“Rendszerváltás” után a III. Birodalomban – A megreformált (Nemzeti) Szocializmus sikertörténete, vagy egy neofita jogállam tipródásai

“Rendszerváltás” után a III. Birodalomban – A megreformált (Nemzeti) Szocializmus sikertörténete, vagy egy neofita jogállam tipródásai

Néhány nappal, vagy talán évvel ezelőtt, Berlin utcáin sétálva, egyszer csak szembe találtam magam Joseph Goebbels-el. Utoljára valamikor 1945 elején katonai egyenruhában láttam a film-híradóban, amint éppen Németország végső győzelméről szónokolt, de most elegáns Pierre Cardin öltöny volt rajta és barátságosan mosolygott. Látom megismert, de semmi baj. “Mi ma már mind Reform (Nemzeti) Szocialisták vagyunk, és nem foglalkozunk a múlttal. Hát nem volt valami szép, de felejtsük el! Spongyát rá!” – kezdte.

Egy sikeres üzletember magabiztosságával mesélte, hogy jól menő választási tanácsadó és reklámügynöksége van. Nincs oka panaszra. Régen is ilyesmivel foglalkozott, de persze ez most egy kicsit más. A mindenkori kormány dolgait, sikereit, kudarcait, persze a kudarcokat is sikerként tálalva, az ő cége közvetíti a nép felé, könnyen érthető, megnyerő stílusban.

Végül is, a néppel elhitetni bármit is csak szakmai tudás és pénz kérdése, és ezt nemcsak 39-ben és 40-ben a sikeres lengyel és francia hadjáratok idején tette, hanem még 1945 elején is – mondta szerényen. Csillogó szemekkel mesélte, hogy 1945 januárjában, amikor a szovjet ágyúkat már Berlinben is lehetett hallani a Németek végső győzelméről beszélt egy óriási tömeg előtt a Sport Palotában. „Én már régen nem hittem a végső győzelemben, de az emberekkel még akkor is el tudtam azt hitetni” – mondta elmerengve.

Egyébként Göring, Ribbentrop, Himmler, Speer és sokan mások is itt vannak. Ők is szerényen kezdték a vesztes háború, akarom mondani felszabadulás, vagy rendszerváltás után, de ma már egyiküknek sincs oka panaszra.

Göring eleinte vitorlázó repülést tanított régi 20 éves gépeken, de ma már komoly új modern utasszállító gépek is vannak cége tulajdonában.

Ribbentrop megint pezsgő- és borkereskedéssel foglalkozik. Ehhez csak jó ismeretségi kör és kapcsolatrendszer kellett. Ezek már angliai nagykövet és később, külügyminiszter korában is megvoltak neki. A Fehér Háznak is szállít finom francia pezsgőket, német borokat, de még orosz Lenin vodkát is.

Himmler a háború, akarom mondani felszabadulás, vagy rendszerváltás után többször megpróbált baromfitartással foglalkozni, de az akkor már nem nagyon ment neki. Bosszúból titkos laboratóriumban kitenyésztette a madárinfluenza vírust. Most többek között egy jól menő, egyre sikeresebb őrző-védő cége van. Ő is kamatoztatni tudja szakmai tudását és régi kapcsolatait. Ezrével szállítja a különlegesen képzett terrorista-felismerő és gyilkoló harci kutyákat Afganisztánba és Irakba. Időnként egy-egy kényesebb, komoly odafigyelést igénylő, balesetnek, vagy öngyilkosságnak álcázott bérgyilkosságra is kap megbízatást. (Elbert János 1983? Nagy Lajos 1986?, Tom Kennedy 2005?) Egyébként, legkedvesebb unokája jelenlegi férje miniszterelnök lett. Ennek mindannyian szívből örültünk. Közülünk talán nekik megy legjobban.

Speer építészként dolgozik, és rengeteg munkája van. A gigantikus terveket, amelyeket eredetileg Linz városának készített, többször, egymásután el tudta adni különböző amerikai és arab milliárdosoknak. Az összeomlás, vagy rendszerváltás után persze mindannyian megszeppentünk egy kicsit, féltünk afélrevezetett, kirabolt nép haragjától és a felelősségre vonástól,

De meglepetésünkre semmi sem történt!

Ez mindannyiunkat megnyugtatta. Ma már az újgazdag milliárdosok többsége, a Reform (Nemzeti)Szocialistákból került ki és természetesen a tömegkommunikációban serénykedő újságírók is.

Néha összejövünk egy kis kvaterkázásra és nosztalgiázunk a régi szép időkről. Az uralmunk alatt meggyilkolt milliókról, az éveken át félrevezetett tömegek szenvedéseiről nem nagyon szoktunk beszélgetni. Minek is. Horn Gyula után szabadon: “Ne hánytorgassátok vérgőzös piszkos múltunkat! Senki sem kíváncsi rá és ma már a kutyát se érdekli.” Elégedjünk meg avval, hogy azok után, hogy korábban egy idegen megszálló hatalom hadseregére támaszkodva uralkodtunk, bárkit: volt politikust, közéleti embert, névtelen munkást, vagy parasztot száz számra koholt vádak alapján, vagy akár anélkül is kivégeztethettünk, és börtöneinkben a szándékosan brutálissá züllesztett őröknek az volt utasításként a falakra írva, hogy: „Ezeket az embereket ne csak őrizd! Gyűlöld is!” mi még mindig emelt fővel járhatunk az utcán, és irányíthatjuk ennek a Stockholm szindrómás, agymosott népnek a sorsát.

Ma már ott tartunk, hogy a vagyon, amelyről korábban évtizedeken keresztül azt harsogtuk, hogy a“Dolgozó Nép” vagyona, becstelen, aljas, de az általunk előrelátóan hozott  “törvényekbe nem ütköző” módszerek segítségével a miénk lett! Az MTI, a napi és hetilapok, a Rádió, a TV (szenny) csatornák nagy többsége a mi kezünkben van. Mi nyilatkozunk minden lényeges dologgal kapcsolatban a külföldi politikusoknak és sajtóorgánumoknak. Mi döntjük el, hogy ki hazudik és ki nem, kinek a hazugságait dicsérjük az egekbe és mossuk igazsággá és kiét nem, kit gyalázunk, hurcolunk meg, teszünk tönkre és kit nem! Ki korrupt, tolvaj, szélsőséges jobboldali, fasiszta, nyilas, stb., és ki nem. Évtizedek óta a történelemkönyveket is mi írjuk. Mi koszorúzunk és mondjuk évente az emlékbeszédeket az általunk meggyilkoltak köztéri szobrainál és miután nagy nehezen megtaláltuk dróttal hátrakötött kezekkel, arccal lefelé fordított, koporsó nélkül elkapart tetemeiket a 301-es parcellában, néhány krokodilkönny és cinikus ‘Soha többé’ fogadkozás után, (pl. Rajk Lászlóék dísztemetésén, Apró Antal 1956 október 6., vagy Nagy Imréékén 1989 június 16.-án.) a nekik általunk adományozott díszsírjaik felett. 17 évvel ezelőtt, 1989-ben, legmerészebb lázálmainkban sem mertünk ilyesmire gondolni.

Nézzünk megint bizalommal előre, a várva várt „Szép új világ” felé.

Mára a mi régi-új rendszerünk emberei, vagy az ő gyerekeik minden szinten vezető pozícióba kerültek.

Több volt magas-rangú ÁVÓS tiszt fia, vagy lánya képviselőként az Országházban ül.

A föld, a gyárak, az ingatlanok, más szóval az értékek, a nemzeti vagyon, amiről korábban évtizedeken keresztül cinikusan azt hangoztattuk, hogy a “Dolgozó Nép” vagyona, mára már nagyrészt a mi milliárdosaink birtokában van, a maradékot, pedig elkótyavetyéltük külföldi tőkéseknek. És ez a biztosítéka annak, hogy a jövő világa (nekünk) szép is lesz.

Végül, kicsit kellemetlen, de meg kell, hogy említsem, itt van Hans Frank is. Ő egy kicsit rontja a statisztikát. A háború, akarom mondani felszabadulás, vagy rendszerváltás után, mély vallásos extázisba esett, éjjel-nappal imádkozik, bocsánatért esedezik Istenhez a (Nemzeti) Szocializmus uralma alatt elkövetett bűnökért, és persze nyomorog. A születésnapján és karácsonykor szoktunk vinni neki egy kis ajándékot. Senki sem szeret sokáig a közelében lenni. Valahogy kellemetlen dolgokra emlékezteti az embert.

Megjegyzés. Az MSZ(M)P/SZDSZ és a KISZ Nomenklatúrájában eddig egyetlen Hans Frank sem volt.

 L.A.

Nemzeti InternetFigyelő


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »