A Szeretethíd olyan kezdeményezés, ami közelebb hozza az emberi szíveket és kezeket egymáshoz. 2009 óta létezik, a Magyar Református Szeretetszolgálat minden évben megszervezi az egész Kárpát-medencében. Több ezer embert megmozgat valamilyen fontos ügy érdekében. Egy-két nap, amikor hatványozottan is igaz a mondás: egységben az erő.
Elmondhatjuk, a pandémia után igencsak kiéheztünk a közösségi élményekre. A több mint egyéves programstop után örömmel vetettük bele magunkat a jótékonysági akcióba szerte a magyar lakta területeken. A jelszó: Legyél felkiáltójellé! Azt jelenti: mindenki tud értékeset alkotni, tenni, létrehozni – ha akar.
Kárpátalja megmozdult május 14–15-én, és így tett Tiszabökény is. Ökumenikus összefogással sikerült a tiszabökényi és a farkasfalvai temetőkertet a hulladéktól megszabadítani, lekaszálni a füvet és elkészíteni közel 30 kg tarhonyát. Ez utóbbi feladat egy jövőre mutató projekt első lépése, amivel a helyi oktatási intézményeinket és a közeli diakóniákat segítenénk.
Délelőtt 9 órára összesereglettek a bökényiek a helyi kultúrházban. Igei szolgálattal készülve a történelmi egyházak képviselői áldást kértek Istentől a munkavégzésre. A református, a görögkatolikus, a római katolikus és az ortodox felekezetek tagjai vállvetve dolgoztak azon, hogy a tervezett feladattal időben elkészüljünk. A Péterfalvai Kistérség Önkormányzata is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt, a polgármester bátorító szavai jólestek a jelenlévőknek: „Fontos, ha egy közösség akar és tud tenni önmagáért. Együtt sok minden tehetünk” – mondta Oroszi József. Reggel hét órakor esett, de mire szükség volt a napos időre, kiderült az ég. Isten kezébe téve a Szeretethíd építését, minden zökkenőmentesen alakult, mintegy bizonyságot téve arról, ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? (lásd Róma 8, 31)
A kultúrházban szorgos kezek gyúrták a tésztát jókedvűen. A következő művelet a reszelés volt, majd a sütőbe tevés. Mindenki megtalálta a maga helyét, lelkesen kivette részét a feladatvégzéséből. Adományokból gyűlt össze az alapanyag, a több mint elegendő liszt és tojás. Nem kértük, adták! Az Isten áldja meg életüket és munkájukat önzetlenségükért! És mindenkinek az életét, aki aznap adott idejéből, munkaerejéből. Nagy dolgok ezek, aminek eredményeként megszületett a Tiszabökényi Nőszövetség. Sok beszélgetés zajlott a munkaasztal és a sütők mellett, melyek felüdítették a lelkeket. A „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe” (1Kor 16,14) gondolat értelmet nyert, eltörölve az emberi szívből eredő különbözőségeket. Mert Isten előtt mindenki egyforma! A lényeg, hogy megértsük, mi a dolgunk e világon, mire vagyunk teremtve! Jézus a példa, kövessük őt bátran!
A kultúrházban terjengett a sült tarhonyaillat, messze érezni lehetett, mi készül a sütőkben. Délután két órára dobozban sorakozott az elkészült tészta. Míg a felnőttek a tarhonyával foglalkoztak vagy a fűkaszával a kezükben szépítették a temetőkertet, a gyerekekre a tiniklubosok vigyáztak. Számukra is szerveződött program a könyvtárban, ahol dicsőítő énekeket tanultak, kifestőztek és kézműveskedtek a legkisebbek. Isten segedelmével a Szeretethíd nem ér véget, hanem folytatódik júniusban, hogy még több értéket, maradandót alkossunk az Úr dicsőségére az emberek szolgálatában. Mert embereknek igen, de Istennek nincs lehetetlen! Akarjunk adni magunkból, higgyük el, megéri! A jutalom nem marad el… S nap végére fáradtan ugyan, de lélekben feltöltődve tértünk haza otthonainkba. Ezt az érzést szeretnénk, ha minél többen megtapasztalnánk! Na, nem a fáradtságot, hanem az értékteremtő munka sok-sok áldását! Ámen.
Bodnár Diána
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
