Érdemes megfigyelni a feszültséggel teli pillanatokat a videó elején, amikor a rabbi a műsorvezetőn bemutatja, hogyan tudná egyetlen pillanat alatt derékba törni bárkinek a karrierjét.
Ehhez csak azt kellene felvetni, hogy "nem túl sok a megemlékezés?"…
A nyomorult goj valami jeges félelemtől megbénítva mentegetőzik, hogy neki eszébe sem jutna ilyesmi, komolyan, de komolyan, mire a rabbi egy kis, de éppen elégséges hatásszünet után "felmenti" (az el sem követett bűn alól!), mondván nagylelkűen: elhiszi, elhiszi.
Micsoda megkönnyebbülés a szerencsétlen rabszolgának…
Csak hogy világos legyen mindenkinek, mi ennek a rövid jelenetnek a tanulsága: a zsidó gyarmaton a holokauszt nevű államvallás orrba-szájba történő erőszakolásával kapcsolatban még gondolatban, a lelkünk mélyén sem szabad elégedetlenkedni, ráadásul még úgy is kell tenni, mintha legalázatosabb hívei lennénk – amit a rabbinak, mint a vallás főpapjának, el is kell hinnie… Nem elég behódolni, olyannak is kell látszani, itt már a "nincs velünk, de ellenünk sincs" nem elég… Ki tudna példát mondani ennél aljasabb, erőszakosabb, kíméletlenebb, – közhely bár, de Orwellt is megszégyenítő – diktatúrára?
(Kuruc.info)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
