcsán apránként már meg is adtam a választ. Ahogy már említettem, túl sok a pártkatona, a csókos a városban, így nehéz építkezni. A feltételek adottak a fejlődéshez, a vezetőket ideje már lecserélni. Ennyi.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »