Szinglisorozás

Boldog világ lenne az, ahol csak olyasmi ellen tiltakoznak, ami nincs. Nálunk most éppen efféle idők járnak, de különösebben boldognak nem mondanám magunkat. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az ellenzék minden maradék energiáját felhasználva tiltakozik a kormány és a kormánypártok különböző tervei ellen, csak éppen a nevezettek nem terveznek semmi olyasmit, ami ellen az ellenzék tiltakozik. Tulajdonképpen érthető az ellenzék igyekezete: szeretne fogást találni a kormányon, saját ostobaságát fordítani ellene. Erre valami meggondolatlan megnyilvánulás lenne a legalkalmasabb, olyan, mint nem sokkal több mint egy éve a netadó volt, de a mostanában felvetődő ötleteket nem egyszerűen visszavonják, hanem valójában ki sem találják.

Mintha egy működőképes titkosszolgálat dezinformációs ügyosztálya tematizálná a közbeszédet, azzal a hátsó szándékkal, hogy megvezessék a tiltakozni vágyó ingadozókat. Mert mi is lehetne más, mint előre kitervelt átverés a szingliadót beültetni a köztudatba, és úgy elterjeszteni, hogy valójában szó sincs róla? Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) vitaestet tervezett Benda József A szakadék szélén című könyve alapján a családpolitika kívánatos és lehetséges irányáról. A „hobbi-népesedéskutatónak” titulált Benda könyvében megjelenik néhány meredek ötlet, a szingliadón túl olyanok, hogy ne kapjon az állami szférában vezető pozíciót az a nő, akinek nincs legalább három gyereke, korlátozni kellene az abortuszt a 35–45 éves, gyermektelen nők számára, a tíz főnél nagyobb munkahelyeken dolgozzanak népesedési megbízottak, és hasonló üdvös elképzelések. A rendezvény hírére beindult az ellenzéki tiltakozás, el is maradt a vitaest. Pedig nem a vita ellen tiltakoztak, hanem az borította ki a családpolitikailag aktív ballib hölgyeket és a hozzájuk hasonlóan érzékeny lelkű urakat, hogy a kormány szingliadót meg abortusztilalmat akar bevezetni. Kétségtelen, az IKSZ bármely rendezvénye roppant jelentős ideológiai-politikai fórum, de a kormány mégsem azokon szokta a hosszú távú terveit adagolni a lakosságnak. Egyébként az IKSZ összejövetelein gyakran beszélgetnek Jézus Krisztus királyságáról, de ez nem jelenti azt, hogy a kormány a köztársaság megpuccsolására készül, és a Szent Koronával megkoronáznák a Messiást.

Persze van az a cáfolhatatlan ellenzéki érv, miszerint a kormány tagadása egy feltáró jellegű beismeréssel ér fel, ami nem mentség a háborgók indulataira, de lelki, szellemi alapállásnak megteszi. Ez az attitűd jelent meg a sorkatonaságról szóló műbalhé kavarásában is. Kövér László nyilatkozata szerint katasztrofális hiba volt a sorkötelezettség eltörlése. Ám, ha már nyilatkozott, azt is hozzátette, hogy visszaállítani csak összeurópai döntés értelmében lehetne, egyetlen tagállam nem tudná megvalósítani. Szóval Kövér László bejelentette, hogy hazánkban nem állítják vissza a sorkötelességet, mire az ellenzék rettenetes ricsajt csapott, hogy ne állítsák vissza a sorkötelezettséget. Megjegyzem, az effajta „racionális” megnyilvánulások pont a sorkatonaságra voltak jellemzők. Ugyanakkor a sorkatonaság visszaállításának nagyon is közérdekű indokai lennének. Gondoljunk bele: honvédség hiányában ki fogja Mészáros Lőrinc birtokairól betakarítani a termést? (A rabokat már elhappolta az L. Simon.) Egyébként a néphadsereg kukoricatörésben, de különösen cukorrépa-kapkodásban a legszuperebb NATO-haderőt is messze felülmúlta. (Arra kellett gondolnunk, hogy aknát szedünk.) Konklúzióként annyit mondhatunk: azért a megszüntetett hadseregért nem volt kár, de ennél a jelenleginél, lehet, még az is jobb volt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 23.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »