Sör és marcipán

Sör és marcipán

Jeges januári nap volt, amikor Bandika és Ervin elindultak, hogy meglátogassák Miloš Zemant.

Szerettek volna gratulálni az újraválasztott cseh államfőnek: vonatra ültek hát, és elkezdték tervezni a látogatás részleteit. Mindenképp szerették volna megbeszélni az elnök úrral például a kézműves sörök problematikáját. Pontosabban a nem kézműves sörökét, melyek problematikusságára a kézműves sörök bejövetele világított rá. Csehszlovákia utódállamaiban is megfigyelhető, hogy a hagyományos tízesek hódolói közül egyre többen fanyalodnak rá a teltebb, gyümölcsösebb, izgalmasabb IPA-kra és ale-ekre, beleértve bizony Bandikát és Ervint is. Szeretnék mindenesetre biztosítani Zemant, hogy nincs bajuk a lágerekkel (leszámítva talán Lezsák Sándort), csak mivel a bizonytalanság és a nagy változások korát éljük, szívesen vennének egy jó tanácsot valakitől, aki a témára nagyobb rálátással bír. Közben természetesen sört ittak, a vonat kattogása okozta rázkódásokat elsimítandó. Így történt, hogy a Morva-karszt vadregényes képződményei közt Ervin és Bandika álomba szenderült. 

Pardubice előtt fékezett egy durvábbat a masiniszta, mire néhány üres sörösüveg a pultról lebukfencezett. Bandika és Ervin riadtan pattant fel a székről, gondolván, hogy ez már Prága. Le is ugrottak gyorsan, és csak az állomás méretes mozaikképein merengve kezdtek ébredezni ale-omszerű állapotukból. Pardubicében a főállomás téglalap alapú csarnok, a falak felső traktusa pedig mozaikképekkel van díszítve. A szocializmus éveiben rakott egyik mozaik közepén egykor futurisztikusnak számító, rézfényű falióra, körben a horoszkópból ismeretes állatövi jegyek, a görög mitológiát idéző stílusban. A szemközti falon pedig Csehszlovákia térképe, pontosabban az egykori ország kontúrjai, néhány jellegzetes kulturális nevezetesség miniképével. Efelett – vagy inkább alatt – mélázva figyelt fel Bandika és Ervin a szerelvényekkel kapcsolatos információkat hirdető női géphangra, különösen a „Pardubice hlavní nádraží” jelentésre. Hol a túrós kalácsban vagyunk? Kisiettek az épület elé, és tényleg nem az volt kiírva, hogy Praha–Holešovice, hanem Pardubice. A kezdőbetűt legalább sikerült eltalálni, cipzárolta be hátizsákját Ervin, majd indítványozta, hogy ha már így alakult, tegyenek egy sétát a belvárosban. Semmi izgalmasat nem találtak azonban: átgyalogoltak a befagyott Elbán, majd egy marcipánboltban vásároltak egy marcipán Zemant. Volt marcipán Švejk is, meg marcipán Nedvěd. De ők inkább az államfőt választották, ha már találkozniuk nem sikerült. Azt azért szintén nem mulasztották el megjegyezni, hogy ha egy kicsit tovább alszanak és egy megállóval később ugranak le, akkor Kolínban, Zeman szülővárosában tett sétájukat elkönyvelhetnék afféle félsikerként. Így viszont megvártak egy Prága felől érkező gyorsot, és szenvtelenül szétpakolva birtokba vettek egy kupét. Az ottfelejtett bulvárlapból megtudták, hogy nemrég titokban férjhez ment Ricky Martin. A Puerto Ricó-i származású énekes építész párjával kilencéves fiúikreket nevel, és elégedett az életével, idézte a homályos hasábokat Bandika. Zemant újraválasztották, Ricky Martin meg férjhez ment… mit akarhatunk még az élettől? – bontott ki a fogával egy nyitott kádas erjesztésű kézműves sört Ervin. A kérdés helyesen úgy hangzik: mit akarhat még tőlünk az élet – süppedt vissza levetett kabátjába Bandika, majd ismét álomba ringatta a sínzaj.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »