Nyolcéves japán fogság után álnéven élhetett tovább Amelia Earhart

Nyolcéves japán fogság után álnéven élhetett tovább Amelia Earhart

A Földet első nőként körberepülni igyekvő amerikai pilótanő 1937. július 2-i, rejtélyes körülmények között történő eltűnése az egész világot megrázta, az elmúlt lassan nyolc évtized során pedig számos összeesküvés-elmélet látott napvilágot. Míg a legtöbben úgy vélik, hogy a pontatlan térképek miatt a páros egyszerűen eltévedt a csendes-óceáni szigetvilág felett, és miután kifogyott a kétmotoros Lockheed gépéből az üzemanyag, a tengerbe zuhant, W. C. Jameson Amelia Earhart: a síron túl című, nemrég megjelent könyvében egy másik jól ismert, bár kevésbé elismert verzió mellett teszi le a voksát: Earhart amerikai kém volt, akit a japánok elfogtak, és egészen a majdan kitörő II. világháború végéig fogságban tartottak. Ezt követően hazatért az Egyesült Államokba, ahol 1982-es haláláig álnéven élt.

Amelia Earhart negyvenévesen fogott élete legnagyobb vállalkozásába: ő akart lenni az első nő, aki körberepüli a Földet. Kétmotoros Lockheed gépével, Fred Noonan navigátor társaságában 1937. június 1-jén Miamiból indultak útnak, hatalmas médiafelhajtás közepette. Az út során érintették Dél-Amerikát, Afrikát, Indiát és Délkelet-Ázsiát, egy hónappal később már Pápua Új-Guineán jártak. Az út utolsó harmada a Csendes-óceán felett vezetett, s a pontatlan térképek miatt ez ígérkezett a legnehezebbnek.

Earhart és navigátora 1937. július 2-án éjfélkor indult útnak a négyezer kilométerre fekvő, alig két kilométeres Howland-sziget felé. A tengeren két kivilágított amerikai hajó szolgált útjelzőként számukra, a szigetnél egy harmadik hajó horgonyzott, hogy rádión navigálja őket. A felhős ég miatt azonban nem tudtak a csillagok alapján tájékozódni, Earhart az indulás után hét és fél órával közölte, hogy fogy az üzemanyag, nem sokkal később arra panaszkodott, hogy rossz a rádiókapcsolat. Utolsó üzenetét nyolc és háromnegyed órával az indulás után küldte útirányukról, ezután a kapcsolat megszakadt.

Az azonnal megindított, az amerikai történelemben példátlan nagyságú és költségű mentőexpedíció nem járt sikerrel. Négymillió dollár elköltése és félmillió négyzetkilométernyi terület átfésülése után felhagytak a kereséssel, Earhartot 1939-ben nyilvánították hivatalosan halottá. A pilóták sorsáról ma sem tudni biztosat: a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy elfogyott az üzemanyaguk és a tengerbe vesztek, de mások szerint eltévedtek és az 500 kilométerrel délnyugatra fekvő Kiribati-szigetek egyikén, a Gardner-szigeten (Nikumaroro) landoltak, ám segítség híján nem sokkal később meghaltak.

W. C. Jameson Amelia Earhart: a síron túl című, nemrég megjelent könyvében azt állította, hogy a hivatalos verzió korántsem fedi a valóságot: a pilótanő az amerikaiaknak kémkedett, akik azzal a titkos küldetéssel bízták meg, hogy a fedőtörténet takarásában fotózza le a japán katonai létesítményeket a térségben. Az író szerint a megbízás egyenesen Franklin D. Roosevelt elnöktől érkezett, aki mindent tudott a rejtélyes eltűnés hátteréről, de titokban tartotta.

Jameson úgy érvel, hogy miután a kétmotoros Lockheed gépet a japánok lelőtték, esetleg japán ellenőrzés alatt álló területen leszállt, valamint Earhart és Noonan fogságba került, az író által gyávának nevezett elnök kísérletet sem tett, hogy kiszabadítsa a foglyokat, ugyanis nem kockáztathatta meg, hogy az igazságra fény derüljön. Kutatásai szerint 1945-ben nyolcéves japán fogság után visszatért amerikai földre, és Irene Craigmile Bolam álnéven, a szövetségi kormány egyfajta „korai tanúvédelmi programja” keretében élte mindennapjait New Jersey-ben egészen 1982-ben bekövetkezett haláláig. Jameson szerint 86 éves korában hunyt el.

Jameson állítólag bizonyítékokat talált arra, hogy a Lockheed Electra 10E-es kamerákkal volt felszerelve. Továbbá azt állítja, hogy az utolsó parti őrség naplójából – akikkel sikerült felvennie a párosnak a kapcsolatot – számos részt kitöröltek, illetve megváltoztattak, miután a repülőgép és utasai eltűntek. A kötet írója emellett állítólag interjút készített egy egykori amerikai tiszt unokaöccsével, akinek elmondása szerint a magas rangú hírszerző körök tudtak arról, hogy Earhart „érintett egy hírszerző műveletben”.

Szemtanúk beszámolóira hivatkozva azt állítja, hogy 1945. augusztus 17-én egy apácaruhába öltözött asszonyt menekített ki az amerikai hadsereg Kína északi részén. Jameson szerint az asszony Amelia Earhart volt, azt azonban nem részletezi, hogy mi alapján gondolja így. Később, 1956-ban a repülés egyik szerelmese, bizonyos Joseph Gervais az Egyesült Államokban véletlenül felismerte a pilótanőt, a találkozás pedig egy könyvet ihletett, amely kapcsán Bolam beperelte a kiadót személyiségi jogok megsértése miatt. Peren kívüli egyezség született: az asszony nem kevés pénzt kapott.

Egy 2014 októberi kutatás szerint a Kiribati-szigetcsoporthoz tartozó, ma már lakatlan Nikumaroro-atollon még 1991-ben megtalált alumíniumdarab Earhart Lockheed gépéből való. Az Earhart-rejtély megoldásán immáron 28 éve fáradozó The International Group for Historic Aircraft Recovery (TIGHAR) szakértői szerint az alumíniumdarabot Earhart nyolcnapos miami tartózkodása során szerelték fel a gép egyik ablaka helyére, ahogy az a Miami Herald című napilapnak a világkörüli útról 1937. június 1-jén írt tudósítása illusztrációján is jól látható. A TIGHAR szakemberei egyébként azon az állásponton vannak, hogy Earhart és Nooan gépükkel nem a Csendes-óceánba zuhantak, hanem túlélték a landolást és a Nikumaroro-atollon értek partot. A pilóták így számkivetettként egy lakatlan szigeten, 500 kilométerre a Howland-szigettől haltak meg. Ott, ahol senki sem kereste őket.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »