Pók Katalin: Létezik-e Soros-terv? – 3. rész

Pók Katalin: Létezik-e Soros-terv? – 3. rész

A nyílt társadalom, mint eszmény, George Soros hasonló című könyveiben jelent meg 1999-ben és 2000-ben. Ezekben kifejti, hogy világméretű globális gazdaságpolitikája után, van terve a társadalompolitika terén is, méghozzá nem kevésbé világméretű. És miután akad hozzá némi pénze, megvalósítani is képes azt.

Az eszme szellemi atyjai Karl Popper és Friedrich Hayek filozófusok voltak, bár csak Popperre szokás hivatkozni. Céljuk az volt, hogy megvédjék az egyént a kollektivista eszméktől, mint a fasizmus és kommunizmus. Ezért álmodták meg a nyílt társadalom ideáját, melynek lényege – nyitottság a fejlődésre. Célja a szabadság, demokrácia, jogállamiság, emberi jogok és a társadalmi igazságosság megteremtése. Ez mind szép és jó, hiszen minden demokrácia, amely létrejött a 20. században – a szocializmus után létrejöttek is – erről szólnak. Csakhogy Soros okfejtésébe már az elején ellentmondás vegyült. A kollektív eszmény tagadásából hozott létre egy újabb kollektív eszményt, amelyet ráadásul „egyetemes eszmének” nevez. A szerény kezdetek után ebből lett aztán a liberálfasizmusnak is nevezett globalista neoliberális eszmény, PC-nyelvvel megtetézve.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak az eszme születésénél tartunk. Már a kezdetekkor a nyílt társadalom egyetemes eszméjének legfőbb ellenségeként a nemzeti szuverenitást nevezi meg. Eszméjét új globális politikai rendszernek nevezi, amelynek útjában a nemzetek szuverenitása áll. Azt írja, az államokat a globális érdekek nem érdeklik, ezért nyomást kell rájuk gyakorolni a demokratikus országok lakói által. Kifejti, hogy a globális nyílt társadalom mindenképpen magában foglalja a belügyekbe való beleavatkozást. Javasolja, hogy a világ demokratikus társadalmai tömörüljenek szövetségbe a globális társadalom létrehozása céljából. E szövetségnek két feladata lenne: a nyílt társadalom modell kifejlődésének támogatása, és olyan szabályok, intézmények létrehozása, melyek meghatározzák az állam számára, hogyan kellene viselkednie az állampolgáraival szemben. Ez a szervezet a kormány és a társadalom között képez hidat, azaz szít állandó elégedetlenséget, háborúságot. Amelyik állam nem engedelmeskedik, mert nemzeti szuverenitását fontosabbnak véli, mint a globalitás, azt szankcionálni kell. A Nyílt Társadalom Szövetség vezetője pedig az USA legyen. Hozzanak létre nemzetközi jogot az országok és egyének közötti viszonylatban érvényes magatartási normák fejlesztésére.

Három fontos intézményt jelöl meg, melyek fontosak az új Soros-eszmény megvalósításában. Ezek egyike az EU, ám sajnálattal állapítja meg, hogy a nemzeti szuverenitás akadálya a globális közérdek érvényesítésének. A nemzeti önrendelkezést nacionalista, idegengyűlölő nézeteknek tartja. Az EU-n kívül a NATO az, amely a nyílt társadalom projektnek megfelelő terepe lehet. Könyvében leírja, miszerint egyetemén, a CEU-n azért hívott össze egy konferenciát, hogy megbeszéljék, ki kerüljön be a NATO-ba. Az EU és NATO után az IMF-nek tulajdonít fontos szerepet a nyílt társadalom eszmény megvalósításában. Nagy mozgásteret kell adni az IMF-nek, mert fontos szerepe van a jutalmazásban és büntetésben. A Soros-terv részei tehát az EU, a NATO, az IMF, a CEU – ahol az eszme embereit kiképzik –, a Nyílt Társadalom Szövetség és a világot behálózó Alapítványok. Erről úgy nyilatkozik, hogy a nyílt társadalom eszméje feladatokban realizálódik, ahol saját maga adja a feladatokat. Mondhatja-e valaki ezek után, hogy kitaláció és összeesküvés-elmélet a Soros-terv? Mostanában azonban arról cikkezik, hogy válságban van a terv, mert egyre-másra születnek jobboldali konzervatív kormányok, a nemzeti szuverenitás kerül előtérbe, amely fenyegeti a globalizmus és nyílt társadalom eszményét.

Eredetileg Karl Popper filozófus akarta a kommunizmus „zárt” rendszerét legyőzni a „nyílt” társadalom modellel. Ezt a gondolatot vette át Soros, létrehozva egy másik egyetemes eszmét, miután a kommunizmus eszménye megbukott, és szerinte a korábbi vallási eszmény már nem rendező elv. Így mára legnagyobb ellenségének azokat a nemzetállamokat tartja, melyek a kétezer évig igazgató keresztény eszmény szerint képzelik el társadalmukat. Ezért vált ádáz ellenséggé Magyarország és Lengyelország, akik dacolva az EU nyílt társadalom modelljével – melynek rendező elve a neoliberalizmus – keresztény európai társadalmat akarnak.

A nyílt társadalom alapja a globális gazdaság, amely a „korlátolt egyénen” túlmutató összekötő kapocs. Korlátolt egyénen a család, nemzet, kultúra által befolyásolt egyént érti, akire a globalizmus és nyílt társadalom zászlaja alá gyülekező embereknek nincs szükségük. Elméletében így vált ellenséggé a család, a nemzet, és a keresztény kultúra, amelyeket alapítványain keresztül lerombolni igyekszik, a Közép- és Kelet-európai országokban. A nyugati neoliberális társadalmakban erre már nincs szükség, mert megoldották saját maguk, ők a nyílt társadalom szövetségesei a „reakciós” posztkommunista országok ellen.

Könyvében leszögezi, hogy globális kapitalizmus van, amely létező közege a nyílt társdalom egyetemes eszményének. Egyetlen probléma, hogy továbbra is nemzetállamok alkotják a társadalom alapját. Ezért a nemzetállam, mint legyőzendő rossz jelenik meg az elméletben, és láthatjuk gyakorlatban az EU-ban, illetve az alapítványi harcokban. A globális kapitalizmus építésében élen járó üzletember pénzügyi manipulációinak romboló hatásai miatt nem érez lelkiismeret furdalást. Azt írja, tudatában volt annak, hogy némely esetben károsak is lehetnek a beavatkozások, de erkölcsi aggály esetén vesztes lett volna. Ha figyelembe vette volna, akkor felborult volna az üzleti terve, csökkent volna az esélye a sikerre. A pénzpiacnak játékszabályai vannak, amelyet szeret betartani, a moralizálással a vesztesek közé állt volna. Azzal nyugtatja magát, ha nem ő, akkor más csinálja meg, akkor más lett volna a nyertes.

Azt mondja, hiányzik a „világrend” ma a földön. Ezért hozta létre a Szovjetunió felbomlása után hálózatát Nyílt Társadalom Alapítvány néven. Ennek feladata az egyetemes eszmény, a nyílt társadalom alapjainak lefektetése, ahogyan ez a nyugati társadalmakban már létezik. A nyílt társadalom tulajdonképpen egyszerűen csak egy változásra kész nyitott rendszert jelentett Karl Poppernél. Alapvető ellentmondás, hogy minden demokratikus ország, a nép által választott képviselőkkel, parlamentáris többpártrendszerrel, négyévenkénti választással már maga a popperi nyílt társadalom. Akkor miért hálózta be alapítványaival az országot/világot, melyek a törvényesen megválasztott kormányok ellen lobbiznak? Azért hozta létre, mert a nyílt társadalom képe nem maradt meg a popperi egyszerűségnél, tovább lépett, ma már a neoliberális világrend kiépítésén dolgozik, amelyet nyílt társadalomnak nevez. Aki nem ebbe a kategóriába esik, az ellenség. Így logikus, hogy az ellenséget nem Orbán gyártja, vagy nem a jobboldali lengyel kormány, hanem maga George Soros az alapítványai aknamunkáján keresztül szítva a gyűlölködést. Előbb volt az alapítványi és EU-s támadás Orbán és minden jobboldali konzervatív kormány ellen, mint a kormányfő állítólagos ellenséggyártása – ahogy a baloldal mondja A felismerés, hogy valójában mi folyik a CEU-n, az alapítványokban, és milyen szellem hatása alatt áll az EU, lassan történt meg.

A Nyílt Társadalom forgatókönyve című fejezetben azt írja, hogy bár Karl Popper szerint az „apránkénti változtatás” szükséges, addig ő a radikális reform híve. Már megoldotta a nemzetközi pénzügyi rendszer „javítását”, ezután a nemzetközi politikai rendszer következik. Használhatnánk az elkoptatott szót is, világuralom. A pénz után, a hatalomvágy ütötte fel a fejét. Nem ritka ez a történelemben, de akár hozhatnánk hazánkból is elég példát. Előbb pénzfelhalmozás, aztán már a politikába való beleszólás igénye, a hatalom akarása. Ha ez nem sikerül, jöhet a gyűlölködés, a kreált ellenség elleni harc. Aztán pedig a pszichológiából ismert „kivetítés”, amikor a másikra kiáltjuk, hogy gyűlölködik és ellenséget keres, majd a fantázia világából való totalitárius, autoriter, nacionalista, fasisztoid, náci, antidemokratikus, reakciós, zsarnoki jelzők sora a jobboldali kormányra.

Bár e vádaskodásoktól hangos Európa és a hazai baloldali sajtó, hosszú távon mégis a nemzeti, keresztény kormányok a győztesek, mert megtalálták a kétezer éves elfelejtett örökséget.

A Szerző filozófus, valláskutató

Pók Katalin

Források:

Soros György: A globális kapitalizmus válsága, veszélyben a nyílt társadalom. Scolar Kiadó, Budapest, 1999.

Soros György: A nyílt társadalom. Scolar Kiadó, Budapest, 2000.

 

The post Pók Katalin: Létezik-e Soros-terv? – 3. rész appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »