László Attila, a Magyar Önvédelmi Mozgalom országos vezetője számol be az eredményről:
Martfűről keresett meg néhány héttel ezelőtt egy fiatalember azzal, hogy tenni szeretne valamit a településén mostanság egyre inkább elharapódzó bűnesetekre utalva. Mint elmondta (és ez a mai nappal bezárólag sem változott), Martfűn egyre több a szervezettnek tűnő bűnelkövetés. Mindennapossá váltak a sablonra elkövetett lopások, betörések, különböző rongálások.
Idézem az elmondottakat: „Lopásokat lehet napi szinten említeni, amiről csak mi tudunk! Kocsifeltörések is elég sűrűn vannak. Rongálásról ne is beszéljek…. Nem rég unokaöcsémnek is ellopták a kerékpárját, amiért az iskola mellett megdolgozott!”
A fiatal hazafi, aki egyébiránt hamarosan helyi szervezője lesz a Magyar Önvédelmi Mozgalomnak, a nála tett látogatásom után megkezdte a martfűi és környékbeli nemzeti értékelvű közösségépítést. Tegnap este a barátaival sétára indult, amelynek egyik eseményét osztotta meg velem.
„A tegnapi nap rongálásra lettünk Martfűn figyelmesek egy nagyobb társaság (cigányok) ütötte, püfölte a buszpályán a buszmegálló plexilapját. Közben 13-14 éves fiatalokkal kötekedtek, cigarettát akartak tőlük többek közt, mint megtudtuk. Szerencsére elég volt a megjelenésünk ahhoz, hogy elhúzzák azonnal a csíkot, de vajon ez legközelebb is elég lesz? Van egy lányismerősöm a tegnapi beszélgetésből idéznék egy kicsit! – " Félek este kimenni az utcára.. Ha nem lesz, sürgős változás már nappal se merem kitenni a lábamat"
A településen úgy tűnik, gyorsan felébredtek az önvédelmi reakciók, és még sikerülhet az elején megállítani a helyiek életét megnehezítő, kedvezőtlen folyamatokat.
De vajon meddig lehet tüneti kezelésekkel, valamelyest elviselhető szinten tartani, közérzetünk állapotát. Vajon a hivatalos szervek vezetői miért nem az állampolgárok nyugalmát tartják, első számú sarkalatos feladatként, a szemük előtt? Lehet, a nappali „szuper traffipaxozás” mellett talán kellene az éjjeli fokozott járőri jelenlétre is anyagi eszközöket ráfordítani.
Mindenesetre a jövőnkre nézve reményt adó, hogy egyre több honfitársunk gondolja úgy, hogy nem akar potenciális áldozati szerepkörben élni, és hajlandó tenni is azért, ne váljon áldozatává a településeinken, szabadon garázdálkodó kiilleszkedett elemeknek.
Nehéz szívvel, de tudomásul vesszük, egy olyan időszakot élünk, amelyben nekünk kell a saját védelmünket megszerveznünk. Ezt egyre inkább úgy ítélem meg, hogy rajtunk, a többségi társadalmat alkotó magyarságon, nem fog múlni.
Meg fogjuk védeni magunkat (első körben)!
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
