Padlót fogtak a francia szocialisták

Padlót fogtak a francia szocialisták

Egy új felmérés szerint mindössze az ötödik helyen áll a lehetséges franciaországi elnökjelöltek sorában a jelenleg a hivatalt betöltő szocialista Francois Hollande. Rosszul kezelt bevándorlás, terjedő radikalizmus, érdemben nem javuló munkanélküliség – csak néhány ok, ami miatt bukásra számíthat a jövő tavaszi elnökválasztáson a francia Szocialista Párt. Jelenleg ugyan még az sem biztos, hogy Hollande elindul a tisztségért, a baloldal zászlóshajójára azonban így is ráéghet az „elmúltötév”.

Noha Francois Hollande elnöknek kétségtelenül nehéz időszakban kellett kormányoznia Franciaországot, úgy tűnik, ha ő indul a jövő tavaszi elnökválasztáson, a szavazók igencsak megbüntetik az utóbbi évek hanyatlásáért. Egy, a napokban közölt felmérés szerint nem csak a jobbközép Köztársaságiak újdonsült jelöltje, a 26 százalékon álló Francois Fillon, valamint a tőle két százalékkal elmaradó Marine Le Pen (Nemzeti Front) előzi meg, hanem még egykori gazdasági minisztere, a függetlenként induló Emmanuel Macron, valamint a szélsőbaloldali Jean-Luc Melenchon is. Hollande-ra jelenleg a választók mindössze 9 százaléka szavazna.

Mi romlott el?

Egyik legfőbb ígérete ellenére Hollande stábjának nem sikerült csökkentenie a munkanélküliséget, ami most is tíz százalékos, magasabb, mint a válság első néhány évében. Egy idei átfogó felmérés szerint ráadásul a francia választók 86 százaléka gondolja, hogy országa hanyatlik, ebben pedig komoly része lehet a gazdasági problémák mellett a bevándorlás negatív megítélésének is: a válaszadók mintegy kétharmada mondja, hogy túl sok a külföldi, háromnegyedük szerint a muszlimok a saját szabályaikat akarják másokra erőltetni, 59 százalék pedig úgy látja, az iszlám nem összeegyeztethető a francia értékekkel. Éppen a napokban jelent meg ráadásul egy felmérés, amiben a megkérdezettek 67 százaléka állította, hogy pocsék a közbiztonság, törvényen kívüli területek is vannak Franciaországban. A Szocialista Párton belül is megosztottság uralkodik, többen is kritizálták már a kormányt, amiért a baloldali értékektől eltávolodva túlzottan liberális gazdaságpolitikát folytat.

Hírdetés

Ennek ellenére Hollande-nak voltak jó pillanatai is, még ha nem is sok. A tavaly januári terrortámadások alkalmával – amikor többek közt a Charlie Hebdo szatirikus magazin szerkesztőségét és egy párizsi kóserboltot támadtak meg szélsőségesek – Franciaország élére tudott állni, némileg megnyugtatta a kedélyeket, és számos terrorellenes intézkedést vezetett be, nem csoda, hogy népszerűsége is javult egy picit ebben az időszakban.

Nem megy a keménység sem

Csakhogy a terrorveszély annak ellenére is fokozódott – ma pedig talán súlyosabb, mint valaha –, hogy Hollande erős megfigyelési jogköröket fogadtatott el, katonák ezreit vezényelte az utcákra, szigorította a gyűlöletbeszéd büntethetőségét, ráadásul parancsot adott az Iszlám Állam szíriai ágának bombázására. Ennek ellenére sorra jöttek az újabb csapások, köztük a második világháború óta a legsúlyosabb támadásnak elkönyvelt tavaly novemberi párizsi, illetve az idei nyáron elkövetett nizzai merényletek. A rendkívüli állapot továbbra is érvényben van, Hollande pedig kezd kifogyni az eszközökből, mindezt úgy, hogy a helyzet gyakorlatilag jottányit sem javult.

A Financial Times információja szerint a szocialisták jelenleg abban bíznak, hogy alternatívát tudnak kínálni a nemrég a jobbközép elnökjelöltjévé avanzsáló Francois Fillon liberális gazdaságpolitikai elképzeléseivel szemben. Jelenleg viszont a helyzet inkább úgy áll, hogy a baloldal hagyományos zászlóvivőjének nem a legnépszerűbb konzervatív politikussal kell felvennie a versenyt, már az is nagy eredmény lenne, ha legalább a közelébe tudna kerülni a jelenleg vezető Fillon–Le Pen kettősnek.

A Szocialista Párt januárban tart előválasztást, itt dől el, ki indul a pártból az elnöki címért. Hollande hivatalosan még nem jelentette be indulását, Arnaud Montebourg egykori gazdasági miniszter, Benoît Hamon, az oktatási tárca volt vezetője, és Marie-Noëlle Lienemann szocialista szenátor viszont igen, ám kérdéses, ők mennyivel tudnának jobb eredményt elérni, mint Hollande. Manuel Valls miniszterelnök, aki elméletileg valamivel népszerűbb az államfőnél, úgy tűnik, nem méreti meg magát.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »