Nyolc évvel pusztulása után is szennyez a Deepwater Horizon olajfúrótorony

Nyolc évvel pusztulása után is szennyez a Deepwater Horizon olajfúrótorony

A Deepwater Horizon 2010-es tragédiája az Egyesült Államok mindmáig legnagyobb környezeti katasztrófáját okozta, majd’ 800 ezer köbméter nyersolaj ömlött a tengerbe. Úgy tűnik, nyolc évvel a katasztrófa után, még mindig rengeteg a szennyeződés a Mexikói-öböl vizében.

A Deepwater Horizon névre keresztelt olajfúrótorony 2001-ben állt szolgálatba a Mexikói-öbölben, 9 év alatt több olajmezőn megfordult. Egyik utolsó állomáshelye a Tiber olajmező volt Houstontól délkeletre, körülbelül 400 kilométerre partjaitól, ahol a Deepwater Horizon rekordmély, több mint tízezer méteres olajkutat fúrt. Megsemmisülésekor egy másik lelőhelyen, a Macondo Prospecten tartózkodott, Lousiana állam partjaitól mintegy 60 kilométerre.

A 2010. április 20-án helyi idő szerint este tíz óra körül bekövetkezett robbanásban majd az azt követő tűzvészben a torony 126 fős személyzetéből tizenegyen vesztették életüket és tizenheten megsérültek

A vizsgálatokból utólag kiderült, hogy egy, a kútból feltörő hatalmas metánbuborék okozta a katasztrófát. Először egy heves tengervíz kitörés, majd kisvártatva egy metángázban dús, vizes sárkeverék öntötte el a fedélzetet, amely tulajdonképpen a robbanásért felelős. A robbanás után óriási lángok csaptak fel a fúrótornyon, a személyzetnek esélye sem volt megfékezni a tűzvészt. Hiába érkeztek a tűzoltóhajók időben, a fúrótorony két nappal később elsüllyedt.

Hírdetés

Amerikai kutatók nemrégiben publikált eredményei szerint a katasztrófa környezetszennyező hatásai sokkal nagyobbak és tovább hatnak, mint azt korábban gondoltuk. A napsugárzás hatására ugyanis az öböl vizébe ömlött nyersolaj melléktermékeinek egy része, melyek tulajdonképpen különböző szénhidrogén molekulák, oxigenizálódtak, azaz oxigén tartalmú molekulák kapcsolódtak hozzájuk. Az így létrejött oxigenizált szénhidrogének jóval nehezebben bomlanak le és tovább szennyezik a környezetet – állítják a kutatók.

Christopher Reddy kémikus, a híres Woods Hole Oceanográfiai Intézet munkatársa még 2012-ben analizálta az öböl vizéből vett mintákat, s már akkor ilyen oxigenizált szénhidrogéneket talált bennük. Azóta is többször vizsgálták a vízből és a tengerparti homokból származó mintákat, minden alkalommal tele voltak ilyen molekulákkal, hasonló arányban.

Még most sem tudjuk, mit jelent ez majd a régió állatvilágára nézve. Reddy szerint ezek a kőolaj melléktermékek, mivel gyakorlatilag nem oldódnak a vízben, továbbra is óriási veszélyt jelentenek a tengeri madarakra és vidrákra, öröm az ürömben, hogy a vízi élőlények éppen ezért talán nagyobb biztonságban vannak.

Pomichal Krisztián

Nyitókép: asoundeffect.com


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »