Októberi hagyományok, népszokások

Október hónapunk neve a latin October, „Nyolcadik” hónapnévből ered, mivel a régi római naptárban az évkezdő márciustól számítva ez volt az év nyolcadik hónapja. Nálunk régen az októbert Mindszent havaként vagy Őszhóként ismerték. Az évnek ebben a szakaszában elődeink betakarították a termést  és megkezdték a szüretelést. Ehhez a hónaphoz is számos népszokás, hiedelem kapcsolódik. Ismerkedjünk meg velük!

 

Októberi jeles napok

 

Október 4. – Assisi Szent Ferenc napja

 

1182-ben született Assisiben, a ferences rend megalapítója, aki az evangéliumi szegénységet, alázatosságot és irgalmasságot hirdette. Egyes vidékeken úgy vélték, hogy a vetésre a legalkalmasabb a Ferenc-heti búzahét, vagyis az október 4-e körüli napok. Máshol Ferenc napja szüretkezdő napnak számított, amikor a gazdák kimentek a szőlőbe és kanászostorral durrogtattak a hegyen, hogy elriasszák a gonosz szellemeket. Szokás volt az ezen a napon ültetett kotlós alá egy nyírfaágat tenni, hogy azzal megvédjék őket az ártó, gonosz hatalmaktól, míg a csirkék ki nem kelnek.

 

Assisi Szent Ferenc napjához számos hagyomány köthető.

 

Október 15. – Ávilai Szent Teréz napja

 

Ávilai Szent Teréz  karmelita rendi római katolikus szerzetesnő volt, akit a magyarok Nagy Szent Teréznek is neveznek. Szent Teréz halálának napján (október 4.) az egyház Assisi Szent Ferencről emlékezett meg, így Ávilai Szent Teréz emléknapját másnapra tették. Azonban a  naptárreform következtében október 4-ét (Ferenc napját) október 15-e követte, így Szent Teréz ünnepe  október 15-e lett.

 

Ahol nem Ferenc-napon, ott Teréz napján kezdték a szüretet, különösen az egri („terézszedés”) és a Balaton-felvidéki borvidéken, ahol nagy mulatságokat, szüreti bálokat tartottak e nap táján. A Bánságban és Bácskában e nap dologtiltó nap volt, amikor nem moshattak és kenyeret sem süthettek az asszonyok, mert mindez bajt, veszedelmet hozhatott a ház lakóira.

 

Október 16. – Szent Gál napja

 

Az ír misszionárius – aki egyes források szerint St. Gallen megalapítója, más adatok szerint névadója volt – 620. október 16-án halt meg. Baranyában úgy tartják ettől a naptól kezdve érik a makk, ami a sertések kedvelt eledele volt. Halászó vidékeken Gál napján tartják az utolsó nagy halászatot, mert utána a halak a folyómeder mélyére ássák magukat, és ezután halat fogni már nem lehet.

 

Október 20. –  Szent Vendel napja

 

Szent Vendel skót királyfi volt, aki Rómába való zarándoklata után remeteként, koldulásból élt. Miután  megfeddték tétlenségéért, Vendel pásztornak szegődött.  Szent életmódjának a híre hamar elterjedt, és számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja. Szent Vendel ezáltal a pásztorok égi patrónusává vált, akinek nagy tiszteletét mutatta az a sok szobor, amiket a falvak szélén állítottak föl, és azok az oltárok, amik az állattartásból élő vidékek templomait díszítik.

 

Szent Vendel a pásztorok patrónusa.

 

A pásztorok a szentet maguk közül valónak tartották: köpenyben, széles karimájú kalapban, bottal és juhokkal, kutyákkal ábrázolták; napját munkaszünettel tisztelték meg. Az állatállományban fejét felütő betegség ellen hozzá könyörögtek vagy éppen haragját látták a bajban. Ha nem Mihálykor, akkor ezen a napon számoltak el a gazdáknak a nyájjal, és kapták meg cserében fizetségüket.

 

Október 21. –  Szent Orsolya napja

 

Október 21-én Szent Orsolyára emlékezünk, aki 383. körül társnőivel együtt mártírhalált halt. Helyenként az ősz legjelenetősebb eseményének, a szüretnek az ünnepét tartották Orsolya napján. A káposztát, amit jó minél tovább, az első kisebb fagyokig kint tartani, ezen a napon gyűjtötték be. A takács és a szabó céhek előszeretettel választották Orsolyát patronájuknak. Orsolya napja különlegesnek számított, ugyanis ezen a napon lehetett megfigyelni, hogy milyen lesz a téli időjárás. A hajdúböszörményi pásztorok úgy tartották, hogyha Orsolya-napkor szép az idő, akkor karácsonyig meg is marad.

 

Október 26. –  Szent Dömötör napja

 

Szent Dömötör a pásztorok patrónusa a 4. századi nagy keresztényüldözések idején vértanúhalált halt. A pásztornak októberben kellett elszámolnia egész nyári munkájával, vagyis azzal, hogyan vigyázott a rá bízott állatokra: ezt a legtöbb helyen október 26-án, Dömötör napján végezték el, méghozzá a rováspálca segítségével. Ez egy hosszú, két félből álló bot volt, amelyre tavasszal feljegyezték, hogy mennyi állattal ment el a pásztor – ha visszatértekor túl sok hiányzott, azzal el kellett számolnia.

 

A pásztorok elszámolása Szent Dömötör napjára esett.

 

Ekkor dőlt el, hogy a pásztor szolgálatát újabb egy évre meghosszabbítják, vagy másik gazdához kell szegődnie. A juhászok elszámolását bezáró mulatságokat juhászbálnak, juhásztornak, juhtornak, juhdérmációnak és dömötörözésnek is nevezték. Gyakran  egy álló hétig tartott a mulatság, amit „dömötörhétnek”  neveztek. Szent Dömötör időjárásjósló nap is, az e napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartották.

 

Október 28. – Simon és Júdás napja

 

Simon és Júdás napja a magyar gazdasági élet egyik utolsó határnapja, ami a hideg idő megérkezésével a kinti munkák befejezését jelenti – ahogy a mondás tartja: „Megérkezett Simon – Júdás, jaj már néked, pőregatyás!” Tokaj vidékén ezen a napon, Hegyalja patrónusainak ünnepén indult el a kései szüret. Egyes vidékeken nem Dömötör, hanem Simon-Júdás volt a juhok elszámoltatásának és a juhászok fogadásának napja, amit háromnapos szabadság előzött meg. Az erdélyi szászok között Simon – Júda a házasodás határnapja. Amelyik holdvilági lány elkésik vele, meg kell várnia a következő esztendőt.

 

Kukoricafosztás és szüret

 

Az ősz beköszöntével a földeken egyre kevesebb volt a tennivaló, ennek következtében elsősorban a házaknál akadt munka. Őszi társasmunkának főként a kukoricafosztás és a tollfosztás számított. A kukoricafosztás elnevezés az egyes magyar nyelvterületen változatos: nevezték tengerihántásnak, máléfejtésnek, a székelyeknél bontónak. A résztvevőket a kukoricafosztásra általában meghívták, de például Bácskában a kapura tűzött zöld gally jelezte, hogy abban a házban kukoricafosztás lesz.

 

Az ősz társasmunkája: a tengerihántás – máléfejtés – bontó.

 

Kukorica- vagy tollfosztás közben remekül lehetett énekelni, vigadni, mesét mondani, tréfás játékokat játszani, ünnepelni. Ezt a Mihály-naptól (szeptember 29.) adventig tartó időszakot nevezték kisfarsangnak, ilyenkor sok kézfogót, esküvőt is tartottak.

 

Az októberi hónap másik nagy elvégzendő feladata a szüret volt, amely szintén nem szűkölködött vidámságban, mulatságokban. A 16. és 17. században igazi sátoros ünnepnek számított a szüret, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek.

 

A szüretkezdésnek vidékenként más-más volt a kezdő időpontja. Volt, ahol már Szent Mihály napján (szeptember 29.), máshol Teréz (október 15.), Orsolya (október 21.) vagy Simon-Júdás (október 28.) napján láttak neki a szőlő szüretelésének.

 

Egykoron szüretkor kivonult a hegybe a falu apraja-nagyja. A szőlőben dolgozó segítő kezek borral való kínálása a gazda szent kötelességei közé tartozott. A bor mellé persze harapnivaló is dukált, reggelire szalonna, sonka, kolbász vagy más hasonló hideg eledel járt, ebédre pedig hagyományos szüreti étkek, töltött káposzta, gulyás vagy juhhúsos kása került az asztalra.

 

Szüretkor kivonult a falu apraja-nagyja.

 

A nők szedtek, a férfiak puttonyoztak.  A szedők (lányok,asszonyok) görbe késsel, kacorral (szőlőmetsző kés), vagy metszőollóval vágták le a fürt nyelét. Minden puttonyos kezében ott volt a frissen vágott vessző, amelyre minden puttony szőlő után egy-egy rovást faragtak. A szedők mögött, kezében kis pálcával, a pallér csapkodta a leveleket – ügyelve arra, hogy ne legyen a tőke szedetlen -, továbbá irányította a munka menetét is. A puttonyból a szőlőt a terhesbe öntötték át, amely mellett ott álltak sorban a gyerekek, és három-négyágú karókkal, az úgynevezett csömöszölővel zúzták a szőlőt.

 

A fárasztó munka kora reggeltől késő estig folyt. Napnyugta után kezdődött a megérdemelt mulatság. A szokásos étel ilyenkor a birkapörkölt vagy marhagulyás volt, és persze a bor végtelenségig. A mulatságot tréfás versengésekkel is színesítették. Ilyen volt például a csőszjáték. A mulatság színhelyén az egyik termet szőlőskertté alakították át, azaz szőlőfürtöket lógattak fel mindenfelé. A férfiak egyik fele a szőlőcsőszt, másik része a szőlőtolvajt alakította. Ha elkapták őket, bíróság alakult és mókás büntetéseket szabtak ki rájuk.

 

Szüreti mulatságok

 

A szürethez kapcsolódó mulatságok közül legjelentősebbek a felvonulások. A 18. század második felében alakultak ki az ún. Baksus ünnepségek, amelyek megrendezése görög és római mintákon alapult. Az eredetileg a görögök körében meglévő Dionüszosz-kultusz a rómaiak Bacchus-kultuszában folytatódott, akik minden év decemberében, 17-e és 23-a között ülték szaturnáliáikat – a későbbi bacchanáliákat -, amikor megajándékozták, megvendégelték egymást. A kereszténység kezdetén ezek az ünnepségek a böjt előtti farsang idejére tolódtak ki.

 

Baksus Pajtás egyik kezében lopótököt tartott, a másikban koccintásra kész poharat.

 

Az 1700-as évek elejétől  pl. Tokaj-hegyalján Bacchust nem római istenként ábrázolták, hanem nemzetiszínű hordón lovagló magyar huszár formájában. Baksus Pajtásnak hívták: innen ered a Baksus-ünnep elnevezés. Baksus Pajtás egyik kezében lopótököt tartott, a másikban koccintásra kész poharat. Ezek a szokások évről-évre színesedtek, újabb népi elemekkel gazdagodtak, mindezek együttes hatására pedig kialakultak a jelenbéli szüreti felvonulások.

 

A szüreti bál

 

Az iparosok, a szegények és a gazdalegények régen külön bálokat tartottak. Később, főleg a kisebb településeken egy-egy nagyobb, közös mulatságon ünnepeltek. A bálokban a szüreti menet szereplői tovább viselték tisztségeiket. A csőszlányok és csőszlegények feladata például az volt, hogy a külön erre a célra felaggatott, vagy dekorációként használt szőlőfürtöket őrizzék.

 

A bál folyamán ugyanis a résztvevők ezekről „lopkodtak”. Akit „lopáson” értek, azt „megbüntették”. Bírságot kellett fizetnie. Ezt a pénzt aztán a szervezők (korábban a borkirály, vagy bálkirály) a bál rendezési költségeire fordította. Sok helyen egyébként ez a szőlőlopás-játék még az 1970- es években is a szüreti bál része volt. A szüreti mulatság általában reggelig is eltartott.

 

 Népi megfigyelések

 

–          ha októberben a hónap elején sok csillag esik, akkor szép idő lesz

–          az októberi zivatar szeszélyes telet jelent

–          sok októberi eső, termékeny eső, vagy sok októberi eső, sok decemberi szél

–          ha meleg október hónapja, hideg lesz a február

–          ha októberben fagy és szél van, úgy január hónapja enyhe lesz

 

Takács Henrietta

 

Források: hungarotheka.hu, hagyomanyokhaza.hu, torzsasztal.com

 

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »