Ötvenöt éves Demi Moore, a Sztriptíz sztárja

Ötvenöt éves Demi Moore, a Sztriptíz sztárja

A XX. század utolsó évtizedére fordulva ő volt a legjobban fizetett amerikai színésznő: filmenként 12 millió dollár ütötte a markát. Karrierje ebben az időszakban volt a csúcson, és olyan szuperprodukciók főszerepeit tudhatta magának, mint a Ghost (1990), az Egy becsületbeli ügy (1992), A skarlát betű (1995) vagy a Sztriptíz (1996).

A ma 55 éves Demi Moore egy időben tagadhatatlanul Hollywood egyik legfénylőbb csillagának számított. Julia Roberts, Sandra Bullock vagy épp Penélope Cruz mellett ő is azon színésznők sorát gyarapította, akikkel nem lehetett melléfogni.

Demi Gene Guynes 1962. november 11-én született Új-Mexikóban. Nehéz gyermekkora volt: biológiai apja, az Air Force-pilóta Charles Harmon két hónapnyi házasság után, még Demi születése előtt hagyta el az édesanyát.

A színésznő később édesanyja, Virginia Guynes új férjére, Dan Guynesra tekintett valódi apjaként, miután ő nevelte fel. Utóbbi viszont 1980-ban, 37 éves korában öngyilkos lett, Virginiát pedig többször is letartóztatták kisebb bűncselekményekért, ittas vezetésért, gyújtogatásért. A színésznő meg is szakított vele minden kapcsolatot, és csak az anya 1998-as halála előtt békültek ki. Moore ráadásul gyerekkorában kancsal volt, amit két operációval korrigáltak, illetve veseelégtelenségben is szenvedett. A gimnáziumot tizenhat éves korában hagyta ott, és modellkedésbe fogott. Drámaórákat is vett, miután szomszédja, az ekkor 17 éves Nastassja Kinski színésznő efelé terelte őt.

http://mno.hu/

http://mno.hu/

Első férjével, Freddy Moore zenésszel is tizenhét éves kora előtt találkozott, nevét pedig azóta is viseli, bár korai házasságuk 1985-ben véget ért. Aztán Bruce Willis felesége volt, akivel 1998-ban elváltak, 2003-ban pedig már Ashton Kutcher oldalán láthattuk, majd vele is összeházasodott. Négy éve vele is elváltak útjaik, a bulvársajtó pedig azóta is előszeretettel cikkezik Moore magánéleti nehézségeiről.

Filmes pályafutása az 1984-es Riói románccal indult be, amiben Michael Caine és Valerie Harper oldalán játszott. (Kisebb szerepei voltak már a korábbi években is.) Nevét aztán Joel Schumacher ismertette meg a világgal: az 1985-ös Szent Elmo tüze ugyan negatív kritikákat kapott, de hatalmas kasszasiker volt.

Karrierjét ezek után olyan ismert filmek fémjelezték, mint az 1990-es Ghost, az 1991-es Öldöklő vágyak vagy az 1992-es Egy becsületbeli ügy. A skarlát betűvel szintén fontos filmet tett le az asztalra, majd jött 1996-ban a Sztriptíz, ami máig az utolsó igazán nagy dobásának mondható.

A Carl Hiaasen-regény olvasása közben úgy éreztük, hogy mindegyik karakter kicsit mulatságos – írta kritikájában az ismert filmszakértő, Roger Ebert. Hozzátéve, az adaptációban már mindenki annak tűnt, kivéve Demi Moore figuráját.

Ebert úgy érezte, a sztriptízbár világát komédiában avagy szatírában sokkal jobban be lehetne mutatni, viszont Moore drámai jelenléte kizökkenti ezt a világot. Mások viszont úgy látták, épp a színésznő játéka nélkül válik súlytalanná az egész, és vész el a valóban súlyos sztori komolysága. Egy biztos: a mozikban népszerű film megítélése egyértelműen azon múlt vagy bukott, miként tekintünk Demi Moore játékára. Mindenesetre a legrosszabb színésznőnek járó Arany Málnát megkapta érte, ahogy az egy évvel későbbi G. I. Jane-ért is. Moore igyekezett jobban választani, így 1997-ben már Woody Allennel dolgozott az Agyament Harry-n. Producerként is kipróbálta magát. Már az 1991-es Öldöklő vágyaknál ko-producerkedett, majd a három Austin Powers-filmben is közreműködött. 

Sajnos a jól ismert hollywoodi skatulyázás Moore esetében is működött. A bombaszerepek után a 2003-as Charlie angyalai: Teljes gázzal című filmben bukott angyalként szállt szembe Cameron Diazékkal. Jelentősebb filmek és szerepek később már nem is nagyon találták meg, bár a filmezéssel nem hagyott fel: idén a Csajok hajnalig című vígjátékban bukkant fel, jövőre pedig a Love Sonia című drámában láthatjuk komolyabb szerepben. A nagy visszatérés még most sem elképzelhetetlen.

(Infografika: Mikola Bence)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.11.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »